Atomcsapat ;)
(aka Editors x])
Helyna, a Csodálatos
Mystrea, a Leleményes
Tia, a Fényestekintetű
Vendégszerkesztők
Mira, a Rettenthetetlen
Lumilla, a Könyörtelen
Ha szeretnél csatlakozni, leírni egy-egy zenéről időnként, amit gondolsz, vagy csak egy poszt erejéig belépnél, hogy megoszd a világgal, ami szerinted a frankó (vagy nem), írj, és megbeszéljük :)
leashedotto@gmail.com
Amennyiben linkelsz minket, mi is linkelünk téged :)*
#3. John Mayer - Battle Studies
#2. Michael Bublé - Crazy Love
#1. Editors - In this light and on this evening (deluxe)
Nem ismerem az összes albumot tőlük, de a legutóbbi Day & Age című nekem nagyon bejött, mindenféle stílusváltással együtt, szó szerint agyonhallgattam, és a Hot Fuss is nagyon jó anyag bizony. Nagyfokú populárisságuk és annak ellenére, hogy divat fikázni őket, nagyon tetszik a zenéjük. 
És az első helyet Jonathan Jones bandája nyerte el, csupáncsak mert rettentő jók. Energikus, többségében vidám, máskor pedig nagyon szépséges dalok és egy karakteres hang. Ha hallgatom, akkor körülbelül elfelejtem minden problémámat. És ez egy nagyon jó pont. ^^
http://www.youtube.com/watch?v=dOIr1v6LlRY
Figyelem, figyelem! Őrült zseni érkezik a 9 és 3/4-ik vágányra. A sütőből legfrissebben kikerültek, ha lehet ilyesmit mondani. Tényleg az egyik legigényesebb brit indie rock banda (és ha már a brit kategóriába soroljuk, akkor meg kell említeni, hogy Amerika legjobbjai közül is kiemelkednek (mondjuk azt nem nehéz) énszerintem). Jól megy nekik ez a nagyon gitárcentrikus rock, Paul Smith és az eszméletlen különleges hangja, és az az elragadó stílus, ami nekik van. Sajnálom, hogy kihagytam őket idén a Szigeten, élőben is mindig nagyon jók.
Hátmost mit mondjak. Szerelem sokadik hallásra. Nagyon tetszettek az elején, a Tell Me It's Not Over-nél teljesen beleestem James Walsh hangjába, aztán az On The Outside album jött, ami életmentő jelleggel söpört el, és utána csalódtam nagyokat a Silence Is Easy albumban, tetszett nagyon a Love Is Here, és a föld alá is lehúztam a 2009-es albumukat. De ilyen ez, ehhez idő kellett, nem erőltetett a stílusuk, hanem különleges, és türelmet igényel. Igényes britpop anyag, és nagyon szerethető csapat. Ha lehetséges, a Tia kedvéért tessék őket megkedvelni, mert annyira nem foglalkozik velük senki, hogy már teljesen elkezdtek oszladozni. Nem vicces.
Attól, hogy januárban volt, attól még 2009-es *szemöldökemelgetés*. Mialatt 2008 végén három teljesen eltérő előadóval "mérgeztem" magam (nembántammeg, Monrose, Three Days Grace és Emilie Autumn), aközben türelmetlenül vártam az új The Fray lemezre, és habár akkor még nem volt last.fm-em, ott szereztem be a számcímet, amit csekkolnom kellett: Boston. Lenyűgözve nem voltam, kifogtam a leglangyibb dalt az együttes történelmében, de aztán az olyan All The Stars and Boulevards-os remekművek, mint a Lonely People, a Wasteland és a Sunday Best visszahozták az életbe a kaliforniai piano rock bandát. Habár az első albumuk a szárnypróbálgatás kategóriában is megbukott, a 2005-ös és 2008-as lemezek javuló tendenciát mutatnak, és egy gyönyörű stílus kifejlődésének lehetünk tanúi, ha egy kicsit figyelünk rájuk. Dan Layus nevét még megemlíteném, egyrészt mert veszélyesen vékony hangja van, és mert vicces, hogy Layus. *-*
Igen, ez az ő színpadi neve, és nem baj, hogy a 2006-os albuma van meg, idén szereztem be. x] Valahogy nem is tudom, olyan érdekes ez a pasi. Kinézetre engem elsőre a Biffy Clyro főpasijára emlékeztetett, aztán pedig nem is hasonlít rá, hangra teljesen egyedi, stílusilag pedig ugye ilyen alternatív indie, énekes-dalszerző (ami nem is igazán stílus, mint a mainstream). Teljesen relax a zenéje, olyan indie, amilyennel én nem sokszor találkozom, pedig szerintem ismerek egy-két együttest a műfajban. Aqualung volt még hasonló, csak az annyira nem volt megjegyezhető, mint BDB, vagyis Damon Gough a szép hangjával, a filmzeneként is tökéletes dalaival és a hibátlan hangulatú lemezével.
NINCS JOGOM őt tenni a második helyre, mivel egész albumát még nem hallgattam, de ma láttam az Everything c. klipjét, és hadd ne említsem, mennyire megint földhöz lettem vágva. Az elbűvölően elegáns, vagy elegánsan elbűvölő jelzőket aggathatnám rá, mindkettő tökéletesen illene rá, de a hang, a hang, ami mögötte van, az sokkal inkább közrejátszott abban, hogy most ezüstérmes legyen a drága. A dalai... hogyismondjam. Amit hallottam, az leginkább jazz-pop volt, ami tökjó! Megállítasz egy embert az utcán, és ráparancsolsz, hogy mondjon öt jazz-pop előadót, azt sem fogja tudni, melyik földrészen van. Ritka műfaj (vagy inkább kevésbé megbecsült), és egy hibátlan nagykövet. 
Most lehet dobálni, de igenis, az egyik leggyönyörűbb hangú brit dalszerző. Különben meg egy elborult arc (twitterére kéne egy pár pillantást vetni), akcentusáról nem is beszélve. A stílusa olyan letisztult indie pop, de nem az elektro indie, sokan keverik, a pop az nem elektronikus. Mármint nem mindig. Meg hát attól függ, milyen pop. Indietronikáról nem is beszélve (hülye műfajok). Szóval Gary Go egy csapásra meghódította (ha nem is a világot, de) a műfajt kedvelő hallgatókat, turnézik, énekel, elbűvölő, és továbbra is sok önmagát kereső embernek segít az egyén kérdését boncolgató dalaival.
Ugyan "csak" koncertezik meg dvd-t és bibliográfiát ad ki idén, valami oka van, hogy második kedvenc előadóm last.fm-en. Az az oka, hogy színpadiassága, külsőségei mellett egyedi és színes személyiség, a zenéje meg valami nagyon addiktív. Nemcsak énekel, hanem mágiázik a hegedűvel is, ráadásul egy kis elektronika is befigyel. Csak azért lett itt harmadik, mert nincs újalbum. :) (ráadásul nem is idén ismertem meg)
Nem hiszem, hogy be kellene mutatnom. Elég régóta van a pályán, lehet szeretni meg utálni is, számomra kifejezetten az a zenész, akinek egy maroknyi száma tetszik, de az nagyon. Talán ha több figyelmet szentelnék neki, tetszene tőle minden, de ebbe belejátszik, hogy nagyon hangulatzene az övé énszerintem. 2009-ben kiadta az Abnormally attracted to sin-t (lassan meg kellene hallgatni) és a Midwinter Graces-t, ami karácsonyi album. Mindenképp az egyik kedvenc női előadóm és pont. :)
Idei Ellipse című lemezével még inkább belopta magát a szívembe mint énekesnő és zeneszerző. Különleges hang, különleges zene, szintén meglehetősen hangulatfüggő, mikor hallgatom. De nagyon érdemes vele megismerkedni, ha valami szépet keres az ember. :)
Japán hölgyemény, akinek a dalait sokat hallgattam a nyáron, a szabvány j-pop előadó lányok közül kiemelkedik a hangjával (nem az a megszokott "nyávogós", van benne mélység) és hogy ő is használ elektronikus elemeket, azt hiszem, egyre többet is. Szóval őt is szerettem idén, ezért ide kellett még írnom. ^^
Made of Bricks lemeze szintén nem idei, sokkal inkább 2007-es, de az angol hölgy továbbra sem hagyta abba az aktív koncertezést, fesztiválokon és kisebb helyeken lép fel, nincs különösebb felhajtás körülötte, ennek én csak örülök, hiszen nincs rá szüksége. A hangja valószínűleg Emilie Autumn mellett a kedvenc női hangom. A lemeze, amit az idei betegségeim közt valamelyik alatt fedeztem fel kicsit beteg, kicsit őrült, kicsit játékos és színes, az akcentusa egyszerűen imádnivaló, a szövegei pedig hát ugyanolyan betegek, mint az album maga. Tipikusan az a lemez, ami meghallgatása után olyan menőcsaj-nak érzem magam, még ha nem is vagyok az.
**Cerddoriaeth** designed and coded by EZwpthemes | Bloggerized by FalconHive
Distributed by Deluxe Templates