A 2001 óta fennálló együttes tavaly robbantott bankot nagy visszatérésével - a Danger Days november 22-én jelent meg és kollektív tetszést váltott ki mind a rajongókból, mind a kritikusokból, a pár fanyalgót leszámítva persze, akik szükségszerűen megjelennek, ha egy banda stílust vált. Az első két album emo punk-rockos zúzása és a The Black Parade színpadias érzelmessége után a new jersey-i srácok egy sokak körében népszerű ötlettel álltak elő: legyen hát ez egy konceptalbum.

A dalokat magában foglaló keret egy DJ, Dr. Death Defying kalóz-rádióadása, az ő hangját és átvezetőjét többször is halljuk még az első szám után, sőt, én még néha hiányoltam is, nem lett volna baj egy kicsivel több ilyen kitekintés. Érezhetően érettebb az a módszer, amivel ez a lemez felépül, még akkor is, ha már pár dal után felmerül bennünk a gondolat: ezeket a számokat már sokan és sokszor megírták a banda előtt. Ilyen momentum a Sing inspiráló himnikussága, a Na Na Na vagy a Party Poison klasszikus rock&roll beütése, a Destroya és a Save Yourself, I'll Hold Them Back pedig minden további nélkül elmenne egy-egy Lostprophets számnak. De a kirobbanó energia szinte mindig elviszi a hátán az egészet, és azért nem vagyunk ötletek híján sem. Ilyen egyedi pillanatokat kínál a Planetary (GO!), amely az egyik legütősebb dal a sok közül, vagy a The Kids from Yesterday című önvallomás. Amelyik szám nem az eredetiséggel fog meg, az a fülbemászó dallamokkal (Bulletproof Heart), de megesik, hogy az ember talán egy rövidke gitárszóló miatt szereti meg az adott nótát (Summertime). Mondhatjuk, hogy a kezdeti menetelés után a végére természetesen "leül" kicsit az album, de a Destroya biztos felébreszti az embert, ráadásul az amerikai himnuszt is sikerült becsempészni az egyik dalba. Az utolsó szám, a Vampire Money pedig egy reakció arra, hogy a bandát is felkérték, hogy írjanak egy dalt a New Moon című Twilight-filmhez. Kilógni kilóg a koncepcióból, ám rendkívül szórakoztató.

Ami végig tetszett, az az erős gitármunka, ez jellemző az együttesre már a kezdetektől, technikás és fülbemászó egyszerre. A Danger Days-en az énekes Gerard Way is már nagyjából levetkőzte korábbi szenvelgő énekstílusát, nem mondom, hogy szerencsére, hiszen akkor és ott ennek is megvolt a funkciója. Bár nem mondanám a rockvilág legfelismerhetőbb hangjának, nagyon jó dolgokat tud művelni néha.

Miközben kitaláltam az végső pontszámot, azon gondolkodtam, hogyan ellenpontozzam fenti nem túl hízelgő kijelentésemet, miszerint már ezerszer megírt és elgondoldolt dalokról beszélünk itt. Két dolog is eszembe jutott. Az egyik persze maga a koncepció, ami lazán összefogja ezeket a számokat és a videóklipekkel együtt egy jól megfogható, érdekes világba helyezi őket. A másik pedig az őszinteség. Egy percig sem éreztem úgy, hogy ez valamiféle hamis színjátszás lenne. Ha megváltják a világot, ha buliznak, ha szenvednek, ha dühöngnek, ha inspirálnak - azt mind úgy is gondolják. És ez nagyon jó.

Hogy ez a banda eddigi "legvidámabb" albuma, az is biztos, de maga a koncepció tartogat többé-kevésbé már bejáratott üzeneteket is: ellenállás az automatizálással, a szürkeséggel, az érzelemmentességgel szemben, önfeláldozás, kiállás önmagadért és egy ügyért - és persze közben parti ezerrel. Az egész valahogy összeáll, közben pedig kapunk egy tökös rockalbumot, nos, szerintem valahogy így kell ezt csinálni. 10/9

Read Users' Comments ( 0 )

Miután kitárgyaltuk az albumot, vessünk egy pillantást a Within Temptation új albumához készült legelső kisfilmére is, amely a Faster című dalhoz készült videóklipet is magában foglalja.

Azért jó ez a videó, mert az egyik főszereplő, Mother Maiden narrációjával tulajdonképpen mindent összefoglal, amit feltétlenül tudnunk kell a történethez. Miután ránk villantja sötét pillantását, nyilvánvalóvá válik, hogy annak ellenére, hogy a hölgy is valamiféle természetfeletti szerzet ő is, az éjszaka teremtményeivel küzd és gyűjti legyőzésük érdekében hadseregét. Akik bizony többnyire szintén valamiképpen bukott lelkek. A fekete-fehér film megmutatja nekünk a fontosabb szereplőket, felvillant pár mozzanatot és nagyon jól hangulatot is fest. Aztán elkezdődik a Faster, mely az album hangzásvilágát hívatott valamennyire reprezentálni (ennek ellenére, bár nagyon tetszik a dal, azt is mondhatnám, hogy nála csak 'jobb' és komplexebb számok vannak az albumon). Megmutatja a banda jelenlegi arcát (Sharon még mindig hihetetlenül gyönyörű), ők zúznak egyet nekünk, ahogy kell, aztán végül még egy kis ízelítőt is kapunk a következő filmből is.

Az egész együtt nálam megérdemel egy 10/9-est, tessék csak rákattintani a play gombra!

Read Users' Comments ( 0 )

Kisebbfajta hiátusom után egy olyan együttes új lemezének beharangozásával térek vissza, akikről érdekes módon eddig még nem esett szó nálunk, ők a holland szimfonikus metál-rock Within Temptation. Március 25-én jelenik meg ötödik albumuk The Unforgiving címmel, négy évvel a legutolsó siker, a The Heart of Everything után.

Az album kezdettől fogva egy koncepció része volt, mellyel együtt jár három kisfilm és egy képregény is. Egy olyan történetről van szó, melyben gonosz lényeket vadászunk, megbocsáttatunk és bosszút állunk, szeretünk és gyűlölünk, azaz minden adott egy nagyszabású zenei aláfestéshez is. A teljes történet valószínűleg csak a képregény elolvasásával fog tisztázódni, addig is nézegethetjük a sorban megjelenő kisfilmeket, és kibogozhatjuk a sztori részleteit a dalszövegekből is.

Többször több helyen is kimondták már, hogy Sharon den Adel énekesnőnek van talán a 'legkedvesebb' hangja napjaink metálmezőnyében, és amellett hogy én társítanám az 'erőteljes' és a 'karakteres' jelzőt is, ezzel csak egyet tudok érteni. Valószínűleg a banda is így van ezzel, azt mondhatjuk, hogy mint eddig is sokszor, a The Unforgiving is túlnyomóan a hölgy torkában lapuló ajándékra épít. Az hangszeres alap filmzenei felfogásra utal, kevés szóló, néhány kórus és sok helyen szimfonikusok, a dallamvilág viszont sok helyen már-már poposnak vagy slágeresnek hat (Sinéad, Faster), de azért megjelennek itt vaskosabb számok is (Iron, A Demon's Fate, In The Middle Of The Night). A dalok rettentően átgondoltak (volt is rá ideje a bandának) és érzelemmel teliek. Érdekesek a néhol felbukkanó pop-, esetleg dance-szerű hatások is. A koronát az egészre az énekesnő átélése teszi fel, még az eddigiekhez képest is több színt és érzelmet sikerült felfedeznem az előadásmódjában; itt elsősorban a szívszaggató Lost és a hátborzongatóan 'gonosz' Murder érdemes említésre. Az átélés persze nem is meglepő, ha egy történetet és azon keresztül sokféle érzelmet próbál elmesélni az ember egy albumon.

Furcsa módon akármennyire is konceptalbum, végül is nem a 'nagyszabású' jelzőt használnám rá, hiszen egy fokkal könnyedebb anyag annál, mint amire számítottam. A lezáró Stairway to the Skies is csak érzékeltésszerűen epilógus jellegű. Az egésznek inkább olyan hatása van, mintha egy-egy kis mozaikrészletet próbálnának lefesteni a történetből, nem pedig elhadarni az egészet, és emiatt ha az embernek fogalma sincs róla, mi van mögötte, akkor is egy tökéletesen élvezhető album lesz.

Örömmel látjuk tehát, hogy a Within Temptation újra meg újra és továbbra is képes megújulni, közben pedig folytatni, amit eddig elkezdtek, ötlethiányban sem szenvednek, az albumot pedig hallgatni fogjuk, köszönhetően a slágeresség és a komplexitás tökéletes arányú elegyének. 10/8

Read Users' Comments ( 0 )

Eljött az ideje, hogy hosszas hajtépkedés, körömrágás és sírva fel-alá szaladgálás után bemutassam nektek a saját kis 2010-es listámat az általam legjobbnak ítélt 15 albummal. Van olyan lemez, amit igencsak szerettem volna idepakolni, mégis egy hajszál híján csúszott csak le, és akad, aki az utolsó utáni pillanatban kapaszkodott fel. Az első pár helyezett közötti differenciát pedig néha mikroszkóppal sem lehetne megtalálni, annyira csekély. Mikor legelőször megállapítottam a sorrendet, egészen elégedett voltam vele, mire megírtam most az egész posztot, utálom az egészet. DE. Ez a tizenöt album igazán megérdemli a figyelmet, és ez itt a lényeg.

15. Tired Pony - The Place We Ran From

Rossz szájíz ide vagy oda, nem akartam túlmisztifikálni a Tired Pony bemutatkozó lemezét. Korrekt album, nagyszerű érzés hallgatni, hiszen egy csapat elhivatott és profi zenész hozta össze, van rajta pár igazán betaláló dal, Gary Lightbody megint megmutatja, hogy amibe belekezd az rendszerint sikeres lesz, és ennyi. Így is nehéz a helyzet, hiszen olyan albumokat győzött le a rangsorolásban, mint a Happiness a Hurts-től vagy a Science & Faith a The Script-től. Legyen is mindegy, a Tired Pony helyet kap a legjobb tizenötben idén!

14. Apparatjik - We Are Here

Magam sem értem, hogy történt. Hogy csúszott ennyire hátra ez a remek kis album? Nincs rá magyarázatom, nem tudom, mit csinálok. A szupergroup munkássága egyedülálló, ötletes és kissé elvont, bele lehet szeretni és lehet értetlenül csóválni a fejünket rá. Van itt pop, elektronika és experimental, de leginkább négy pasas, akik azt csinálják, amihez éppen kedvük van.

13. Tarja - What Lies Beneath

Mindenképpen szerettem volna Tarjának is helyet találni ezen a listán, mivel idei albumával igencsak meglepett és megörvendeztetett. Változatos, karakteres lemezt hozott össze ezúttal, és remélhetőleg megtalálta a receptet, amivel szólókarrierje igazán sikeres lehet. Legnagyobb fegyvere természetesen még mindig egyedülálló hangja, amelyet a bónusz dalokkal teletömött lemezen hosszú percekig hallgathatunk nagyon konkrét rock-metál körítéssel.

12. Ellie Goulding - Lights

Ebben a pillanatban írtam át Goulding kisasszony helyezését kettővel kisebb számra. Jól látható tehát, hogy nem tudok mit kezdeni vele. Nagyon jó kis lemezt hozott össze, nyilvánvaló a tehetsége és csodás a hangja, de az átütés még nem következett be nálam. Ennek ellenére szerintem ez egy jó helyezés, és remélem az énekesnő még sok-sok dalban meg tudja mutatni, mit is tud. Amit most kaptunk: szuper dalok és szövegek, valamint egyedi stílus a pop világában.

11. Lifehouse - Smoke & Mirrors

Kicsit lelkiismeret-furdalásom van emiatt a helyezés miatt, hiszen ez az album nagyon jól sikerült, szinte az összes dalt szeretem és nagyon szívesen hallgatom is. Más részről pedig igenis úgy gondolom, jól döntöttem. Határtalan a szeretetem Jason Wade és barátai iránt, és kívánok még nekik rengeteg ilyen vagy ennél jobb albumot és dalt, de nekem ebből igenis hiányzik valami. Valami, ami még az előzőekben megvolt. Ennél több szót nem is vesztegetnék erre, ez az én saját véleményem, hallgassa mindenki őket, mert valóban fantasztikusak!

10. Lostprophets - The Betrayed

Sokakkal ellentétben én a pártját fogom a Lostprophets változásának, és tetszik az, amit a régóta várt és ígérgetett albumon kaptam tőlük. Egy csokor erőteljes dal, ami egyértelműen egy új oldalukat mutatja meg. Szövegileg, dallamvilágilag is hozzák a minőséget, amiben pedig változtak, egyeseknek vagy szimpatikus vagy nem. Nálam ez a helyzet, a tizedik helyet még elkapták, és elég stabilan tartják is az én listámon 2010-ben.

9. Marina & The Diamonds - The Family Jewels

Ahogy már azt a női előadóknál kifejtettem, a brit hölgy stílusa áll hozzám legközelebb a manapság megjelenő új brit üdvöskék közül, és ezt muszáj jutalmaznom ebben a listában is. Az igényes, ötletes album sokáig szólt nálam megszakítás nélkül, Marina ellentmondást nem tűrő, de mégis szimpatikus stílusa és nagyszerű hangja beette magát a hallójárataimba. 2010 egyik legkarakteresebb albuma az övé.

8. Interpol - Interpol

Sok minden szól emellett a helyezés mellett, még akkor is, ha akár még hetedik is lehetett volna egy kis szerencsével. Az Interpol idei self-titled lemeze szerettette meg velem az együttest, hiába ismertem már őket korábban is. Az album jó felépítése gondoskodik róla, hogy a kezdeti slágeresebb dalok után az elszállósabbakra is legyen energiánk, egyedi hangulata pedig elgondolkodtat. Mindenképpen itt a helye a listában.

7. Linkin Park - A Thousand Suns

Eredetileg még előrébb terveztem ezt az albumot a listán, de aztán közbejött egy s más. Engem sikerült meggyőznie a Linkin Park-nak, hogy van még bennük szufla, cseppet sem csalódtam az újabb stílusváltás miatt. Szerintem igen jól sikerült ez az apokaliptikus konceptalbum a sok közjáték ellenére is. Összeáll az egész, hangulata van, szívesen hallgatom.

6. Star One - Victims of The Modern Age

Csupáncsak a nehezebb hozzászokási fázis miatt került a hatodik és nem az ötödik helyre a Star One második lemeze. Amely zseniális, ahogy ezt Arjen Lucassen-től már megszokhattuk, és nagyon jó, hogy ez a csapat zenész újra összeállt valami maradandót alkotni. Tetszik a koncepció, hogy legendás antiutópia-filmeket dolgoztak át zenei nyelvre, az énekesek hatalmasat alkottak, a dalok pedig pár hallgatás után valóban nagy élményt nyújthatnak.

5. The Rocket Summer - Of Men and Angels

Aki két nap alatt képes velem úgy megszerettetni az albumát, hogy alig tudom kikaparni a zenelejátszómból, azt bizony értékelni kell. De félre a szubjektív dolgokkal, próbáljunk koncentrálni! Ötödik helyre való beférkőzését Bryce Avary annak köszönheti, hogy albuma rettentő egységes, dinamikus, tele jobbnál jobb, megjegyezhető, karakteres számokkal, kellemes énekhanggal. Ugyan stílust nem teremt, de nagyszerűen, lelkesen és őszintén műveli azt, amit. Igen, benne volt a dologban az is, hogy előre tudom, hogy sajnálnám, ha kihagynám innen a lemezt. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben csak még jobban belopja magát a szívembe.

4. 65daysofstatic - We Were Exploding Anyway

Sokáig bajban voltam a banda idei lemezével: egy elég hosszadalmas megszokási és megszeretési szakasz után valahogy stagnált az egész dolog, és csak pár napja, mikor újra meghallgattam, jöttem rá, hogy tulajdonképpen ennek itt a helye az élmezőnyben. Stílusváltás ide vagy oda, a 65dos itt is hozza azt, amit szeretek benne, egyúttal pedig bebizonyítják, hogy még van bennük ötlet, érdemes rájuk odafigyelni.

3. VersaEmerge - Fixed at Zero

Az album, ami akár az évem soundtrackjeként is szerepelhetne, ugyanis mióta megismertem, ugyanazzal a lelkesedéssel tudom hallgatni - és hallgatom is. Minden számot kivétel nélkül nagyon szeretek, imádom, hogy ennyire egységes és tudja, hogy mit akar. Az egyszerűség mögött nagyszerű dallamvilág és ötletek rejtőznek, egy nagyon jó hang és tehetséges zenészek - nem tudtam más helyre tenni.

2. Delphic - Acolyte

A harmadik és a második hely között alig tudtam dönteni. Kicsit random módon is történt a különbségtétel, és azt is figyelembe vettem - mint ennél az albumnál általában -, hogy mennyire meglepődtem, hogy tetszett. Utána szépen lassan vált az egyik kedvencemmé az évben, végigkísért a hangulata és a nagyszerűen eltalált, egyedi dalok. Egészen addig jutott, hogy a második hellyel ajándékozom meg.

1. Jónsi - Go

Én megpróbáltam. Félretenni egyértelmű elfogultságomat, tüzetesebben és kritikusabban szemlélni ezt az albumot, keresni esetleg okot, hogy miért ne tegyem az első helyre. Utoljára is meghallgattam újra. És megint teljes mértékben beszippantott, és még mindig úgy gondolom, hogy a legérdekesebb zenei világot teremtette meg idén. Jobban már nem tudom szorozni, hallgatni kell, mert tökéletes, ahogy van.

Read Users' Comments ( 0 )

Kicsit bajban voltam ezzel a kategóriával, aztán úgy döntöttem, két szempontot fogok követni. Első, hogy mennyire szerencsés vagy nem szerencsés választás volt éppen az adott dal választása az adott lemezről, a másik pedig hogy tegyek be olyan dalokat is, amik eddig még nem fordultak elő. Majdnem biztos vagyok benne, hogy ki fogok hagyni egy csomó jót, de így van ez, rengeteg jó kislemezzel gazdagodtunk idén.

15. Lostprophets - Where we belong

Talán az agyonhallgatás miatt, de nem ez a kedvencem a 'The Betrayed'-ről, viszont választásnak nagyon jó, mert az egyik legjobban "összénekelhető" és a legbulizósabb dal. Rögtön izgatott lettem az új album miatt, ahogy meghallottam, és ez bizony már egy jó jel.

14. Apparatjik - Datascroller

Igazából már annak örülök, hogy az album létrejött, de hogy egy ilyen mondjuk úgy: populárisabb dallal kicsit reklámozni is sikerült, az már végképp a netovábbja mindennek. Először engem is ez a szám ragadott meg a lemezről, szóval single-nek nagyon jó, még ha a radio edit kicsit másképp is szól, mint az album version.

13. 30 Seconds to Mars - Closer to the Edge

Gondoltam, itt is megemlítem, hogy korrekt kis felhajtást csaptak maguk körül ezzel a dallal a Mars-fiúk. A lemez hallgatásakor nem böktem volna rá rögtön erre a számra mint lehetséges single-jelöltre, de utólag azért érthető a választás.

12. Hurts - Wonderful Life

Még mikor egy szót sem tudtam arról, mi is ez az együttes és mit akarnak tőlem, már akkor elkapott ez a kicsit retrós, popos, mégis érezhetően igen minőségi dal. Rögtön utána akartam nézni, eszik-e vagy isszák ezt a Hurts-t, és szerintem ez azért jelent valamit. Még ha nem is feltétlenül egy jellemző dal a lemezen, az egyik legnagyobb idei sláger.

11. iamamiwhoami - y

Oké, vissza kellene fognom magam, nem? Nem. Itt is megtalálja a helyét Jonna Lee és csapata, nincs mese. Ugyan azt hiszem, minden daluk single-nek számít, legalábbis digitális single-nek, és igazán album az még nincsen, ezt most hanyagoljuk, és engedjétek meg, hogy újra reklámozzam ezt a dalt, ami talán a legmegragadóbb az összes közül, amit alkottak.

10. Josh Groban - Você Existe em Mim

Slágerdalnak lehet, hogy nem mondanám, de hogy az 'Illuminations' album legkarakteresebb száma, annyi biztos. Csodás mű, és nagyon jó választás single-nek. Ezáltal el is viszi a tizedik helyet.

9. Editors - Last Day

Hogy is hagyhatnám ki az Editors idei utolsó húzását? A szám az 'In this light and on this evening' projekt sokadik plusz dala, amely sajnos csupán limitált számban jelent meg (ez is közrejátszhat abban, hogy csupán a kilencedik lett, morcos fan vagyok). Egy nagyon erős dalról van szó, klip is készült hozzá, élvezze mindenki! :)

8. Delphic - Doubt

Mivel a 'Doubt' nélkül kétlem, hogy újra- és újra megpróbálkoztam volna a Deplhic albumával, és lemaradtam volna egy jó élményről, jogosnak érzem, hogy idepakoljam a nyolcadik helyre. Az alap szerintem mindenkinek fél életére bent marad a fejében, és amúgy is egy korrekt, megjegyezhető dal ez.

7. Marina & The Diamonds - Oh No!

Nem gondoltam volna, de nagyon örültem, hogy single és videóklip is lett a dalból, ami az egyik legnagyobb kedvencem az énekesnő albumán. Igazság szerint elég sok single van azért a 'The Family Jewels'-ről, de sebaj. Az Oh No! egy játékos, de nagyon konkrét, dinamikus szám, boldog vagyok vele, mint single.

6. Jónsi - Animal Arithmetic

A 'Go Do' helyett most ez kerül ide, amolyan mérleghintán vagyok a két dal között, egyszer az egyik tetszik jobban, másszor a másik. Az 'Animal Arithmetic' borítóját is díjaztam már korábban, most a dalt is megteszem, ami az egyik legőrültebb, legkáoszosabb a lemezen, de így szép, így fejez ki mindent, amit Jónsi szeretne kifejezni.

5. Linkin Park - Waiting for the End

Itt is nagy szerepet játszott, hogy az egyik kedvencem az albumról a nevezett dal. Ugyan a klip nem lett olyan, mint amit elképzeltem, nagyon találó volt single-ként kiadni ezt a számot, az egyik legkarakteresebb a lemezen. Valahogy betörte magát itt az ötödik helyre is.

4. Editors - Eat Raw Meat = Blood Drool

Még egy Editors? Hát persze. A videóklipeknél már kifejtettem a véleményemet erről a beteg számról is, persze figyelmeztetve vagyunk, hogy ne vegyük komolyan, én azonban azt gondolom, érdemes rá figyelni. A 2009-es albumon talán a legnagyobb váltást jelentő szám ez.

3. Interpol - Barricade

Tökéletes ötlet volt egy ilyen slágeres számmal felvezetni az Interpol új self-titled albumát - slágeres és mégis minden megvan benne, ami a lemezt is jellemzi. Én elsőre beleszerettem, és felkeltette az érdeklődésemet a többi dal iránt is.

2. Kaizers Orchestra - Hjerteknuser

A Violeta Violeta tripla-album előtt kijött single-dalok közül egyértelműen ez a szám a kedvencem. Hiszen csak meg kell hallgatni, rögtön elkapja az embert a hangulat, és a várakozás is, hogy még több ilyet halljon a norvég fiúktól. Nálam ez most a második helyet jelenti nekik.

1. Tired Pony - Dead American Writers

Küzdöttem egy darabig, de végül behódoltam az eredeti gondolatomnak, hogy a Tired Pony single-jét teszem az első helyre. Belegondolva, hogy mennyire egyszerűen nagyszerű szám ez, és mennyire jó ötlet (akárcsak az Interpol esetén) egy ilyennel felvezetni egy lemezt, teljesen meg is érdemelt az első hely.

Read Users' Comments ( 0 )

Bővelkedtünk idén is nagyszerű videókban, ideje kicsit rendet tenni közöttük. Számomra nagyon sokat tud számítani egy-egy ötletes vagy szép klip, és 2010-ben is sokat találtam, amely nagyon is tetszett. Nagyon nehéz volt rangsorolni őket, nem is feltétlenül vagyok vele elégedett, de hosszas töprengés után így alakult a lista:

15. 30 Seconds to Mars - Hurricane

Ez a videó az utolsó pillanatban került fel a listára. Nagy megbotránkozás vette körül, mikor kiadták, amin én félig meglepődtem (mivel ennél sokkal céltalanabbul magamutogató videókat tudnék ezerszámra felsorolni), másrészt pedig el is fogadtam valamennyire, mert Jared Leto megint csak rendesen döntögette itt a szabályokat. Készült egy maratoni hosszúságú, epikus, számomra még nagyrészt érthetetlen mozi ehhez a csodás számhoz, én pedig leginkább elismeréssel adózom, hogy a nagysikerű banda még mindig képes a maga útját követni. Emiatt érdemlik a 15. helyet idén nálam. (a link mögött is a cenzúrázott változat van, akit érdekel, megtalálja azért az eredetit :)

14. Interpol - Lights

A lassú, vészjósló, építkező dalhoz készült rettentő hangulatos klip elsőre beszippantott, tökéletes prezentálása ennek a furcsa szerelmes számnak. Videó és zene kéz a kézben járnak, szeretem az ilyen egységes dolgokat.

13. Ellie Goulding - Guns and Horses

Az egyik kedvenc dalom az énekesnőtől, és nincs is más indokom erre a helyezésre, mint hogy itt is nagyon tetszik a hangulat, az egész díszlet és ruhák, a dinamika.. tulajdonképpen minden.

12. Florence + The Machine - Cosmic Love

Hasonló indokokkal, mint Goulding kisasszony esetében, itt is az egyik kedvencemről van szó az énekesnő lemezéről, és egy csillogó, dinamikus, gyönyörű videót készítettek hozzá, ami nagyon megy Florence stílusához, számomra pedig egy igen kellemes meglepetés volt.

11. Tired Pony - Dead American Writers

A videó, melyben nem történik semmi, mégis újra meg újra meg tudom nézni, és nem válik unalmassá. Ez egyrészt a dal "hibája", másrészt Joseph Gilguné, aki a klipben szerepel, és tesz úgy, mintha Gary Lightbody hangján énekelne. Nekem pedig ennyi elég is volt ahhoz, hogy a tizenegyedik helyre tegyem a videót.

10. OneRepublic - Good Life

Itt is a dal és a klip tökéletes egységéről van szó, egy vidám, kedves dalhoz egy vidám, játékos videó való, és ezt a OneRepublic-fiúk nagyon jól össze is rakták. A mezőn járkáló és zenélgető bandatagok átadják az embernek az üzenetet, ami nagyon is tetszik - itt egy tizedik hely cserébe!

9. 30 Seconds to Mars - Closer to the Edge

Újabb Mars-videó, ezúttal egy többnyire koncertfelvételekből összerakott nagyon hatásos, nagyon ütős kis montázs, az ember szinte átérzi, milyen lehetett ott tombolni a turnéállomások egyikén a bandával. A videó elé, mögé és közbeszúrt személyes üzenetektől pedig csak még meghatóbbá válik a dolog. Nekem ez az egész nagyon bejött, az év egyik legnagyobb húzása volt az együttestől szerintem.

8. Kråkesølv - Skredder

Nem találtam annak ellentmondó adatot, hogy a norvég együttes 2010-es albumáról nem 2010-ben jött volna ki ez a videó, tehát itt is van, bekerült a sorba, és igen előkelő helyre, ami - mint nálam azért elég gyakran - a klip hangulatának számlájára írható. A hóban táncot lejtő lány egyszerű motívuma megfogott, és a dalt is nagyon szeretem, ennyi az egész.

7. Ólafur Arnalds - Hægt, kemur ljósið

Most mit mondhatnék - szárnyaló papírmadár, zongorás zene, a szabadság érzése, és Helyna máris hetedik helyre teszi ezt az egyedi képi világú, igencsak lélekhez szóló kis videót.

6. Arcade Fire - We used to wait

Innentől kezdve pedig vérre menő harcok folytak az egyes videók helyezései között, leginkább azt sajnálom, hogy nem sűríthettem be őket mind az első helyre. Az Arcade Fire nem vált a szívem csücskévé idén, de jópár számot szeretek tőlük és nagyon érdekes zenét játszanak, ezzel az egyedi videóklippel pedig majdnem az első ötbe betörtek. De csak majdnem. Interaktív videóról van szó, hozzá pedig ez a nagyon erőteljes, zseniális dal - őszintén szólva tényleg azt gondoltam, előrébb végeznek majd.

5. Editors - Eat Raw Meat = Blood Drool

Mit is tehettem volna? Az Editors agymenését egyszerűen értékelni kell. Elborult és sötét, de igaz. Már maga a dal (és a dalszöveg) is nagyon beteg, hát még az utalásokkal és jelképekkel teli animációs film; kell hozzá egy lelki beállítottság, de nekem betalált teljes mértékben.

4. Mew - Beach

A már 2009-ben megígért videó, a 'Repeaterbeater' és az 'Introducing Palace Players' után a sorozat harmadik tagja év elején érkezett meg a dán csapattól. Sikerült a nagyjából két perces számból egy szép hosszú videót összehozniuk, koncepció és megvalósítás is csillagos ötös, lehet találgatni, hogy miről is szól. Az egyedi hangulat itt is megtette a hatását.

3. Kaizers Orchestra - Hjerteknuser

Végül is a harmadik helyezést a norvég banda videója kapta meg, amely a készülőben lévő Violeta Violeta lemez egyik single-jéhez készült. Azt kell hogy mondjam, számomra a Kaizers Orchestra legjobb eddigi videója, jó látni, hogy ebben is változnak és fejlődnek. Csodás dal, gyönyörű videó - harmadik hely.

2. iamamiwhoami - y

Hajszálnyival lemaradva az első helyről, itt jön legújabb üdvöském egyik klipje is. Az 'y' című dalhoz készült művet írtam ugyan ide, de ahhoz, hogy valóban átérezze az ember az egész történet erejét, a legjobb megnézni az összes többit is. Olyan, mint egy folytatásos, kissé zavaros, elvont filmsorozat. Minden videó hozza a nagyon jó minőséget, az ötleteket és az egyedi zenéket is. Az 'y' a legutolsó hosszabb lélegzetű videó, nekem a kedvenc dalom is tőlük, jelenleg. Ugyan azt nem tudom, önmagában érthető-e a klip, ezért is említettem meg, hogy mi is a helyzet ezzel az egész projekttel - és így tulajdonképpen ezt az egészet értékelem a második hellyel.

1. Jónsi - Go Do

Nem, képtelen voltam nem ezt a videót tenni az első helyre. Már majdnem - de aztán mégsem. Hűséges vagyok, eszembe jutott az is, mennyire meg voltam őrülve érte korábban, és hogy tulajdonképpen emiatt a videó miatt kezdett el érdekelni az izlandi zenész. Jónsi személyiségét tökéletesen bemutatja az egész albuma, ez a dal, és ez a színes, kavargó videó is. Ugyan tényleg alig tudtam sorrendet felállítani már itt a lista elején, a 'Go Do' egyértelműen megtalálja a helyét az első helyen.

Read Users' Comments ( 0 )

Következzenek a hölgyek, akik igen szép számmal támadták meg hallójáratainkat az idén, nehéz is volt közöttük rendet tennem, hiszen sokuk érintett meg sokféleképpen. A végső sorrend tehát a következő (ne felejtsétek az ajánlásokat!):

10. Björk

Régóta tudok már az izlandi művésznő létezéséről és néhány számot is ismertem tőle korábban, ám 2010 volt az az év, amikor igazán belemélyedtem a munkásságába. Tizedik helyre kerülésében az is szerepet játszott, hogy igazán nem aktuális idén, viszont kreativitása, újszerűsége és igen egyedi stílusa nagy hatást tett rám, és csak hozzátett a kialakuló Izland-mániámhoz.

9. Amy MacDonald

Ugyan rendelkezik egy 2010-es albummal (A Curious Thing), de még nem sikerült teljesen átéreznem azt, azt hiszem. Kellemes dalokat ír nagyszerű szöveggel és a hangszínét is nagyon szeretem, így aztán becsúszott ő is ide a kilencedik helyre. Remélem a jövőben sikerül nagyobb figyelmet fordítanom rá is.

8. Imogen Heap

Nos, ennél a helyezésnél pedig épp fordítva jártam el. Imogen idén nem adott ki új anyagot, 2009-es Ellipse albuma viszont még mindig tündököl. Nagyon szeretem azt a zenei világot, melyet kialakított, sejtelmes, egyedi énekhangját, ezért ha nem is aktuális, elnyerte a nyolcadik helyet a listán. Nagyon szeretnék már új dalokat hallani tőle, bár ő pont az a fajta zenész, aki sokat készül egy-egy lemez előtt, így aztán nem tehetek mást, csak várok.

7. Tarja

A Nightwish-től 2005-ben elbúcsúzott csodás hangú finn énekesnő szépen építgeti szólókarrierjét, és ugyan az első albuma nem győzött meg arról, hogy ez felérhet az együttessel töltött időszakához, az idei 'What Lies Beneath' szerencsére már sokkal nagyobbat ütött. A fantasztikus hanghoz ugyanis erőteljes és karakteres hangszeres kíséret is szükséges, amelyet úgy látom, sikeresen ért el neves közreműködők felkérésével a lemezhez. Nálam nyerő volt, idáig jutott a listán.

6. Florence + The Machine

Florence albuma tavalyi ugyan, de tartja magát a sorban, napjaink egyik legerőteljesebb női előadójának tartom. Lemeze, a 'Lungs' annak ellenére, hogy már ezredszerre hallgatom, mindig mutat egy olyan színt, melyet még nem fedeztem fel addig. Az új album ígérete pedig itt lebeg a szemünk előtt, kíváncsian várom.

5. Ellie Goulding

Ismerkedésem az angol elektro-pop hölgyeménnyel a 'lassú víz partot mos' mondás jegyében telt. Tulajdonképpen pár nappal ezelőttig fogalmam sem volt róla, mit csinálok majd vele, ha elérkezik a női lista megírásának ideje, így aztán fogtam az albumát, és jópárszor meghallgattam. Látható az is, hogy milyen eredménnyel. Kedves, megragadó, őszinte zenét csinál, a hangja pedig mindig is tetszett - az ötödik helyet kapta.

4. I Blame Coco

Nagy volt a verseny Ellie-vel, de a negyedik helyet végül is Coco Sumner érdemelte ki. Pár hete lehet, hogy még előrébb tettem volna a leányzót, de azóta sok minden történt. Coco albuma sokkal könnyebben ért el hozzám, tovább és intenzívebben is maradt meg bennem, a hangját is nagyon izgalmasnak tartom. Azóta látom már azt is, hogyan fejlődhetne tovább és milyen nyomvonalat kellene követnie (szerintem) ezután a debütáló anyag után, de nem tagadhatom, hogy igencsak tetszik, amit eddig művelt.

3. Bat For Lashes

Ő is egy késői beugró a listába, az újoncoknál pedig már kifejtettem, mennyire egyedinek és érdekesnek találom a stílusát. Misztikus, relaxáló és okos zenéje kibérelte a helyet a szívemben, nagyon reménykedem egy újabb projekt közeledtében. Ugyan legutóbbi albuma 2009-es, ezzel most mit sem törődünk, a harmadik helyet simán megkaparintja.

2. Marina & The Diamonds

Az összes brit hölgyemény (Florence, Coco, Ellie) közül az ő stílusa áll hozzám a legközelebb. A független, erőteljes, intelligens nő az, amit megmutat a zenéjén keresztül nekem, egy olyan nőt, aki azért a felszín alatt tele van gondolatokkal és kétségekkel, mint mindenki más. A hangját egyszerűen imádom, az albuma pedig sokszínű és izgalmas, nem hiányzik az irónia, ami nálam nagyon be tud ütni, egyszóval hálás vagyok, hogy felbukkant a zenei életben, és kívánok neki nagyon sok sikert a továbbiakban is!

1. iamamiwhoami

Nem tudom, hogy ez kinek meglepetés, kinek pedig nem, mindenesetre a blogon a mostani listákon kívül még nem esett szó erről a projektről (bár tervezek egy nagyszabású írást róla.. egyszer). Itt egy kicsit csalok is ráadásul, hiszen egyértelmű, hogy az iamamiwhoami nem csak Jonna Lee alkotása, hanem több más zenész is ugyanakkora részben tag. Ám mivel tényleg szinte semmit nem tudni róluk, és az egyetlen közülük, aki ismert, az énekesnő, aki minden bizonnyal részben értelmi szerző is, úgy döntöttem, így kezelem a furcsa nevű formációt. Nagy harc volt az első helyért, nagyjából két hete még Marinát szántam ide, de meg kell hajtanom a fejem az iamamiwhoami kreativitása, ötletei, hangulata és az egész hadjárat előtt, mellyel ezt a projektet az útjára bocsátották. Csak remélni tudom, hogy még nincsen vége, és szolgálnak meglepetéssel jövőre is - én nagyon vevő lennék rá.

Read Users' Comments ( 0 )