Kicsit berobbant az agyvizem, mikor elolvastam a kvarthu kritikáját a Quicken The Heart-ról, egyáltalán nem értek egyet (azzal, hogy hallgathatatlan szemét és hogy a Kids Are Sick Again a legrosszabb szám a lemezről), de azzal a ténnyel, hogy a Certain Triggert semmi nem tudja lekörözni, nem igazán tudtam vitatkozni, mivel még nem hallottam.
Akkor még, legalábbis.
Elég fárasztónak ígérkezett a napom (az is lett), úgyhogy nagyon respektes volt, mikor egy olyan számmal indítottunk a buszon, mint a Signal and Sign. Nem kívánok minden dalt külön elemezni (pedig hajjaj, nagyon jók), csak pár dolgot megjegyeznék.
Ez a stílus szerintem indie rock, kicsit punk, szóval legyen indie punkrock, ha van ilyen, ha nincs, és őszintén szólva nagyon tetszik. Kicsit erőszakosabb mindkét későbbi lemeznél, a megszokottnál is rövidebbek a számok, és egy ilyen temperamentumos énekre, dobra és gitárokra felépített zenénél nem is kell sokáig húzni, minden addig tart, míg kéne.
Nekem a Maxïmo Park az mindig egy kicsit komolytalan együttes lesz, valószínűleg Paul Smith hangja, és az általa felénekelt többségében komolytalan, könnyed dallamok miatt, és ez egyáltalán nem baj.
Ezt a nagyon pattogós, folyékon, szinte megfoghatatlan és ritmusos darálását a zenének az adja, hogy gyakran a gitár nem akkordot játszik vagy aláfestést (vagy mit), hanem a dallamot magát, Maxïmo Park-nál már zongorával is előfordult hasonló, és senki nem panaszkodott.
Gyakorlatilag minden dal tetszik, voltak kicsit állagtalanabbak, amiket így elsőre nem nagyon sikerült a szívembe zárnom, de szövegileg mindegyik elég erős, Paul Smith képes a legromantikusabb csöpögést is egy sajátos, egyedi köntösbe bújtatni, amitől számomra Maxïmo Park Maxïmo Park lesz.
Ha már ugye párszor elhangzott Paul Smith neve, azt is észrevettem, hogy sokkal természetesebbnek hat a hangja, nem tudom, ez mitől van, de sokkal közelibbnek éreztem, mint a későbbi albumokon. Meg különben is, ki ne tudná imádni ezt a hangot, ami "luv"-nak ejti a "love"-ot, "jar"-nak a "year"-t, "jong"-nak a "young"-ot, és "upszet"-nek az "upset"-et, csak hogy a leglegendásabbakat mondjam ;)
Plusz ugye a szintis effektek, meg a kicsit elektronikus hangzás, az még nagyon laza, és jól áll nekik.
ÖSSZESSÉGÉBEN az van, amit már a tagok is elmagyaráztak, hogy nem egy olyan kiadónál vannak, ami a sorozatos slágergyártást várja el, hanem olyan zene írását, ami tényleg tetszik is nekik, és nem azért csináltak bizonyos dolgokat úgy, ahogy, mert úgy kellett. A Warp kiadó különben idén 20 éves, csak úgy mondom. KÜLÖNBEN MEG a Maxïmo Park-nak teljesen sajátos stílusa van, kezdésnek, debütáló albumnak valóban nagyon erős anyag, majdnem mindenből annyi van benne, amennyi kell.
Ezért 10/8 - én a zongorát hiányolom nagyon, meg az üresjáratokat sajnálom az olyan számokban, amik amúgy tökjók lennének, csak elveszti a lendületet.
Az album stílusától teljesen eltér az Acrobat, arra figyeljen mindenki, aki Maxïmo Park-kal próbálkozik, és az I Want You To Stay-t se ássa el senki első hallgatásra, mert jó kis track.
Mellesleg - egy kisujjhossznyival - de még a Quicken The Heart vezet. :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése