Best Album of 2009 (Helyna)

Holy cow! Most akkor következzék A Kategória Melyre Mindenki Várt!

Én újból rettentő kiszámítható leszek. Szerintem a review-imból valamennyire kitűnt, hogy miket favorizáltam nagyon idén, onnantól kezdve pedig már csak a sorrendet kellett eldönteni. Természetesen a dobogóról olyanok is lecsúsztak, akiket külön szemlélve mindentől és mindenkitől, szívesen odapasszantanék még. Őket a végén még le fogom írni. De akkor most lássuk a 2009-es év legjobb albumait - szerintem.

3. 30 Seconds to Mars: This is war (review)

Igen sokat gondolkodtam a dolgon, de már kezdetben is úgy állt a helyzet, hogy bizony a legjobbak között van ez a lemez. Csak azt tudom figyelembe venni, hogy rám milyen hatást tett, és hát azt a wtf-et nem tudja kitörölni semmi, ami bennem volt a legelső hallgatás után. Talán azért is ütött akkorát, mert szánom-bánom bizalmatlanságomat, de nem számítottam ilyen jóra. Nem számítottam ilyen stílusra. És mit mondjak.. nekem bejött. Harmadik helyig jutott.


2. OneRepublic: Waking Up (review)

Féltünk mi, hogy milyen lesz az új anyag a fantasztikus Dreaming Out Loud után. Én azért kevésbé, legelőször hallva az All The Right Moves-t valahogy sejtettem, hogy nem kell itt aggódni. Ryan és cimborái még mindig tudják, mit csinálnak. A DOL-tól megfogalmazhatatlanul elütő, mégis a stílusukhoz hű maradó dalokat írtak a fiúk, és a megvalósítás is nagyon jó. Sajnos nagyon szeretem őket. Sajnos csodával lenne határos az, ha jönnének koncertezni. De a feltétlen szeretet tőlem feléjük, az megvan.

1. Editors: In this light and on this evening (review)

Igen. Igen, és megint csak igen. Az együttessel való gyors és hatásos megismerkedésem után szeptemberben, kaptam az arcomba egy eszméletlen jó koncertet, életre szóló, hogy ne túlozzak nagyon. És nemsokára kijött ez az album, még csak tisztességesen várnom sem kellett rá, és olyan lett, amilyennek kellett lennie. Nem igazán hallottam még hasonlót, megjegyzem, azóta sem, és ráadásul az a problémám sincs meg, hogy az előző lemezeikkel akarnám hasonlítgatni. Egyszerűen csak csodás. És sajnos tényleg még csak gondolkodnom sem kellett rajta, hogy első legyen-e, pedig vannak ugye még nagyon jó lemezek, amik számításba jöhetnének. De így esett az eset, nekem ez ütött legnagyobbat idén. Kétségtelenül. ^^

És akkor most pár szót azokról, akik valamiért lemaradtak a dobogóról, pedig még talán fel is férhettek volna.

The Fray: The Fray
Talán az is közrejátszik, hogy már jó régen volt, év elején. De a negyedik helyet, egészen picivel lemaradva a harmadik után, tutira megkapja. Olyan dalokkal, mint a Say when, a You found me, a Happiness és a We Build Then We Break? Simán. Feltétlen szeretet itt is. *-*

Imogen Heap: Ellipse
Hangulatzenénél nagyon nehéz ilyet mondani, hiszen hosszú időszakok vannak az ő esetében is, mikor semmi késztetésem hallgatni a dalait. De Imogen azért nagyon tud, el kell ismerni.

Maxïmo Park: Quicken the Heart
Már csak azért is, mert eddig ez az albumuk tetszett a legjobban, és megfogott a stílus meg minden.

Meese: Broadcast
Tijánál ez nagyobb stresszhelyzet, bár én is szeretem a fiúkat. :) Annyi, hogy egyelőre még nem minden szám fogott meg az albumról, de még az is lehet, hogy idővel.. (van ilyen, bizony)

Így jártunk mi idén. És ahogy Tija upcoming albumos posztjából leszűröm, lesz jövőre is hallgatnivaló, csak győzzük írni a review-kat! :)