Nos, akkor így pár nappal év vége előtt szeretném elkezdeni ezt a Best of...-ozgatást. Úgy terveztem, hogy naponta egy-két kategóriában mondanám el a véleményemet az év legjobbjairól - véleményem szerint. Igyekszem objektív lenni, ez persze úgysem fog sikerülni, de hát majd meglátjátok úgyis. Olyanokat ne várjatok, hogy "best metalcore album of 2009", mivel olyat nem hallgatok ^-^
Szóval akkor itt az első kategória, a legjobb single az évben.
Vannak együttesek, akik magasról tesznek rá, mi lesz az első, második, harmadik single az albumukról (pl Editors), aztán vannak olyanok, akik biztosra mennek, és a legslágeresebb számaikat adják ki, mint single, aztán várják a csodát, és az ember azt hihetné, hogy a single-nek semmi értelme nincsen, pedig de. Azt kezdik majd nyomatni jobb esetben a rádiók, azt nézheted meg jobb esetben legalább hatszor a VH1-en, és azt hájpolja majd mindenki.
Rosszabb esetben persze.
Ebben az évben azért nem egy új album jött ki, és nem egy single, amik közül most íme a három legjobb.
3. Franz Ferdinand - Ulysses (Tonight: Franz Ferdinand)
Az albumot csak tegnap hallottam egészében, a számot ismertem már régebbről, és azt kell mondanom, hogy a legokosabb választás volt első single-nek (január 19-én adták ki). Gyakorlatilag hangszerekkel meséli el az album további tartalmát és hangulatát, klippel együtt persze még jobb, hiszen úgy teljes az élmény. És mint azt már említettem a tegnapi review-ban, a brit indie egyik legjobb idei anyaga az album (is).
2. Maxïmo Park - The Kids Are Sick Again (Quicken The Heart)
Nem értem, a kvarthu miért veri a mellkasát, hogy hű, mit fedeztek fel, az album legrosszabb száma, a nagy szart, az egyik legjobb dal a lemezről, sőt, még a "legendás" A Certain Trigger egyes track-jeit is messze lekörözi. A klipjéről annyit, hogy klasszikus Maxïmo Park, nincs története, csak énekelgetés, hangulatból nem vesz el, hozzá nem ad, nekem az egyik kedvencem. A track különben a Quicken The Heart általános stílusától is elüt kicsit, ezért is érdemel figyelmet.
1. Meese - Next In Line (Broadcast)
A The Heyday után a legkevésbé megbecsült amerikai piano rock együttes, pedig az új albummal egyértelműen bizonyították, hogy van helyük a többi (nem csak) Denver-based indie cucc mellett, amikből mostanság annyi van, mint az állat. Egy ilyen single-lel nyitni szerintem bátor dolog, nem a legerőseb track a lemezen, de fülbemászó, divatos dal, és habár a várt sikert az ingyen letöltés ellenére nem hozta meg, azért én értékelem a próbálkozást.
Persze, lehet dobálni, ha nem tetszik valami, ez az én véleményem csak :]
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése