Mert mindig csak pasik vannak. Amiről persze mi nem tehetünk, az az, hogy ők csinálják a jobb zenét.
Azonban persze vannak hölgyemények is, akik megérdemlik a figyelmet. Kezdhetném ott, hogy Emilie Autumn meg Holly Brook, de ők sajnos nem ideiek, vagyis idén annyira nem tevékenykedtek. Viszont nem érdekel, ki mit mond, akkor is a következő három egyén jogosan van ezen a listán.
Azonban persze vannak hölgyemények is, akik megérdemlik a figyelmet. Kezdhetném ott, hogy Emilie Autumn meg Holly Brook, de ők sajnos nem ideiek, vagyis idén annyira nem tevékenykedtek. Viszont nem érdekel, ki mit mond, akkor is a következő három egyén jogosan van ezen a listán.
3. Lily Allen
Az egy dolog, hogy idén adta ki az albumát, nem azért került ide, az is egy dolog, hogy élőben rossz (habár nem láttam, csak hallottam), a zenéje nekem ilyen aranyosnak tűnik, meglepően jó szövegekkel egy olyan fiatal és nem éppen patyolattiszta hírnévvel rendelkező hölgytől, mint Lily. Abban az időszakban, mikor őt felfedeztem, szükségem volt a megmondós szövegeire, és a hozzá hangulatilag sem passzoló dallamaihoz. Orgánumban sem valami nagy, egyszerűen csak szeretem, mint popzenészt.
2. Amy MacDonald
Igen, tudatában vagyok vele, hogy nem idei album, de idei kedvenc, és nagyon jó. A stílusa leginkább pop, folkpop, akkusztik pop, ami tetszik. A hangszínét leginkább Shakiráéhoz hasonlítanám, erőteljes és fülbemászó. A debütáló albumán szereplő dalok egytől-egyig az egyéniségét fejezik ki, a dallamok, és az akkusztikus gitár, mint főszereplők engem egy csapásra elvarázsoltak, a langyi dob pedig csak a hangulathoz tett hozzá. Az persze nem tetszik, hogy mindenki csak a This Is The Life-ot hájpolja tőle, sokkal élvezhetőbb track-eket is írt az albumra.
:D Nem, nem és nem. x] Bármilyen gonosz erő megszállhatna, Lady Gaga akkor sem lenne az év női előadója. Előbb öntök ólmot a fülembe.
1. Kate Nash
Made of Bricks lemeze szintén nem idei, sokkal inkább 2007-es, de az angol hölgy továbbra sem hagyta abba az aktív koncertezést, fesztiválokon és kisebb helyeken lép fel, nincs különösebb felhajtás körülötte, ennek én csak örülök, hiszen nincs rá szüksége. A hangja valószínűleg Emilie Autumn mellett a kedvenc női hangom. A lemeze, amit az idei betegségeim közt valamelyik alatt fedeztem fel kicsit beteg, kicsit őrült, kicsit játékos és színes, az akcentusa egyszerűen imádnivaló, a szövegei pedig hát ugyanolyan betegek, mint az album maga. Tipikusan az a lemez, ami meghallgatása után olyan menőcsaj-nak érzem magam, még ha nem is vagyok az.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése