Műfaj: pop rock, piano rock

Hát... Five for Fighting. Erre az együttesre mondhatom, hogy nem igazán az én műfajom, miért is lenne amikor olyanokat hallgatok mint Destroy Destroy Destroy vagy Korpiklaani? De nem érdekel, meghallgattam, tetszik, és addiktív lettem. x) Egyszerűen imádom a zongorát benne, az énekes hangja elég magas, ami általában nem szokott nekem tetszeni, de valamiért nyugtató hatása van rám. :D Na de vizsgáljuk is meg milyen zene ez, vagy hogy ki a fene ez a Five for Fighting.

Tudomásom szerint 2000 óta létezik a banda, szokásom szerint a legújabb albmról ismerem meg őket, a régiekről nem tudok véleményt mondani, de Tia mondta nekem a suliban, hogy majd ír egy régebbi albumról. Örömmel várjuk. ^^

Na térjünk rá a trackekre. Megint csak szokásom szerint a legelső számmal ismerkedtem meg, a Slice-al. Először nem tetszett ugye az énekes hangja miatt, de aztán nekifutottam az albumnak végül megjegyeztem... hm, ez egy jó dal. Hallgattam tovább, tovább, belefutottam egy Chances nevű számba ami egy kicsit langyibb mint a többi. Na jó, ez is nagyon jó volt már, de most jön a személyes kedvencem, a This Dance, amit már említettem feljebb, a zongora nagyon jó, főleg ebben a dalban, ráadásul más hanszerkíséretet nem is hallottam benne. Az énekes hangja olyan kedvesen szól ebben a számban, hogy minden szerelmesnek csak ajánlani tudom a dalt. ^^ A következő ami még megfogott az a Story of Your Life, amit barátom mutatott, igazából neki lett nagyon kedvelt, de azért nekem is. ;) A többi dalról ugyanaz a véleményem, langyi kis piano rock, ha valakinek ilyen kedve van, akkor tökéletes azt hallgatnia.

Összességében szerintem jó album lett, furcsa, hogy mostanában hanyagolom is a metalcore-t meg a post-grunge-t emiatt. xD Kap tőlem egy 10/7-et, na. :D

Read Users' Comments ( 0 )

Műfaj: alternative rock, piano rock

Hmm régen írtam a blogba, mert nem volt ihletem, pedig rengeteg zeném van amiről még lehetne jó dolgokat körmölni. Itt van ez a banda, akiknek csak ez az egy albumuk van eddig (meg pár kislemez), de teljesen jó én ezt mondom... vannak jobb, rosszabb számok, de ez természetes szerintem egy lemezen.

Bővebben a bandáról nem sokmindent tudok, csak annyit, hogy németek. Ha ez valakit már visszataszít, nyugodjon meg, angolul énekelnek. :D Ráadásul a kiejtésükből ítélve komolyan azt hittem, hogy amcsik.

Zeneileg az album változatos, vannak rajta egész jó ütemű dalok is, meg érzelmesebbek (erre majd jobban kitérek később), de a tucatrock is megmutatkozik rajta, ami sajnos eléggé elterjedt mostanság, szinte már nem tudom megkülönböztetni, hogy "ennek a számnak ki is az előadója? Mindegyik ugyanolyan." Na jó, a Stanfour esetében ilyen még nem fordult elő, remélem nem is fog, hogyha majd lesz új albumuk. :D

Pár trackre kitérve, amik jobbak az albumon, az a For All Lovers, Wild Life, Desperate, It's Not Over.

A For All Lovers azért, mert ez volt az első dal amit hallottam tőlük, rögtön meg is tetszett nagyon. Ráadásul nem is az a tucatrock volt, szóval naná, hogy megfogott.

Wild Life, ez egy kicsit Rock 'n' Roll-os beütésű szám, nagyon jó üteme van ezért tetszik. Jókedvre derít. :)

Desperate... na ez az a szám, amit először David Archuletától hallottam, és csak később vettem észre, hogy van egy sokkal gyönyörűbb verziója. *-* Nagyon szép érzelmes dal, képes vagyok napi 10x is meghallgatni, ami nagy csoda nálam, mert hamar megunom én a dolgokat. :D

It's Not Over pedig, mikor meghallottam rögtön beleszerettem. Nem tudom miért, igazából semmi különleges nincs benne, mondható tucatrocknak is picit, talán a dallama... nem tudom, egyszerűen jó és kész, na. :D

Ennyit a fontosabb trackekről számomra, térjünk rá az énekes hangjára (ami nagyon de nagyon fontos). Se nem mély, se nem magas, közepes, belefér még az ízlésvilágomba. x)

Összességében ez az album egy 10/8-as, mint a Hinder, mert egyformán jók szerintem. Csak így tovább srácok. ;)

Read Users' Comments ( 0 )

Műfaj: Alternatív rock

Nos... ez lenne az első postom ezen a blogon. :) Daughtry-val akartam volna kezdeni az írást, de megtaláltam a gépemen ezt az albumot, és úgy gondoltam muszáj írnom róla.

Sound of Madness az album címe... nos illik is rá meg nem is. Vannak őrültebb, meg langyosabb számok is, de erre bővebben kitérek most.

1. Devour: Remek ötlet volt ezzel a számmal kezdeni az albumot. Egyszerűen úgy felpörgeti az embert, hogy muszáj tovább hallgatnia... vagy esetleg leragad ennél a számnál és meghallgatja még egyszer. Szvsz a legjobb dal az albumon, de ez teljesen szubjektív kinek mi a legjobb. Az énekes nagyon adja a hangját, és ezt nagyon bírom.

2. Sound of Madness: Ez a szám már kicsit lassabb, mint a Devour, viszont zúzni erre is lehet. Az énekes hangja ebben kicsit elvont, ez egy olyan dal ami nem tartozik a kedvenceim közé, de hallgatható. Teljesen illik a szám címe a track-re. :D

3. Second Chance: Akinek melankólikus a hangulata, annak ajánlom. A leglangyosabb dal az albumon, nem igazán illik a többi szám közé, mégis zseniális, a dalszöveggel együtt. Btw ez volt az a dal, amivel megismertem a Shinedown-t, és most itt tartok. :)

4. Cry for Help: Megint egy felpörgető dögös szám következik. :D Személy szerint ez a másik kedvencem. Nem tudom milyen hangulatban lehetett a dalszerző amikor ezt szerezte, de remek munkát végzett. Lehet elsőre könnyű sima kis rockzenének tűnhet, de szerintem több van ebben azért. :D

5. The Crow & The Butterfly: Újra egy lassabb szám, de nem annyira mint a Second Chance. Viszont a gitárszóló üt benne nagyon. :) Nem is tudom milyen stílusba soroljam be. Ez a szám egyszerűen csak... jó. :)

6. If You Only Knew: Kicsit akusztikus-ra vették itt a formát. Slágergyanús számnak elmenne, mert nagyon kellemes dallama van, rám legalábbis nyugtató hatással van, mégis megtalálható benne a dög. Ez sem tartozik a kedvenceim közé, szimplán csak jó, mint az előző.

7. Sin with a Grin: Ez a dal kicsit durvább hangulatú, mint az eddigiek. Akinek elvont zene kell, az hallgassa. :D A refrén viszont nagyon üt benne. Az egyetlen rész ami tetszik benne igazán. Mindenesetre ez is jó és hallgatható, nem olyan amitől kifutok a világból (jó, mondjuk a Shinedown eleve nem olyan nálam :D).

8. What a Shame: A What a Shame is melankólikus dal, mondjuk még mindig a Second Chance a leglangyosabb. Viszont a gitár ebben is nagyon nagy. Amiket levágnak ebben a számban... még ha egyszerűnek is tűnik, nem az. O.o A szövege is jó, kicsit szomorkás.

9. Cyanide Sweet Tooth Suicide: Megint egyik kedvencem jön. Erről nem tudok mit írni. Ez úgy jó, ahogy van. Sokaknak nem tetszik, mert olyan fura, de nekem pont, hogy ez jön be rajta. XD Zúzásra ajánlott, gondolom a szám címéből is ki lehet következtetni.

10. Breaking Inside: Ebben a számban kicsit magasabb a hangja az énekesnek, de mélyen hülyén hangzana. Jó a dallama és kicsit szomorkás a hangulata ennek is, de az albumon nem igen van vidám track. ^^

11. Call Me: Rosszul emlékeztem amikor azt írtam, hogy a Second Chance a leglangyosabb dal. A Call Me-ben még dob sincs, de elrontaná a hangulatát. Ez a szám mondhatni tökéletes úgy ahogy van. Az énekes magas hangját sajnálom csak benne, itt lehetett volna mélyebb is, szvsz. Az egyetlen dal az albumon amiben van zongora. Kicsit elüt a többitől, de egy befejező track-nek tökéletes, mert visszasírjuk az albumot, és meg akarjuk hallgatni újra, meg újra.

Összességében szerintem a legjobb album eddig a Shinedown-tól (a többibe is belehallgattam, de azok csak számomra olyan "hallgatható" dalok voltak), ez az album pedig bekerült a kedvenceim közé. 10/9-et adok neki. :)

Read Users' Comments ( 0 )