Most egy kevésbé ismert együttesről írnék, nevezetesen az alternatív rockot játszó Vega4-ról, és az ő második albumukat boncolgatom majd. A bandáról nem sok információt találtam, hiszen a You and Others óta nagy a csönd, már a hivatalos honlapjuk sem él, csupán az énekes, Johnny McDaid hallatott magáról: neki elméletileg idén lesz szólóalbuma. Lehet, hogy az együttes akkor már nem is létezik? Ők tudják, én biztosan nem, meg a Wikipédia sem, de azért nézzük meg ezt a lemezt.
Többször is meghallgattam az albumot, és az első gondolatom az volt, hogy van némi hasonlóság a Snow Patrol-lal. Talán a dallamok ritmusában és a dobkezelésben éreztem párszor úgy, hogy na, én már hallottam ilyesmit valahol. Persze ez nem negatívum, csak megjegyeztem.
A számokról:
Úgy általánosságban azt mondanám, hogy könnyen rá lehet jönni, milyen ritmust kedvel a banda, mivel nagyon sok számban szinte ugyanaz a zenei alap: lendületes dobkezelés, amely szinte végig egy ritmusban marad. Ez kissé monotonná teszi az egész albumot, de némileg segít rajta McDaid hangja, amely bár nem túl egyedi, de szerethető.
Az együttest a "Life is beautiful" c. dal ismertette meg a világgal, hiszen felcsendült a "Grey's Anatomy"-ben (ez a sorozat jó ugródeszkának bizonyul az ismeretlenebb csapatoknak, az biztos - egyébként én is itt hallottam őket) és a "One Tree Hill"-ben is. Valóban szép szám, jól passzol hozzá McDaid hangja, és nekem valahogy fel sem tűnt, hogy több mint 6 percig hallgatok egy amúgy nem túl változatos dalt. Kislemez lett még a "You and me", amely erősen emlékeztet a Snow Patrol "You're all I have"-jére, már ami a ritmust illeti, de ezt a kis megjegyzést odatűzhetném még pár számhoz. Szóval a "You and me" egyébként jó, mert lendületes meg énekelhető, lehet vele pörögni végülis.
Az egybefolyó számok között azért találtam két kiemelkedőbbet. A "You" egy lassabb szám, ahol a gitárokon van a nagyobb hangsúly, de emellett nagyon jól áll McDaidnek, plusz a refrénje a kedvenceim között szerepel. A másik a "Papercuts", ez pedig csak az énekes miatt jó.
Több számot nem is emelnék ki, mert valahogy nekem egyformának tűntek. Persze vannak olyanok, amelyekből megmaradtak bizonyos dalszövegrészletek, de azért ez túl kevés.
Hát YouTube-on csak a koncertfelvételeket tudtam megnyitni, úgyhogy jobb híján itt van a "You" ilyen minőségben:
Többször is meghallgattam az albumot, és az első gondolatom az volt, hogy van némi hasonlóság a Snow Patrol-lal. Talán a dallamok ritmusában és a dobkezelésben éreztem párszor úgy, hogy na, én már hallottam ilyesmit valahol. Persze ez nem negatívum, csak megjegyeztem.A számokról:
Úgy általánosságban azt mondanám, hogy könnyen rá lehet jönni, milyen ritmust kedvel a banda, mivel nagyon sok számban szinte ugyanaz a zenei alap: lendületes dobkezelés, amely szinte végig egy ritmusban marad. Ez kissé monotonná teszi az egész albumot, de némileg segít rajta McDaid hangja, amely bár nem túl egyedi, de szerethető.
Az együttest a "Life is beautiful" c. dal ismertette meg a világgal, hiszen felcsendült a "Grey's Anatomy"-ben (ez a sorozat jó ugródeszkának bizonyul az ismeretlenebb csapatoknak, az biztos - egyébként én is itt hallottam őket) és a "One Tree Hill"-ben is. Valóban szép szám, jól passzol hozzá McDaid hangja, és nekem valahogy fel sem tűnt, hogy több mint 6 percig hallgatok egy amúgy nem túl változatos dalt. Kislemez lett még a "You and me", amely erősen emlékeztet a Snow Patrol "You're all I have"-jére, már ami a ritmust illeti, de ezt a kis megjegyzést odatűzhetném még pár számhoz. Szóval a "You and me" egyébként jó, mert lendületes meg énekelhető, lehet vele pörögni végülis.
Az egybefolyó számok között azért találtam két kiemelkedőbbet. A "You" egy lassabb szám, ahol a gitárokon van a nagyobb hangsúly, de emellett nagyon jól áll McDaidnek, plusz a refrénje a kedvenceim között szerepel. A másik a "Papercuts", ez pedig csak az énekes miatt jó.
Több számot nem is emelnék ki, mert valahogy nekem egyformának tűntek. Persze vannak olyanok, amelyekből megmaradtak bizonyos dalszövegrészletek, de azért ez túl kevés.
Hát YouTube-on csak a koncertfelvételeket tudtam megnyitni, úgyhogy jobb híján itt van a "You" ilyen minőségben:
Összegezve: 10/4, kár, hogy ilyen egyhangú album lett. Ha nem felejtem el, akkor majd meghallgatom McDaid szólóalbumát, hátha az jobb lesz.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése