Mute Math - Armistice (2009)

Nagyonjó. Egy ilyen önelégült kis mosoly terült szét az arcomon az első szám hallatán, és gyakorlatilag el sem tűnt onnan egészen nem is tudom, talán mostanáig, mert mostmár álmos vagyok, és ilyenkor nem mosolygok.


/bejön, alapjában véve nem szeretem, ha az együttes is szerepel a borítón, de anno pl a Starsailor - Silence is Easy borítón is hasonlóképpen oldották meg, itt sem zavar, sőt, különösen tetszik/

  Viszont hogy valami kevésbé jelentéktelent is közöljek, a "bandák, akik turnéztak a The Fray-jel" sort a anno a Meese-zel keztem, és a Mute Math-nél be is fejezném (nem volt hosszú sor), akik 2003-ban alakultak New Orleans-ben, és azóta is viszonylag jól megy nekik. A négytagú experimental zenekar tagjai közül ketten az Earthsuit nevű rövid életű keresztényrock banda megalapításában is közreműködtek. Régebben.
  Nagyon jó, tulajdonképpen experimental-nak van írva, különben nem tudom, mit akar keverni, kis electro rockot, alternatív rockot észlelek benne erőteljes énekkel és gyenge gitárokkal, de egész egyedi hangulattal.
  Az olyan hangszereket, mint a zongora (No Response), és helyenként hegedű (Pins and Needles) elég furcsán építik be a dalaikba, de nyílván ez akar lenni a kísérletezés a stílusok keverésével, plusz ezek a szintetizátoros, elektronikus dolgok, mint például rögtön az elején a The Nerve-ben, a Backfire-ben, de az album szinte összes track-jében, nekem nagyon bejönnek.

  Nagyon passzolnak az énekes zavaróan Adam Levine-es hangfekvéséhez.

  Ami még nagyon elnyerte a tetszésemet, az, hogy mindenféle egyéb bandákra asszociálok róluk, pl a The Nerve meg az Odds teljesen olyan, mint a The Parlotones egy-két száma, mármint így hangulatilag (előbbi még akkordilag is), de van itt powerpop is (Electrify), "csakúgy" indie rock (Armistice), és egészen lírai anyag is (Lost Year), szóval fogalmazzunk úgy, hogy a zenei műfajok egész csinos kis tárházát sorakoztatja fel ez a lemez. Közben olyan szokatlan hangszereket is becsempész, mint a trombita, vagy egy másik fúvós, pár fuvola egy-két dalban. Egész kreatív projekt, ha azt nézzük, mostanában miket adnak ki az amerikai alternatív bandák.

  Végezetül én annyit mondanék, hogy egyértelműen van - számomra - jövője a bandának, kielégítik a megkapó dallamok iránti igényeimet, és van egy csomó vonós elrejtve a dalaikban, meg zongora is, nem is egy, valamint ha az általam nem igazán kedvelt (najó, utálom) Adam Levine-től sikerül majd elvonatkoztatnom, akkor még az énekes hangját is nagyon fogom szeretni.
  Btw, ellentétben a nővéremmel, én örülök, hogy csak most ismerek meg 2009-es albumokat, mert ha már a best of-ozás előtt ismertem volna pl Mute Math-et, asszem bele is őrültem volna, mire sikerült volna best of-ot választanom. ;)
  10/9, jószívű vagyok, és hangulatomban talált el a lemez.

(javaslat: próbáljátok meg azért végighallgatni a Burden-t, tudom, hosszú meg egyebek, de megéri, nagyon jó kis track :))


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése