Épp az előbb volt a Goodnight and Go klipje a televízióban, és habár az, hogy brit női énekes, kizárja, hogy szeressem, valahogy mégis nagyon élvezem hallgatni a hölgyemény hangját.


/elöljáróban annyit már elárulnék, hogy az albumborító az egyetlen negatívum, amit találtam/

  Általában a fura hangfekvésű énekesnőket kedvelem (Emilie Autumn, Kate Nash), ezért lehet az, hogy Imogen irtózatosan különleges hangja kompenzálja a tényt, hogy kötelező utálni, mert ilyen jó neki mindenje. A dalait a zene iránti alázat jellemzi, nagyon kevés előadón hallatszik, hogy ennyire tisztelné az ajándékot, amit kapott az élettől, jelen esetben a zene készítéséhez kapott tehetségét, Imogen viszont úgy játszik minden egyes hangjeggyel, amit leír, mintha nem is tudom, a legfinomabb anyag lenne a világon.
  Tessék, alig pár dalt kell meghallgatni a hölgytől, és máris elpuhulok.
  Szóval valóban, Imogen-re is annyira igaz az indie, mint Lady Gagára a rock, szóval én úgy mondanám, ez a genreless, esetleg electronica határozná meg a hölgyeményt, nekem nagyon tetszenek az időnkénti gitárnak hangzó dolgok is (Loose Ends), de vannak a megszokottnál furább (úgy értem a "megszokottnál" furább) dalok is, mint a Hide and Seek, amiről mint kiderült a South Park 13. évadának "trailer"-e alatt szólt (ilyen lol fact, gondoltam megosztom), és amiben eszméletlenül idegesítőek a szintis, háttérvokál hatások.

  Nagyon tetszenek azonban nekem még ezek a megfoghatatlan dobok is (Clear The AreaHeadlock (ami az első dal volt, amit Imogen-től valaha hallottam még több, mint egy éve)), meg az olyan indie-s próbálkozások, mint a Daylight Robbery, amik habár kevésbé jönnek be, még mindig értékelhetőbbek, mint pl a sokak által kedvelt, és Imogen-hez hasonlítgatott Regina Spektor.
  Dallamilag (dallamok, áh, a vesszőparipám a téma) elbűvölő, egyedi és megismételhetetlen hangzást kölcsönöz az albumnak, Imogen fátyolos hangjával pedig még elragadóbb (The Walk pl remek példa), az instrumentális rész, amit jelen esetben lehetetlen ignorálni, hiszen szerves részét képezi az énekesnő zenéjének, eléggé alapnak tűnik az electronicában, szóval az elvárásnak, úgymond megfelel (Just For Now, ha már ez egy ilyen példálózós post lett).

  Összesítés: NAGYONJÓ. Eszmétlenül jó. Jó kis relax, szépszöveges, lelkes zene egy brit művésznőtől, kinek neve Imogen Heap vala. És mint azt múltkor megbeszéltük nővéremmel, ha Lady Gagának zenei értéke nulla, és csak azért szeretik, mert extravagáns a stílusa, akkor mindenki szeresse Imogen Heap-et is, ő sem éppen normális, ha a stílusról van szó. 10/9, nagyon bejött.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése