Nem is tudom, van e olyan, hogy alternatív indie. De ha van, ez biztosan az. A Wintersleep után ismét egy olyan együttes került elém, aminek (először is az Editors-t kísérték a turnéjukon) a stílusa felettébb eklektikus, szimpatikus és artisztikus, de jelen esetben ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy tetszik.
A négy éve alakult amerikai banda hat tagból áll, (Wes Miles (ének), Milo Bonacci (gitár), Matthieu Santos (basszusgitár), Alexandra Lawn (cselló), Rebecca Zeller (hegedű) and Gabriel Duquette (dob)) és közel négy éve működnek. Elég alternatív, de leginkább az indie-hez hasonló stílusú dalokból került egy csinos adag 2008-as debütáló albumukra.
Mint említettem, nem feltétlenül tetszik, annak ellenére, hogy csodálattal vegyes elismeréssel hallgattam, mi mindent képes alkotni Miles fátyolos, vékony hangja, az általam csak "maszatolós"nak elnevezett dobos és a két vonós, melyek egyértelműen dominálnak végig a lemezen. Mi mindent képes alkotni, nos, egy jó adag fülbemászó dallamot, amiket úgyis meg fog még egyszer hallgatni mindenki, akinek csak egy kicsit is ráérzett a hallójárata (Ghost Under Rocks, Dying is Fine, Can You Tell, Suspended in Gaffa), emellett a vonósok The Reindeer Section-ös hangulatot árasztanak, nekem egyre csak a Cartwheels c. daluk jár a fejemben, amint felcsendül Zeller és Lawn fantasztikus hegedű- és csellójátéka.
Néhol a lemezen (Each Year, Oh La, Run My Mouth) viszont eléggé ötlettelenné, sablonossá és vontatottá válik a hangulat, ezt talán a műfajon belüli tapasztalatlanságnak lehet betudni, mint említettem, eléggé fiatal a banda, az album szintúgy. Aztán ha kigyönyörködtük magunkat a "feel good indie" egyik gyöngyszemén, elgondolkodhatunk, mi az isten az alapja a Vampire Weekend-hez való hasonlítgatásnak, mely kérdésre egy szóval szeretnék válaszolni: Semmi. Ne hagyjátok magatokat becsapni, gyerekek.
10/8, és annak ellenére, hogy a slágeresebb számokon kívül nem igazán jött be, ötletes és remélhetőleg hosszútávú projekt.
A Too Too Fast-et ajánlanám mindenkinek még figyelmébe, kevésbé slágeres, de annál értékesebb dal a lemezen.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése