A Billy Talent-ről annyi információim voltak még 2006 környékéről, hogy a dobosuk valamilyen betegségben szenvedett, amiről aztán nem is találtam több részletet, és persze akkor még azt hittem, hogy a dobost hívják Billy Talent-nek.
/ijesztő, de nagyon kifejező is ugyanakkor/
A banda tizenhét éve alakult, eleinte "Pezz" néven futottak, amit aztán kénytelenek voltak lecserélni a Billy Talent-re, mert egy másik zenekar is nevezte magát "Pezz"-nek. (ők asszem később fel is oszlottak *gonoszvigyor*) Különben meg a Juno Awards-on is nyertek, meg kanadaiak is, ha bárkit érdekel.
Szerencsémre egy light-osabb dalukkal futottam össze, a Fallen Leaves-zel, ami köszönhetően az egyszerű punk alapnak, és a fülbemászó dallamnak (na meg a felettébb bizarr, már-már undorító klipnek) egyből az egyik kedvencem lett, megjegyeztem, hogy milyen ügyes fiúkák ezek, de csak most vettem rá magam, hogy jobban megismerkedjek velük.
Pár komoly szót kéne ejtenem Benjamin Kowalewicz *kuncog* hangjáról, hiszen szerves részét képezi a Billy Talent-nek. Beteg, beteg ember ez, olyan durva kiejtéssel, hogy attól is fröcsög a nyálam, ha csak hallgatom. Kevésbé áll neki jól a sikoltozás (Devil in a Midnight Mass, Worker Bees), mint más punk énekeseknek, de kétlem, hogy szüksége van rá, mert elragadóan énekel, sajátos módon képezi a hangokat, mintha a gyomrából jönnének, komolyan.
Emellett persze - és ezt a tényt betudom az igen alacsony ingerküszöbömnek - Billy Talent-ék esetében is a valamivel light-osabb dalokat kedveltem meg (Worker Bees, Fallen Leaves, Pins and Needles, Where is the Line?, Surrender), ugyanakkor el kell ismerni, a bandának megvan a tehetsége ahhoz, hogy szerethető, értékelhető színvonalra hozza a punkot, ami nem igazán tartozik a kedvenceim közé, éppen a személytelensége miatt.
Hátrány, hátrány, keressünk hátrányokat meg gyengeségeket, mondjuk a háttérvokál, az nekem olyan wétéef, hogy ezt most valóban komolyan gondolják e, remek példa rá a már említett Where is the Line?, énnemtudom, ki vokálozik (mostmár igen, a két gitáros), de szerintem elég pocsékul hangzik, mintha valaki éppen kiokádná a beleit, vagy nem is tudom, mihez hasonlítsam.
Az album utolsó harmadában (Surrender-től kezdve, amiben speciel jó a háttérvokál) személy szerint nekem már megfájdult a fejem az énekes magas és éles hangjától, és úgy általában is kicsit tingli-tangli lett a lemez az első részéhez képest, azért megjegyezném, hogy jó kis élmény volt.
10/7, mert fantáziadús punk album, lelkes és tehetséges zenészektől.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése