Ugyanaz A Címük - vol.2.

És ím', második része unaloműző sorozatunknak, mely az azonos című, de közel sem azonos minőségű/műfajú dalokat hasonlítja össze mindenféle olyan szempontból, amiből nem mindenkinek jutna eszébe.
  Még mindig az azonos címűeknél tartunk, de majd lesznek kisebb mértékben eltérő címűek, ne tessék aggódni, anélkül ki sem bírnánk.


  Az amúgy félelmetesen hasonló műfajú (british pop) férfiakat összehasonlítani nem túl hálás feladat, viszont ezesetben félelmetesen könnyű is volt a dolgom, hiszen a Snow Patrol ugyancsak Gary nevet viselő frontembere nem találta el éppen a dalt, az albumot is csúnyán derékba töri, míg hangszerelésben leginkább az ugyanarról a lemezről való Lifeboats-ra hasonlít, addig jelentésbelileg druszájának változatára.
   Itt is minden a nézőpont kérdése, Lightbody-hoz képest visszalépés az Engines (amellett, hogy én speciel szeretem, csak az albumba nem illik bele), az angol Gary Go viszont egy remek videóklippel is fokozta a gyönyört, amit a különösen romantikus dal nyújt az érzelgős lelkűeknek.

I DON'T KNOW
Lostprophets
Starsailor

  Ők talán nem, én viszont sokkal inkább tudom, hogy melyikük a nyerő ezzel a semmitmondó címmel. A wales-i punkbanda sokat hezitál stílusok között, a punkon belül mindenféle r'n'b és indie módszereket kipróbálnak, hogy ehetőbbé tegyék a zenéjüket, az I Don't Know is egy ilyen ehetőbb dal, azonban nem szabad elengednünk a fülünk mellett a Starsailor-ös James Walsh dalszövegeit és melódiáit, melyek a zenei értékeket kicsit határozottabban képviselik, igényes kidolgozás, mint olyan, remélem, érthető voltam.
  Mind hangilag, hangszerelésileg, szövegileg és stílusilag a britpop-kvartett nyert nálam.


  Mindkét verziót kötelező kedvelni, egyik sem valami hűdekomoly zenei mestermű, viszont hangulatos popdalokról van szó, melyek közül legalább az egyiket a Scrubs c. sorozat rajongói is ismerhetik (mivel az a főcímdal). Habár én is imádom a sorozatot, nálam John Ondrasik megközelítése nyert, miután a Lazlo Bane "nem vagyok SuperMan" nézetei valamivel megszokottabbak. Ondrasik dala annyival szimpatikusabb, hogy egy gyerekes apáról van szó, aki igenis szuperhősnek tartja magát, és taglalja, hogy ez mennyire nem könnyű.
  Nálam az utóbbi a nyerő, személyes okokból is mellesleg. (különben meg mindkettő 3 perc 38 másodperc hosszú, csak úgy érdekességképpen említem meg)
  Ez persze nem jelenti azt, hogy nem szeretem a Lazlo Bane-féle Superman-t, mindössze arról van itt szó, hogy az albumon még lassabb is, mint főcímdalként a Scrubs-hoz, és az még elég unalmassá tudja tenni.

BREATHE

  Voltam olyan peches, és egy hipermegahosszú változatot szereztem be a Toploader albumából, amin nagyon sokféle dal volt, és alig tudtam lépést tartani, és többszöri hallgatás után is csak kevés dalt tudtam megszeretni. A Breathe pont nem ilyen volt. De kétlem, hogy Mikrofonfej Washbourn fel tudná húzni addig bármelyik dalát is, hogy az jobban tetszen Chad Kroeger Breathe-jénél (még az igen találó gospel kórussal sem), hiszen az egyike volt az első kedvenc Nickelback-dalaimnak, és mivel "hagyjatok már levegőhöz jutni"-s korszakomban jártam akkor, személyes okai is vannak a választásnak.
  Ráadásul rohadt ötletes a Nickelback dal elején a gitár, bennem mindig olyan érzést kelt, mintha valaki hörögve-sípolva kapkodna a levegő után.

PAPILLON
Editors
Yiruma

  Csak a poén kedvéért. Egy synth-rock és egy instrumentális dalt összehasonlítani, hát nem tudom, mi alapján lehetne, itt még a szövegre sem lehet menni, úgyhogy kénytelen leszek főleg a hangszerelést figyelni. Yiruma=zongora, Editors=szintik, gitárok, dob, megőrülök!! A baj, hogy Yiruma daláról nem éppen egy pillangó jut eszembe, sőt, ehhez a dalhoz mindig közömbösen viszonyultam, nem való a dél-koreai művészúr legjobb művei közé (mindamellett, hogy persze szép, és persze nagyon tud zongorázni).
  Editors-nál meg ott az előny, a szöveg, meg a történet az elhíresült francia fogolyról, Henri Charrière-ről, akinek sikerült egyedül megszöknie a Devil's Island-i börtönből. Na, az ő neve volt Papillon a mellkasára tetovált pillangó miatt és róla szól a dal.
  Az ilyen dalokba bújtatott történeteket sokkal jobban kedvelem, mint az érzékenylelkű zongorásfiúkat.

A dalokat meg lehet hallgatni, ha az együttesek neveire kattintasz


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése