Már látom, hol lesznek itt a gondok. Biztos sorra ismerek majd meg baromi jó 2009-es albumokat, és akkor mit érnek majd az év végi best album/best song-dolgaink? :) Hát nem baj, ezek vagyunk mi, a zenehallgatási palettánknak még bővülnie kell, de nem is azért írjuk a blogot, hogy megmondjuk az abszolút igazságokat.
Szóval, Mew. Egy barátnőm mutatott tőlük egy dalt, a The Zookeeper's Boy-t, ami hirtelen meg is tetszett, ezért beszereztem nem azt az albumot, ami a dalt tartalmazza, hanem a legújabb, 2009 nyarán megjelent No more stories are told today címűt.
(igazából hosszabb címe van, ez a teljes: No More Stories Are Told Today I'm Sorry They Washed Away No More Stories The World Is Grey I'm Tired Let's Wash Away)
Aztán szereztem róluk infót, és kiderült, hogy ők ilyen experimental-alternatív rock shoegaze dreampop indie. Sokatmondó. (mellesleg dánok, és jelenleg hárman vannak az együttesben; kiadtak már egy pár albumot, 1995 óta léteznek).
Aztán elkezdtem hallgatni az albumot, meg meghallgattam mégegyszer, és rájöttem, hogy miért volt már fura a legelső dal is, amit hallottam tőlük.
Ez kérem indie köpenybe burkolt progresszív rock.
Oké, nyilván igaz a többi műfajmeghatározás is.
Van egy fura hangulat, amit a zenéjük megteremt (valószínű erre vonatkozik a dreampop), ráadásul az énekesnek is meglehetősen magas hangfekvése van, ami jellegzetessé teszi a dalokat (én, aki ugyan a Yes-t nem ismerem, de edződtem Jon Anderson és Vangelis közös zenéin, kevésbé tartom ezt "problémának" :), és a dallamvilág is elég különös.
Szövegileg sok mindent ki lehet hámozni a dalokból, nem mondom, hogy annyira bejön ez a része, de vannak jó pillanatok. Inkább azt mondanám, hogy a szavakat, szövegeket is amolyan hangszernek tekintik (az egymásra rétegződő vokálok például nagyon erősek helyenként).
A hangszeres rész viszont hibátlan, legalábbis szerintem. Erős gitár, sokféle, változatos dobritmus, ezek az elektronikus-szétfolyó effektek meg szerves részei a zenének.
Jellemző az építkező, lassan kibontakozó szerkezet, ez már a progresszív rock terepe. Ilyen elszállós dal a Hawaii, a Cartoons and Macramé Wounds, a Vaccine a Reprise. Ezek mind baromi jók, de igazából nincs is eltolt szám a lemezen. A Beach, Silas the Magic Car, Tricks of the Trade.. ezek ilyen popszerű dalok, de nehéz ezt így rámondani, mert azért több van bennük.
Hallgatva az előző albumaikat, azért örülök, hogy ez az utolsó kicsit dallamcentrikusabb, valahogy harmonikusabb. Ha ezen az úton maradnak, az nekem tökéletes. :)
Kiemelten szeretném hangsúlyozni az Introducing Palace Players és a Repeaterbeater című számokat.. mindkettő nagyon-nagyon jó, határán a populárisnak és az elszálltnak, és első ismerkedésnek is megteszi az albummal.
Az intermezzók és a lemezvégi reprise miatt konceptalbum-fílingje lesz az ember lányának. Tulajdonképpen: akár.. :) Az biztos, hogy elrepít valami más világba, és teljes egészet alkot.
Ami hibát fel tudnék róni: néha a kiteljesedések nekem nem olyan átütőek. Ennyi előkészítés után nagyobb robbanást várok. :) Másrészt, és ez az előző albumokon is így van, a pár felismerhető dallam-motívumon kívül a többi valahogy elsikkad, így eltart egy ideig, míg az ember kibogoz néhány számot. Itt azért már könnyebb, mint az előzőekben.
De lehet, hogy csak eleget kell hallgatni hozzá.
Plusz hiba még, hogy a Repeaterbeater olyan szörnyen rövid.
Simán megkapja a 10/8-at. Énzeném-típus. Köszönjük. ^^
P.S. Nem tudom, hogy ezek az északi népek mit tolnak, hogy ilyen zseniálisak néha a zenében, de én is kérek belőle.
Szóval, Mew. Egy barátnőm mutatott tőlük egy dalt, a The Zookeeper's Boy-t, ami hirtelen meg is tetszett, ezért beszereztem nem azt az albumot, ami a dalt tartalmazza, hanem a legújabb, 2009 nyarán megjelent No more stories are told today címűt.
(igazából hosszabb címe van, ez a teljes: No More Stories Are Told Today I'm Sorry They Washed Away No More Stories The World Is Grey I'm Tired Let's Wash Away)
Aztán szereztem róluk infót, és kiderült, hogy ők ilyen experimental-alternatív rock shoegaze dreampop indie. Sokatmondó. (mellesleg dánok, és jelenleg hárman vannak az együttesben; kiadtak már egy pár albumot, 1995 óta léteznek).
(érrrdekes cover :D)
Aztán elkezdtem hallgatni az albumot, meg meghallgattam mégegyszer, és rájöttem, hogy miért volt már fura a legelső dal is, amit hallottam tőlük.
Ez kérem indie köpenybe burkolt progresszív rock.
Oké, nyilván igaz a többi műfajmeghatározás is.
Van egy fura hangulat, amit a zenéjük megteremt (valószínű erre vonatkozik a dreampop), ráadásul az énekesnek is meglehetősen magas hangfekvése van, ami jellegzetessé teszi a dalokat (én, aki ugyan a Yes-t nem ismerem, de edződtem Jon Anderson és Vangelis közös zenéin, kevésbé tartom ezt "problémának" :), és a dallamvilág is elég különös.
Szövegileg sok mindent ki lehet hámozni a dalokból, nem mondom, hogy annyira bejön ez a része, de vannak jó pillanatok. Inkább azt mondanám, hogy a szavakat, szövegeket is amolyan hangszernek tekintik (az egymásra rétegződő vokálok például nagyon erősek helyenként).
A hangszeres rész viszont hibátlan, legalábbis szerintem. Erős gitár, sokféle, változatos dobritmus, ezek az elektronikus-szétfolyó effektek meg szerves részei a zenének.
Jellemző az építkező, lassan kibontakozó szerkezet, ez már a progresszív rock terepe. Ilyen elszállós dal a Hawaii, a Cartoons and Macramé Wounds, a Vaccine a Reprise. Ezek mind baromi jók, de igazából nincs is eltolt szám a lemezen. A Beach, Silas the Magic Car, Tricks of the Trade.. ezek ilyen popszerű dalok, de nehéz ezt így rámondani, mert azért több van bennük.
Hallgatva az előző albumaikat, azért örülök, hogy ez az utolsó kicsit dallamcentrikusabb, valahogy harmonikusabb. Ha ezen az úton maradnak, az nekem tökéletes. :)
Kiemelten szeretném hangsúlyozni az Introducing Palace Players és a Repeaterbeater című számokat.. mindkettő nagyon-nagyon jó, határán a populárisnak és az elszálltnak, és első ismerkedésnek is megteszi az albummal.
Az intermezzók és a lemezvégi reprise miatt konceptalbum-fílingje lesz az ember lányának. Tulajdonképpen: akár.. :) Az biztos, hogy elrepít valami más világba, és teljes egészet alkot.
Ami hibát fel tudnék róni: néha a kiteljesedések nekem nem olyan átütőek. Ennyi előkészítés után nagyobb robbanást várok. :) Másrészt, és ez az előző albumokon is így van, a pár felismerhető dallam-motívumon kívül a többi valahogy elsikkad, így eltart egy ideig, míg az ember kibogoz néhány számot. Itt azért már könnyebb, mint az előzőekben.
De lehet, hogy csak eleget kell hallgatni hozzá.
Plusz hiba még, hogy a Repeaterbeater olyan szörnyen rövid.
Simán megkapja a 10/8-at. Énzeném-típus. Köszönjük. ^^
P.S. Nem tudom, hogy ezek az északi népek mit tolnak, hogy ilyen zseniálisak néha a zenében, de én is kérek belőle.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése