Nahát. Megszereztem. Már tegnapelőtt, de úgy döntöttem, megismerkedem a többi albummal is, mielőtt ezt kezdeném méltatni.
/imádom, hogy mindenhol van egy kicsi Helge Risa-ból (a gázmaszkos zongorista - a legnagyobb arc)/
Sajnálatos módon számomra az derült ki, hogy a Kaizers-nek nincsenek teljesen jó albumaik, csak egy rakat zseniális daluk - különböző albumokról -, hatvan számuk közül pontosan harmincegy tetszik, a többi meg elmegy, de ennek megvannak az okai is.
A debütáló album olyan erős folklore-t idéző dalokkal indít, mint a Kontroll pa kontinentet, az Ompa til du dor, a Bon fra helvete, és a 170. Ezekben mind igen érdekes a hangszerelés, a tangoharmonika lenyűgöző ötlet, a billentyűs egyszerűen elképesztően játszik minden hangszeren, amihez hozzáér. Gyakran az az érzésem, mintha csak edényekkel csörömpölnének, de ez is talán a zenekar egyediségét bizonyítja.
Ezután amit még sajnálok, hogy a kürtöket a végtelenségig elhanyagolják, pedig milyen jól szóltak. A Rullett-től kezdve aztán már hullámzóan teljesítenek a fiúk a lemezen, az előbb említett dal például különösen gyenge, aztán megszólal Geir, a banda gitáros-vokalistája, az ő keze hangja munkáját dicséri a Dr. Mowinckel megkapó stílusa, majd azt kell észrevennem, hogy a Resistansen és a Bak et Halleluja után/között nincsenek is emlékezetes dalok a lemezen.
Ezt persze betudhatnám annak, hogy nem értem a szövegeket (megismétlem: soknak utánanéztem, füstös kocsmahangulatot hoz elő bennem a legtöbb, bár mit mondhatnék, ez a durva angol fordítás sem az igazi), aztán persze eszembejut, hogy a Bak et Halleluja szövegét sem értem, mégis rendkívüli összetevője az albumnak, amire véletlenül sem merném azt mondani, hogy rossz, inkább "hiányos". Egy idő után hiányzik belőle a lendület és az új ötlet, az énekes, Janove Ottesen meg talán túlerőlködi magát ezzel a szokatlan dialektussal.
Úgy tűnik, ezzel a banda tagjai is tisztában vannak, egyik gyengébb dalukat (az ilyeneket, hogy Bris meg Dekk Bord fel sem tudom idézni, egy dallamfordulat erejéig sem) sem játszák túl gyakran élőben, röviden szólva tudják, mivel nyűgözzék le a közönséget.
Az Ompa til du dor sajnálatosan ennek ellenére még mindig az együttes egyik legjobb albuma (a demós album nem játszik), és nálam simán megütötte a 10/7-es lécet.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése