És itt van, megérkezett. Mármint én már nagyon vártam, szóval csapjunk is mi bele! :) Arra gondoltam, első meghallgatás utáni review-t írok róla, szóval lehet, hogy nem leszek annyira összefüggő. Kicsit track by track, másképp ez nem megy.
/asszem végül ez lett a hivatalos, ahhoz képest hm-hm, de valamiért azért passzol.Az egyszerűséget amúgy is preferálom, meg tetszenek a szárnyak, de a felirat-tükröződést lehetett volna
hanyagolni/
Egy rövid dal a felütés, hosszú címmel (If It Wasn't For Hate, We'd Be Dead By Now). Dobolás, sötét hangvétel, felétől kiabálós, Ian Watkins hangja még mindig Ian Watkins hangja. Tetszik ez a kezdődal, lázadósra veszi a hangulatot, meg olyan végzetes, de nem spilázza túl.
Utána Dstryr/Dstryr, ami már a címéből is: zúz. Erőteljes, mérges dolog ez kellő mennyiségű színpadiassággal. Where we belong-hoz és az It's not the end of the world-höz hasonló hangszervilágra számítsunk úgy nagyjából végig az albumon. Itt meg van káromkodás is, ez azért nem volt megszokott eddig, de egy ilyen jellegű dühös dalban oké. Egy kis Burn, burn áthallás a dal közepén, nem tesz rosszat neki, bár a dalvégi effektek elég sablonosak.
Ez után egész jól ideillik az It's not the end of the world but I can see it from here (akkor is kiírom a címét egyszer) a klip alapján még gondolatot is lehet társítani. Világvége-album? Az összkép eddig megvan, szó se róla.
A Where we belong-ot eddig is imádtam, ezután sem lesz másként. Lelkesítő, koncerten együtt harsogó, felszabadító dal. Hogy mennyire illik ide a három keménykedő dal után, attól függ, mi következik utána.
Next Stop, Atro City következik utána (fogjuk rá, hogy nem értem a dalsorrendet itt). A dal, amiről már évekkel ezelőtt (és ez majdnem igaz!) hallhattunk koncertfelvételt, és én eléggé felspannoltam magam rá. És valóban lezúz. Nyers, nagyon punkos, nagyon kiabálós. A kórusos refrén azért megmarad, ez jellemző az albumra, ahogy hallom. Végére lassan már átmegyünk metálba, mi ez? :)
Kicsit lenyugi, For He's a Jolly Good Felon. Alapritmus bejön, ez valami új tőlük. Eddig a vers jobban tetszik, mint az elég egyszeregyes refrén. Koncerten azért ez is nagyot szólhat (ez most valami mániám, pedig nem hiszem, hogy látom őket mostanság). Oké, a dal második fele már ráizzít. Aztán.. The fake sound of progress-feelinges effektek (ennek nagyon örülök amúgy). Nekem bejön, megint elsötétíti a hangulatot a kissé könnyedebb dal után.
A Better Nothing zongorásan indul. Utána Start Something-os érzés. Igen, Ian ezen hangszínét szeretem nagyon. Ez egy menetelős-szenvedős dal. Teljesen oké, eddig nem hallottak közül eddig ez tetszik legjobban.
Pattogós-ugrálós dal jön, Streets of nowhere. Címéhez képest nagyon lallalla. :D Valamiért A Town Called Hypocrisy-érzésem van. Talán az irónia? Az lesz az, igen. :) Nagy, kövér ötöst kap nálam.
A Dirty Little Heart-al pedig csak nem megérkezett az album balladája? Ez olyan hümm. Az öt darab szintihang tetszik a versek-refrének között. ^^ Olyan semleges, de Ian itt is szépen énekel (rá vagyok állva a hangjára, bocsi). Megint a refrén.. kicsit olyan semmilyen. Az utolsó másfél percnek (meg szerintem minden hosszabb átvezetőnek) külön track-et kellett volna csinálni. Baromi jó.
Darkest Blue kezdőriffje (vagy alap, ahogy tetszik) nagyon jó. Ez se egy gyors dal, viszont király. x) Tetszik a dallam, eredeti. Kábé ennyi. Nagyon korrekt. :)
Utolsó, közel hatperces záróakkord jön, The Light That Shines Twice as Bright... Olyan Sway-jellegűnek tippeltem a 30 másodperces előhallgatásból. És igen. :) Szép amúgy, szívszaggatós-elmerengős. Én szeretem ezt az oldalukat. Közepe felé befigyel egy katarzis-jellegű váltás. Zárószámnak bizony tökéletes, és nem érdekel az sem, ha kicsit hatásvadász. :)
Amit vártam: a Liberation Transmission néha kicsit elsumákolós stílusa után jöjjön már az a "sötét" anyag, amit ígérgettek a fiúk. Legyenek többfélék a dalok, de legyen meg a Start Something-os energia. És amit kaptam: átgondolt, dinamikailag (nagyon zúzásból a merengésbe tart az egész), megszólalásilag nagyon korrekt lemez. Lendületben néha megtörik, pár helyen elgondolkodtam, hogy ezt most tényleg így? ... de nem volt komoly csalódás. Ha végiggondolom, tényleg pont ezt vártam. Tia kedvenc kifejezésével élve: szerintem nem lett "tucatpunk". Benne van az a fantázia, ami eddig.
Minden számban van valami szerethető, leggyengébb szerintem a Dirty Little Heart, legerősebb A Better Nothing és Streets of Nowhere.
Szövegileg adja, amit eddig, amennyire értem (szeretem az LPS-szövegeket, ezzel nincs baj).
Viszont nem lesz többet még egy Start Something, az is biztos azért.
Gondban vagyok az pontszámmal (mint mindig), de most másodszor hallgatom, és élvezem.
De igyekszem objektív lenni, és így 10/7.5
A klisék miatt, főleg.
De alapjában véve nagyon elégedett vagyok. :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése