Amy MacDonald - This Is The Life (2007)

Szégyen, de a skót folk-rock énekesnő csak a tavalyi év során vált híressé még előbbi single-jével, a This Is The Life-fal, ezáltal ismertem meg én is, holott az közel sem a legjobb track azonos címü debütáló albumán.

 /a borítótól nem vagyok elájulva/

  Pete Wilkinson fedezte fel a glasgow-i -akkor még- tinédzser énekest, és szöveg/dalírói képességeit "szószerint megdöbbentő"-nek nevezte. Eleinte el sem akarta hinni, hogy az olyan dalokat, mint a This Is The Life vagy a Poison Prince tényleg Amy írta, de az sem nevezhető semminek, hogy az amúgy sikeres és híres producer/menedzser több, mint ötszáz beküldött demóból emlékezett Miss MacDonald különös hangjára.
  És valóban, Amy MacDonald-nak felettébb érdekes hangszíne van, egyik pillanatban még ez a jól ismert, karakteres ír lendületesség jellemző rá (Barrowland Ballroom), majd hirtelen átcsap az erőteljes skót orrhangba (Run), elképesztő.

  Amy amúgy egy leleményes, kreatív embernek tűnik, ez az, ami a Twitterén és a Myspace-én keresztül lejön, saját maga veszi fel 2009-ben elkezdett második albumához a demókat a hálószobájában, és sosem felejti el megemlíteni, honnan is indult. Ez az egyik kedvenc történetem: mikor a T in the Park fesztiválon látta a Travis-t előadni a Turn című számukat, akkor döntött úgy, hogy megtanul gitározni, ennek is autodidakta módon állt neki, s tizenöt éves korától skót kocsmákban lépett föl, pár évvel később már lemezszerződése volt.

  Az albumról pár szót: Keveri a folkot a poprock-kal, és némi country (A Wish For Something More) is megtalálható benne a stílusában. Szövegileg már említettem, zseniális, dallamilag egyedi, különleges hangulatot áraszt, néhol melankólikus (Footballer's Wife, Youth of Today, Let's Start A Band, melyek amúgy a kedvenceim), de vannak fiatalosabb, üdébb dalok is, mint az L.A., a This is the Life, a Poison Prince vagy a Barrowland Ballroom.

  Különben ha a manapság népszerűbb női énekesek közül bárkire is rá lehet fogni, hogy country, az Amy MacDonald, és nem Taylor Swift, csak úgy mondom...

  Nálam ez az album 10/9, egyedül a The Road to Home-mal nem vagyok megelégedve, gyenge track ahhoz képest, hogy albumzáró dal, máskülönben a dalok elhelyezésével sincsen probléma.

(kedvenc idézetemet megosztanám még :) "Give me a festival and I'll be a Glastonbury star...")