A műfajt sokan pszihedelikus rock-ként írják le, ami még igaz is lehet, ha az elképesztően zúzda, betépett gitárokat nézzük, de a stoner metál, ami a Queens of The Stone Age-re is igen jellemző volt itt is meghatározó, nagyon riff-centrikus metál, ha úgy tetszik. Dallamos, energikus, Josh Homme hangjával valami eszméletlen élvezhető az ének is, John Paul Jones és Dave Grohl képességeiről meg ne itt kelljen áradoznom, mindannyian elég rég óta vannak a pályán ahhoz, hogy ha összedugják a fejüket, akkor valami klassz süljön ki belőle.
Részemről egy általam kevésbé kedvelt műfaj egyik gyöngyszemét véltem felfedezni a TCV-ben, és habár valamilyen szinten haragszom is, hiszen emiatt ment szünetre a Foo Fighters, azért bejött ez a lemez.
Track-eket nagyon nem említettem, akkor most egy pár, ami nekem különösen tetszett, ilyenek pl a No One Loves Me Neither Do I, New Fang (ami az első, albumot beharangozó single-je is volt a bandának), Elephants (hétperces, nagyonálat), Reptiles, Spinning in Daffodils (nagyonelszállt), és Gunman, utóbbi személyes kedvencem. Szóval ezeket senki ne merje elkapcsolni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése