Ismét egy olyan együttest emelnék ki, melyről még nem esett szó a blog történelme során, úgyhogy itt a legfőbb ideje.
Thirteen Senses néven egy Will South nevű emberke által vezényelt brit piano rock banda fut, mely két albummal a háta mögött éppen mostanság készíti legújabb lemezét. Hírüket egyébként az "Into the fire" c. daluknak köszönhetik, mely számos ismert amerikai sorozatban hangzott el, többek között a "Grey's Anatomy"-ben és a "The 4400"-ban.
Ez a dal (számomra is) mérföldkő az együttes életében, így azt az lemezt (vagyis a debütáló albumot) elemezném egy kicsit, melyen ez is szerepel.
A "The Invitation" valóban egy meghívásnak tekinthető - méghozzá a borongós dallamok világába. Tökéletes dalok merengéshez, utazás közbeni töprengéshez, esőt nézve az elmélkedéshez. Will South nyugtató hangja, a zongora és a gitár harmóniája és a dalok egyszerűsége összességében magával ragadja az embert.
Néhány szót akkor a dalokról:
Az "Into the fire"-t nem lehet elégszer meghallgatni, számomra megunhatatlan, olyan tökéletes a zongora dallama a gitárral párosítva, hogy egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből (persze nem is akarom, maradjon csak ott örök időkig). Hasonló kaliberű szám még a "Do no wrong" és a "Thru the glass" is: dallamosak, összerakottak, persze ezekből lettek a single-k.
De ha csak ezt a három számot ismerné az ember, akkor elég hamis képet kapna a lemezről, ugyanis itt véget is ért a gyorsabb dalok listája, ezután csak melankolikusabb dallamok következnek. Kiemelkedőnek érzem az "Undivided"-et és az "Automatic"-et, de a "Last forever" és a "History" is nagyon hangulatos.
Egyedül a "Saving" nem maradt meg az emlékezetemben, valahogy elveszett, dehát nem lehet minden tökéletes.
Ajánlatként az "Undivided"-et küldöm:
Összegezve: 10/9. Tényleg nagyon melankolikus az egész lemez. Ez az album nem akar egyedi lenni, vagy valami extrát mutatni, csak kikapcsol. És még egy ajánlat: tessék bekapcsolni az eső hangját >>itt<<. Tökéletes kombináció :)
Thirteen Senses néven egy Will South nevű emberke által vezényelt brit piano rock banda fut, mely két albummal a háta mögött éppen mostanság készíti legújabb lemezét. Hírüket egyébként az "Into the fire" c. daluknak köszönhetik, mely számos ismert amerikai sorozatban hangzott el, többek között a "Grey's Anatomy"-ben és a "The 4400"-ban.
Ez a dal (számomra is) mérföldkő az együttes életében, így azt az lemezt (vagyis a debütáló albumot) elemezném egy kicsit, melyen ez is szerepel.
A "The Invitation" valóban egy meghívásnak tekinthető - méghozzá a borongós dallamok világába. Tökéletes dalok merengéshez, utazás közbeni töprengéshez, esőt nézve az elmélkedéshez. Will South nyugtató hangja, a zongora és a gitár harmóniája és a dalok egyszerűsége összességében magával ragadja az embert.
Néhány szót akkor a dalokról:
Az "Into the fire"-t nem lehet elégszer meghallgatni, számomra megunhatatlan, olyan tökéletes a zongora dallama a gitárral párosítva, hogy egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből (persze nem is akarom, maradjon csak ott örök időkig). Hasonló kaliberű szám még a "Do no wrong" és a "Thru the glass" is: dallamosak, összerakottak, persze ezekből lettek a single-k.
De ha csak ezt a három számot ismerné az ember, akkor elég hamis képet kapna a lemezről, ugyanis itt véget is ért a gyorsabb dalok listája, ezután csak melankolikusabb dallamok következnek. Kiemelkedőnek érzem az "Undivided"-et és az "Automatic"-et, de a "Last forever" és a "History" is nagyon hangulatos.
Egyedül a "Saving" nem maradt meg az emlékezetemben, valahogy elveszett, dehát nem lehet minden tökéletes.
Ajánlatként az "Undivided"-et küldöm:
Összegezve: 10/9. Tényleg nagyon melankolikus az egész lemez. Ez az album nem akar egyedi lenni, vagy valami extrát mutatni, csak kikapcsol. És még egy ajánlat: tessék bekapcsolni az eső hangját >>itt<<. Tökéletes kombináció :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése