Rooney - Calling the world (2007)

Első zenei postom alanyául a drága jó Rooneyt választottam, mert róluk még nem született bejegyzés, de akkor íme!

1999 óta létező amerikai banda (nem is tudtam, hogy ilyen régiek..), a tagok pedig: Robert Schwartzman (ének, gitár), Ned Brower (dob), Taylor Locke (gitár), Louie Stephens (billentyűk), Matt Winter (basszus). Robertnek nincs túl egyedi hangja, de mindenképpen kellemes és jó hallgatni őt.
Stílusban szimplán rockegyüttesnek titulálták az együttest, nekem amolyan "régies rock" jut eszembe a zenéjükről.. Persze én aztán nagyon rossz vagyok stílusmeghatározásban, szóval nem fogtok tőlem olyan remek stíluselemzéseket és -összehasonlításokat olvasni, mint Tiától!


Szóval akkor vissza az (általam első teljes értékű lemeznek tartott) albumhoz, a Calling the World-höz. 2007-ben jött, látott és ismert(ebb) előadóvá tette őket (hohohohó, még az MR2 is játszotta őket!). Az első kislemez a When did your heart go missing? volt, én is így ismertem meg őket, és rögtön megkedveltem ezt a számot. Olyan kis pörgős is meg lightos is, valahogy jó hallgatni. De persze nem ez az egyetlen jó szám az albumról, úgyhogy vegyük sorra őket!

1. Calling the world - címadó dalhoz képest szerintem eléggé "gyengécske" a többihez képest, de azért hallgató, olyan kis háttérzene-feeling.
2. I should've been after you - na ezt először utáltam.. de tényleg.. mondom, miért pont ebből a számból csináltak kislemezt? Szörnyű.. Aztán megszoktam, és azóta ez is kedvenc (mondjuk sok kedvenc van, bár nem pont erről az albumról *fütty*) Taylor sokat szólózik, de tud is rendesen, szóval jó ez így.
   
3. Tell me soon - ismét Taylornak jut több szerep, egyébként a szám egészen nosztalgikus hangulatot áraszt.. hogy miért? Ne kérdezzétek, csak én érzem így valószínűleg :)
   
4. Are you afraid? - na ebből valami egészen hihetetlenül vicces klip lett, nagyon bénák vámpírokként (bocsi fiúk :D), meg a számot is utáltam sokáig (lásd 2-es pont, ugyanazok a gondolatok mind a dal, mind a klip szintjén), de aztán ezt is meg kellett csak szokni.. jó sokáig kellett szokni, aláírom..
   
5. Paralyzed - erős, pörgős, úgy jó, ahogy van! Robert jól nyomja, él és virul a banda (mármint nem alszik meg a tej a szájukban, mint mondjuk a Calling the World-ben), na azért nem zúznak, de megy a gőzös rendesen!
   
6. Don't come around again, Love me or leave me és a What for c. dalok nem sikerültek túl jól, valahogy nem szerettem meg őket, kicsit laposak, a What for-ra pl. alig emlékszem, annyira keveset hallgattam, a másik két szám meg átlatos, nem túl karakteresek, szóval ejnye srácok.
   
7. All in your head - na igen, én ezt akartam kislemeznek meg klipnek, mert szerintem a refrének előtti fura felvezetések után olyan jól beindul és olyan jól szól Robert hangja, hogy.. szóval ezt a számot neki találták ki.
8. Believe in me - ennek odavagyok a szövegéért (bár az igaz, hogy az angoltudásomon sok-sok csiszolnivaló van, és nem is figyeltem az egész dalszövegre, csak a refrénre), és megint csak pörög és visz magával, belehúztak így az album végére :)
   

9. Help me find my way - és az egyetlen lassú dal.. nos, eme együttes nem pont a lassú számairól híres, nagyon kevés ilyenjük van, de ez tökéletes albumzárú ballada.. gyönyörű vonós kíséret, semmi más hangszer, csak Robert hangja.. tényleg szép dal..
   

Összegezve: 10/7, mert egy dolog, hogy imádom őket, de ez még nem egy tökéletes album.. vannak rajta felejthető dalok, amiket én kikukáztam volna, és korábbi anyagokat pakoltam volna a lemezre, dehát nem én válogatok..

(p.s. igen, Robert volt Michael a Neveletlen hercegnő c. filmben :D)