2010 Legjobb Újoncai (Helyna)

Avagy a kategória, mellyel először izzadok vért... azaz izzadnék, ha nem lenne lehetőségem kikötni mindjárt itt az elején, hogy akiket most itt felsorolok, mind nagyon-nagyon jók és szinte egyformán nagy hatást tettek rám - másféle jellegűt, de nagy hatást. Ajánlom a kedves olvasóközönségnek, hogy ha megragadja valami a figyelmüket, akkor ne habozzanak utánajárni az adott együttesnek - megéri.
Lássuk milyen együttesekkel, zenészekkel sikerült megismerkednem idén (a címekre kattintva a linkek egy-egy ajánlott dalhoz, esetleg videóhoz visznek)!

15. Tired Pony

A Snow Patrol-hős Gary Lightbody-nak mondhatni bérelt helye van a szívemben, ezért szinte biztos voltam benne, hogy új projektjével is elnyeri majd a tetszésemet. Így is lett. A country-zeneként beharangozott album bár ennél a stílusnál azért előremutatóbb, nem vált világot, de egyszerűen sugárzik belőle a zene szeretete és egyfajta bohókás profizmus, amit az embernek lehetetlen nem pozitívan értékelnie.

14. Apparatjik

Egy nagyon érdekes supergroup-kísérletről van itt szó, a teljesen különböző zenei világokból (Coldplay, a-ha, Mew) érkező tagok belemásztak valami nagyon elvont, old-school-elektronikus-experimental-pop konceptzenébe, ami nálam - ez azért persze annyira nem meglepő - nagyon bejött. Talán pont a meghatározhatatlanság, ami közel hozza ezt a zenét a hallgatóhoz, mindenki azt gondol, amit akar, ezek a fiúk pedig elmarháskodnak az ötleteikkel.

13. Biffy Clyro

Saját magamat is megleptem azzal, hogy mennyire megtetszett a banda legújabb 'Only Revolutions' című albuma, aztán pedig az eggyel előtte lévő, a 'Puzzle' is. Ugyan a többi lemezükkel azóta is birkózom még, hiszen az együttes nem is olyan rövid múltra tekint vissza (5 album 2002 óta), kétség sem fér hozzá, hogy alaposan megragadtak a fejemben. Simon Neil vokálját imádom, a zene pedig épp annyira tökös, érzelmes, zúzós és változatos, amit egy ilyen rock-nál én nagyon jó néven veszek.

12. Bat for Lashes

A varázslatos-misztikus hangulatú elektronikus-indie-dream pop megismerése az elmúlt hónap terméke volt nálam, és mivel egyedinek és csodálatosnak találom, amit az angol Natasha Khan elkövet az albumain, megtalálta a helyét ezen a listán is. A hölgy énekel és több hangszeren is játszik, a dalszövegei utánozhatatlanul szépek és az egésznek van egy nagyon megnyugtató, harmonikus, kissé mégis szomorkás eredménye, ami elsőre elkapott engem is. Az eddigi két album után (2006 és 2009) még remélem még sok ilyen csodás zenét hallhatunk tőle.

11. Ólafur Arnalds

Az izlandi zongorista-zeneszerző munkássága előtt első hallgatás után is megemeltem már a kalapom, de abban, hogy itt a 11. helyet sikerült megkaparintania, nagy szerepe van, hogy szerencsés módon élőben láthattam őt az ősszel, tapasztalhattam azt az élményt, amit az elsőre talán egyszerűnek és túl lírainak tűnő zenéje nyújt élőben. Kétségtelen, hogy türelem és egyfajta beállítottság kell ahhoz, hogy az ember igazán értékelni tudja, amit a fiatalember művel (például én sem gyakran hallgatom, egyszerűen hangulat kell hozzá számomra), de képtelen vagyok elképzelni, hogy bárki is azt mondaná rá, hogy ez nem szépséges. :)

10. Interpol

Nagyon rövid és heves megszállott szakaszom volt az együttessel, akik már úgymond veteránként vannak a szakmában - ezután lecsillapodott indulatokkal értékelhettem tovább a zenéjüket. A legelső albumukon kívül (Turn on the bright lights), amely számomra még túlságosan káoszos és kiforratlan, minden egyéb zenei próbálkozásuk elnyerte a tetszésemet, Paul Banks hangját és szövegeit is igencsak megtanultam szeretni, valamint azt a sötét, néhol kesernyés hangulatot, amit a zenéjük áraszt. Minőségi postpunk-revival, tessék szeretni!

9. 65daysofstatic

Hogy én mennyire örültem, hogy találtam egy olyan progresszív rock-math rock bandát, amely él és virul, fejlődik és még ötletekkel teli! Miután végigrágtam magam a régebbi albumaikon, amelyek szinte azonos színvonalon hozzák az ő stílusukat, csupán nüansznyi eltérésekkel az albumok között, arcon vágott a 2010-es lemezük, mely ennél azért már sokkal másabb vonalon mozog - és végül sikerült annak is magáévá tennie engem. Szeretem az energiájukat, az ötleteket, a dallamvilágot, a megbízhatóságukat, a kirobbanóságukat... a zongorafutamokat... szeretem őket.

8. VersaEmerge

A nyári vizsgaidőszak-államvizsga páros középső-utolsó heteiben ismerkedtem meg az amerikai rockbandával, szinte találomra, csupán mert kerestem valami új zenét. Legújabb albumuk rettentően megtetszett, nagyon sok lehetőség van a csapatban, amit remélem, majd ki is használnak. Sierra Kusterbeck hangja csodálatos, a zene komplexebb, mint elsőre tűnhet. Számomra egy őszinte, kirobbanó albumot raktak össze, melyet hetekig képtelen voltam félrerakni, és ezzel, úgy gondoltam, kiérdemelték a nyolcadik helyet ebben a kissé káoszos és néhol igencsak a pillanatnyi elmeállapotomat tükröző listában.

7. Delphic

A brit elektro-indie, avagy alternatív dance banda volt talán a legnagyobb meglepetés számomra idén - már csak azzal is, hogy ennyire tetszik, amit csinálnak. Elsőre persze szinte egyáltalán nem, a 'Doubt' című dal volt egyedül, amely megragadott. Már majdnem ki is töröltem az életemből a lemezüket, mikor úgy döntöttem, adok még egy esélyt - és milyen jól tettem. Alapos átértékelés után arra kellett rájönnöm, hogy ez nagyon jó. Csak remélhetem, hogy nem virágéletűek, és még van bennük ötlet és mondanivaló, mindenesetre az 'Acolyte' 2010 egyik legjobb zenei élménye volt számomra.

6. iamamiwhoami

És akkor most következzék ez a furcsa nevű művészeti képződmény. Nem tudok más kifejezést, ami megfelelőbb lenne. Az iamamiwhoami youtube-on bukkant fel először, az év során hónapról hónapra töltötték fel csodás minőségű videóklipjeiket, melyekből lassan egy elsőre igazán érthetetlen, szövevényes szimbólumrendszerrel megáldott történet bontakozott ki. A zene experimental, elektronikus, s a zenészekről sokáig semmit nem lehetett tudni (ma már egyikük kiléte ismert: Jonna Lee, svéd énekesnő). Engem magába szippantott az abszurd, misztikus, sokféle jelentésű világ, amit alkottak, az összetett üzenet és a profi megvalósítás. Kíváncsian várom, mit hoznak össze még!

5. Jack's Mannequin

Mintha már évtizedek óta ismerném őket, komolyan. De nem, idén történt ez is, Tia hatására elsősorban. Andrew McMahon és elképzelései a jó zenéről azonban nagyon hamar megragadtak engem is. Nem mellőzhető itt az érzelmi faktor sem, aki ismeri a fiatalember történetét, tudja, hogy ő nem beszél csak úgy össze-vissza. De ezen kívül is egy őszinte, értelmes művészt ismerhetünk meg a zenén keresztül, aki hozzá még elképesztően jó zongorista is. Minden adott az élvezhető, átélhető zenéhez, amely szinte észrevétlenül ette be magát az örök kedvenceim közé.

4. Kaizers Orchestra

A zenekar az egyik legjobb dolog, amit Norvégia a világnak adott, legalábbis szerintem. Hosszas ismerkedési fázis után még mindig hullámokban tör rám a megszállottság velük kapcsolatban: egyszerűen lehetetlen magam rosszul érezni, ha ők szólnak a zenelejátszómból. Egyedi folk-alternatív-rock, eredeti hangszerelés, a norvég nyelv szépségei és folyamatos megújulás. Plusz nem utolsó sorban egy nagyszabású projekt a láthatáron, amit már repesve várok!

3. Jónsi

Nos, mit is mondhatnék az első három helyről... tulajdonképpen a sorrend mit sem számít. Itt a célegyenesben olyan kiegyenlített a "harc", hogy butaság lenne bármilyen ésszerű okot keresni a számok mögött. Jónsi kerül a harmadik helyre, hiszen muszáj volt szétválasztanom szólóprojektjét a Sigur Rós-tól, annyira másféle húrokat penget meg bennem. Ő és barátai ebben az évben megszerettették velem Izlandot, az izlandi zenét, tájakat, embereket, hozzáállást.. rengeteget kaptam tőlük. Jónsi energiától túlpörgő és varázslatos szépségű albumáról egyszer már írtam a blogon, és nem hazudok nagyot, ha azt mondom, hogy már akkor, ott év elején azt gondoltam, hogy az egyik legnagyobb zenei élményem idén. Így is lett. Csak köszönetet tudok mondani ennek a fantasztikus embernek.

2. Sigur Rós

A második helyet a post-rock egyik klasszikus képviselője kapja hát meg, velük szintén idén sikerült közeli ismeretséget kötnöm, bár már régóta ott lebegtek a horizonton. Olyasféle világot tártak elém, amelyről eddig nem sok fogalmam volt (pedig már kezdtem azt hinni, nincs új a nap alatt :). Megmutatták többek között, hogy mennyi mindent tud kifejezni egy szavak nélküli nyelv, a hopelandic, és hogy milyen az, ha valaki vonóval játszik egy gitáron. Számomra ők a varázslatos és titokzatos Izland.

1. Mew

Azért valami biztosan van abban, hogy ők lettek az elsők, mégsem kívánom hosszasan boncolgatni, miért. Sokáig uralták a zenelejátszómat, az elmémet és a szívemet. Mystrea jóvoltából ismertem meg őket, a szerelembe esés pedig szinte zökkenőmentes volt. Dream pop-indie-progresszív rock keverék zene - és még rengeteg más műfaji megnevezést lehetne rájut aggatni, de szerintem mindig az a legtisztább, ha az ember meghallgatja magának az adott bandát. Tavalyi 'No more stories...' albumukkal sikerült megfogniuk, a többi utána jött magától. A legfontosabb összetevő azt hiszem, itt is a hangulat, amelyet nem is tudok leírni érzékletesen. Akit elkap, azt garantálom, hogy nem fogja ereszteni. Szimpatikus, szerethető és éppen a kellő mértékben "furcsa" bandatagok, akik hosszú utat jártak be, és remélhetőleg még tovább is jutnak a jövőben. A Mew-hatás mindenkire vár, csak fogékonynak kell lenni!