
Egyszerű, és merőben eltér a Placebo zenei hangvételétől, de azért fel lehet rá figyelni, mert a szivárványt mindenki megcsodálja. Így még befért az idei top15-be.

Ez aztán tényleg az egyszerűség netovábbja, de a szám stílusát tökéletesen tükrözi, bájos dalszövegét pedig legalább ez a borító is megőrzi az utókornak.

Maga a single nem döntötte meg a világ zenei nagyhatalmait, de fülbemászó dallamával sikerült belopnia magát a fülembe, a borító pedig szimpla tájkép mivolta ellenére is megragadta a tekintetemet, úgyhogy itt a helye.

Most, hogy ide beraktam ezt a borítót, leesett, milyen kreatív is valójában. Hiszen van nekünk egy Mars nevű szomszédunk a közelben. Már ezért az ötletért megérdemli, hogy itt szerepeljen.

Fejemhez lehet vágni bármilyen arra alkalmas eszközt, amiért egy ilyen minimalista borítót teszek viszonylag előkelő helyre, de megtetszett ez a festett stílus, nyugtatóak a színek, valahogy egyben van.

Ez nem a hivatalos borító, hanem annak alternatív verziója, de most érjen ez is, mert a stílusa megkapó. Visszaadja a dalhoz készült klip hangulatvilágát, egyszerre egyedi és futurisztikus, szóval bravó.

Az Editors 2009-es albumáról ez a dal már átcsusszant az idei évre, így szerencsére ér, és feltehetem erre a listára, mert az egész ITL&OTE-éra borítóvilága nagyon egyedi lett, a harmadik lemez védjegyévé válva ezáltal. A "You don't know love" a kellemes lilás-szürkés színhatásával pedig ezt a helyet kapja az idei felhozatalban.

Ahogy a fent említett Editors-albumnak, úgy a The Script idei, Science & Faith című lemeze is meghatározott képvilággal bír, amely régies hatásával és tompa színeivel, valamint a különféle kézformációk ábrázolásával képes megragadni a figyelmet.

Na én aztán nem vagyok a pink szín híve, taszít, mint Pronto a port, de ez a borító mégis elfogadható szintre emelte a rózsaszín fogalmát. Bár az ötlet nem teljesen új (gondoljuk csak a Muse tavalyi, The Resistance című albumára), azért sikerült belőle valami maradandót kihozni.

Sajnálom, nem tudok szabadulni az egész stílustól, az Editors harmadik kislemezének kéksége elkapott, és még az sem tud érdekelni, hogy mennyire minimalista az egész, vagy hogy mennyire domináns szín a szürke, mert az összhatás megérdemli ezt a szép helyezést a listán.

A sötét háttérből villámok övezte madár képében felbukkanó cím a kiváló tervezéssel és a baljós hangulatot eredményező összhatással érte el nálam, hogy idáig felhozzam ezt a kislemezt. És a madármániám még csak most kezdődik...
Tényleg odavagyok az olyan átívelő borítótervezetekért, amikor egy témát visznek végig egy lemezen. A The Courteeners ezt különféle ragadozó madarakkal és elmosódó, színben is szétfolyó részletekkel szállítja nekünk. És milyen jól.

Utolsó madaras helyezettem a Kaizers Orchestra ezen példánya. Stílusában némileg emlékeztet a The Script világára, de a maga elvontságában abszolút a "Hjerteknuser" a nyerő. Nem is tudok többet hozzáfűzni, a hangulat mindent vitt - vagy legalábbis a dobogó harmadik helyét.

Sokan értetlenül pisloghatnak rám, miért raktam egy ilyen egyszerű alkotást a második helyre. A Mt. Desolationhöz hasonlóan itt is a festői hatás érintett meg, de itt a színkombinációk, az elszórtság és a minimalizmus szerethető egyvelege köszön vissza a borítóról, és nálam ez most kiérdemelte az ezüstérmet.

És íme a győztes! Egyszerűen imádom a 2011-ben érkező új Kaizers Orchestra-album képi stílusát, ebben a győztes borítóban pedig ötvözték a sejtelmes színvilágot, a madarakat, a zongorát, szóval a kedvenceimet. Szerelem volt első látásra a mi találkozásunk, így hát idén ennek a már-már művészeti alkotásnak ítélem az első helyezést.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése