2010 Legjobb Albumborítói (Mystrea)

A kislemezek után jöhetnek a feltűnőbb egyedek, vagyis a legjobb albumborítók az idei év terméséből. Volt miből aratni, az biztos.

15. Two Door Cinema Club: Tourist History

Ez vicces lett, szegény macsekot jól megvakuzták, aztán most "csillogó szemekkel" bambulhat keresztül a betűkön. Azért kreatív lett, és külön pirospont a kerekített betűk kiemelésért.








14. The Script: Science & Faith

A kislemezeknél már véleményeztem a The Script idei stílusát a borítók tekintetében, így a lemez esetében is simán bekerült a toplistába. Hogy miért ennyire hátra, arra csak azt tudom mondani, hogy bizony az albumoknál nagyobb verseny volt, mint a kislemezeknél, és találtam szebb példányokat is, de a The Script is remek tervezővel bír azért.





13. Ra Ra Riot : Orchard

Éjjel, a csillagos ég alatt vajon mi történhet a házban, amely ekkora fényrobbanással jár? Érdekes. És hangulatos. És pont bele is fér az év legjobbjaiba.








12. Greg Laswell: Take a bow

Talán kissé minimalista vagyok a borítók tekintetében, de én emellett sem tudtam elmenni szó nélkül. A romos szobán keresztül visszaköszönő elhagyatottság tökéletesen lejön erről a képről, és ezzel a szemléltetéssel fel is kívánkozott erre a listára.







11. Linkin Park: A thousand suns

Ettől a madártól mindig kifolyik a szemem, érdekes hatásokkal operál, és cím nélküli egyszerűsége is csak arra készteti az embert, hogy levegye a polcról, és megnézze, kié az album. Ez bizony Linkin Park, a sokat vitatott, sokak által imádott vagy gyűlölt új lemezével, ám mindenképpen figyelemfelkeltő borítójával.






10. Jónsi: Go

Nem igazán rajongok az olyan borítókért, amelyeken az adott együttes vagy énekes szerepel (elég csak megnézni, eddig miket részesítettem előnyben), de Jónsi esetében kivételt tettem, mert ez a szürke alapú, ám színes festékszóróval feljavított portré remekül alkalmazkodik az egész album hangvételéhez, úgyhogy megérdemli, hogy helyet kapjon itt.





9. October Tide: A thin shell

Az együttes stílusa fényévekre van tőlem (ha jól emlékszem, mikor belehallgattam, nagyon gyorsan felhagytam vele), de a lemez külseje ezzel az üveggömbös megoldással igazán emlékezetesre sikerült. Biztos utánanyúlnék egy polcon.







8. Mt. Desolation: Mt. Desolation

Jövök megint a festett háttérrel, de itt a fő témát adó, test nélküli öltöny és ennek az egésznek az elvontsága megragadott a maga minimalista megvalósításában. Hát ki vagyok én, hogy megakadályozzam a nyolcadik helyre való beírását?







7. Tired Pony: The place we ran from

Egy hét alatt készült el a rendkívül korrekt anyagot tartalmazó lemez, és bár a borítót mindössze egy raktárépület jelképezi, valahogy az az érzés kerített hatalmába, hogy márpedig ez a mindenféle különleges vizuális tervezést nélkülöző kép megadja nekem azt a hangulatot, amit kell, és így igenis helye van a lista felsőbb rétegében.






6. Robbie Seay Band: Miracle

Igaz, hogy nagyon fehér, és nagyon színtelen, és rendkívül egyszerű, de épp ezek miatt is jó egyben. Minek túlbonyolítani, amikor szimpla formákkal is lehet bájosat alkotni?

5. The Heyday: Till we see the sun

Nagyon egyben van: laza keret, különc betűtípus, elvont háttér, őszies színek - egyenes út a top5-be.














4. Interpol: Interpol

Szinte 3D-ben töredezik szét nekünk a banda neve, ezt az összeomlást pedig igen érdekesen oldotta meg a tervező, mindenesetre megakasztja az embert, ha elmegy mellette.












3. The Courteeners: Falcon

Szintén elhangzott már a single esetében is, hogy az elmosódott madarak témája mennyire egyedi és eltéveszthetetlen lett. A lemezborító esetében sincs ez másként, a bronzérem jogos tulajdonosa így megszületett a The Courteeners személyében.











2. Locksley: Be in love

Vidám album, vicces tagok, színektől túlcsorduló borító - ez a Locksley. Bár Jónsihoz hasonlóan itt is félrenéztem amellett a tény mellett, hogy az együttes szerepel a képen, megemelem a kalapon az itteni ötletnél, így a második helyet a Locksley érdemli.

1. Rooney: Eureka

Ez pedig az idei befutó! Amikor megjelent ez a kép, már tudtam, hogy az idei legjobb albumborító díja elkelt. Már csak azért is megvenném, hogy a polcomról figyeljen engem ez az alkotás. A Rooney számomra mindig is a gyorsabb és vidám dalairól maradt meg, ez a borító pedig hű az Eureka stílusához. Tényleg le a kalappal, nálam magasan ez a festménynek is beillő darab az idei év első helyezettje.