Akkor most jöhetnek a klipek, a kisfilmek, a zene képi megvalósításának eszközei, amelyeket szívesen bámultam 2010-ben (a videók a névre kattintva nézhetők meg).
15. Madcon: Glow
Sok-sok táncos flash mob különböző városokból élőben vagy felvételről leadva az idei Eurovíziós Dalversenyen - ez a "Glow". Rengeteg munkát igényelhetett egy ilyen akció megszervezése, de szerintem az eredmény önmagáért beszél: az emberek akkor és úgy ropták, ahogy azt eltervezték, és mindez lehengerlően látványosra sikerült.
14. Florence + The Machine: Cosmic love
Bár a klipnek sztorija nincs, csak Florence Welch áll s táncol a középpontban, a videónak megvan a sajátos hangulata a különböző színárnyalatok, a tükrök, a fények, a levelek és az énekesnő jelenlétének köszönhetően. Még szerencse, hogy ilyen hangulatember vagyok, és meg tudnak ragadni az ilyenek, így Florence-nek sikerült bekerülnie az idei legjobbak közé.
13. Kaizers Orchestra: Hjerteknuser
És ismét csak a hangulat győzött meg. A szürke színek, a komor képi világ jelesre vizsgázik a dallal alkotott harmóniából, de ahogy egyszer Tia is írta, Janove Ottesennek elkélne valami a keze ügyébe, mert hangszer vagy mikrofonállvány híján kissé esetlenül mozog együttesének előterében. De ez sem negatívum azért, inkább csak adalékanyag.
12. iamamiwhoami: 20101104 (How it goes)
Igazából még csak ezt az egy klipet néztem végig teljesen ettől a formációtól, de bele-belepillantva a többi alkotásba, igencsak elvont és érdekes hangulatú videókból áll a gyűjteményük. Az itt linkelt példány a szinte színtelen világa és a végén lévő meglepő csoportkép miatt került ide, aminek értelmezésébe nem is mennék bele, mert az egész iamamiwhoami-univerzum tele van kérdőjeles momentumokkal. De ami fix, hogy ennek a videónak itt a helye.
11. Jack Johnson: At or with me
Két idióta laposra veri egymást, és a klip végéig nem állnak le egymás szívatásával - nagyjából így lehet összefoglalni a történetet. Az Andy Samberg vendégszereplésével megvalósuló vicces csetepatén jót derültem, úgyhogy idáig tolom fel a listámon.
10. Fran Healy: Buttercups
Van nekünk egy Franünk, egy limuzinunk, boglárkák hada és lányok a főhősünk életéből, aki a kocsijában éli át a fontosabb barátnők, szerelmek felbukkanását, majd a csalódásokat, ahogy nem kérnek belőle és a virágaiból, míg végül csak egy bárány marad neki. Kicsit sok a limuzin tetőablakán való kihajolgatás, de kellett valamilyen összekötő elem, így megbékéltem ezzel az ötlettel. Kedves kis klip, és Fran Healy arcát néhol díjazni kéne.
9. jr.: Watching you
A John Lloyd Taylor és Robert Schwartzman alkotta duó klipje két férfi jópofa barátságát meséli el, ahogy számtalan közös program során ökörködnek egymással. A videó bájosan adja vissza, hogy milyen szoros kapcsolatban áll a két zenész, akik fülbemászó dalukkal indulnak az emberek meghódítására. Az én tetszésemet mindenképpen elnyerték a természetességükkel.
8. Lee Ryan: I am who I am
Már az első megtekintés után megtetszett ez a klip, hiszen szilárd történettel bír, és mondanivalót is hordoz magában, márpedig azt szeretem. Elemzést most nem írok, de meg lehet nézni, és töprengeni rajta.
7. Editors: Eat raw meat = Blood drool
A mai napig nem értettem meg teljesen ezt az agyfelkavaró, szürreális és feledhetetlen klipet, amely az amúgy is elég beteg hangulatot árasztó "ERM=BD"-hoz készült. Azt utálom, ha valaminek nem értem meg a lényegét, de itt most kivételt tettem, mert akárhányszor meghallgatom a dalt, beugrik ez az őrültség, ami ebben a videóban folyik, vagyis a rendezőnek sikerült elérnie, hogy hasson és eszembe jusson a klip. Ezért érdemli meg a hetedik helyet.
6. The Courteeners: Take over the world
A klip nem is volna olyan nagy durranás, ha nem érintett volna meg ez az egész, erdőn keresztül futós, kicsit az állatias ösztönökre emlékeztető sztori, amelyet csodás tájképekkel szőttek körül a természetközeli hatás érdekében. A videónak köszönhetően estem bele a számba, úgyhogy a készítők jó munkát végeztek, és ezért megérdemlik ezt a helyezést.
5. 30 Seconds to Mars: Closer to the edge
Az egyik legállatibb, legőrültebb és legkirályabb, koncertfelvételekből összevágott videóklip, amelynek momentumai beleégtek az agyamba, és legszívesebben én is ott tomboltam volna egy ilyen tömegben (HA nem nyomtak volna már össze a Szigeten a legelején, akkor ez megvalósulhatott volna, de mindegy is). A rajongók közbeszólásai csak még több pluszt adnak hozzá az egészhez, és csak egyetérteni tudok a lezárással: "Music is e-very-thing." Ötödik hely a kiváló válogatásért.
4. One Night Only: Say you don't want it
Mikor először elkezdtem nézni ezt a klipet, csak fogtam a fejem, hogy mégis mi folyik itt, mit szórakozik itt egymással George Craig meg Emma Watson, nincs ennek semmi értelme, majd adok neki három pontot max., aztán csókolom. Erre a legvégén van egy akkora csattanó, hogy csak néztem magam elé, és minden megvilágosodott, majd megemeltem a kalapomat az egész előtt. Többszöri megnézés után pedig odavoltam a naplementés-háztetőnjátszós jelenetekért, a páros városi kalandjaiért, az apró, értetlenkedést kiváltó, de később megmagyarázott momentumokért, és nem mellékesen egy kiváló slágert is kapunk a képek mellé. Nagy ötös a bandának. Meg egy negyedik hely.
3. Coldplay: Christmas lights
E helyezésnek semmi köze nincs ahhoz, hogy régóta hiányoltam már valamilyen produktumot egyik kedvenc bandámtól, és ahogy megjelent a "Christmas lights", én éhes ragadozóként vetettem rá magam. Nem az elfogultság beszél belőlem, amikor 3. helyre emelem a legújabb videóklipjüket. Mert maga a szám nem a legjobbjuk, viszont klipben szerintem valami igazán meséset alkottak. Vagy legalábbis emlékezeteset. Még úgy is, hogy csak a bandáról szól a videó. A természetben felállított színpaddal, a kellékek uralta környezettel, a színes billentyűs zongorával, a jelmezekkel, a lufikkal és tűzijátékkal megtoldott, londoni panorámával befejeződő klip karácsonyi hangulatot ugyan nem, de kellemes perceket adott azért. Jó, hogy visszatértek a fiúk, és már csak valahogy túl kell élni az új albumig. Addig is egy bronzéremmel szolgálhatok nekik.
2. Michael Bublé: Hollywood
Egyértelműen az év egyik legviccesebb videóklipje Michael Bubléval az összes főszerepben. A kanadai úriember mesterien parodizálja egyetlen Hollywoodunkat, és minden szerep jól áll neki, de legfőképpen Justin Bieberként remekel amellett, hogy azért végig megmarad a jóképű, fület kényeztető hanggal dalolászó Michael Bublénak. E kreatív klipjéért pedig a második helyezést tudom odaítélni neki.
1. Arcade Fire: We used to wait
A megjelenése után eldöntöttem, hogy ez az év klipje. Sőt, talán az évtizedé is. De talán minden idők legjobbjai között is a legelőkelőbbek között végezne. Ilyen ötletet megvalósítani azért nem semmi, de főleg nem szokványos. Chris Milk rendező interaktív és fantasztikus látványvilágú videóval örvendeztette meg a nagyérdeműt, amelyet a névre kattintva Google Chrome-ban bárki élvezhet, és ott egy nagyváros kiválasztásával csodálatos utazásra indulhat a Google Mapsnek köszönhetően, miközben különféle jelenetek, valamint egy összeírható-firkálható lap is elénk kerül. A vége egy nagy katarzis, amely varázslatos párhuzamot alkot a dallal, miközben kiteljesül az utazásunk. Tökéletes győztese az évnek.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése