Nem tudom elégszer elismételni, hogy a pop az a kategória, ahová azok a dalok kerülnek, melyek egyfajta "guilty pleasure-nek" számítanak, ami a népszerűbb adókon megy, amiktől a falra mászunk, hogy már hatodszorra adják le, de tehetetlenek vagyunk, és megtetszenek.
A dalokat meg lehet hallgatni, ha a címükre kattoltok.
15. Waka Waka, Shakira
Őszinte leszek, teljesen megszerettem ezt a dalt a futball VB végére. Míg a legtöbben a falat kaparva szenvedtek, mikor tizedszerre ment le a tévében (és a rádióban), én mindig örömmel doboltam a lábammal az ütemet, mert szerintem nagyon jól eltalálták a hangulatot, és valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva nem sikerült megunnom.
A dalokat meg lehet hallgatni, ha a címükre kattoltok.
15. Waka Waka, Shakira
Őszinte leszek, teljesen megszerettem ezt a dalt a futball VB végére. Míg a legtöbben a falat kaparva szenvedtek, mikor tizedszerre ment le a tévében (és a rádióban), én mindig örömmel doboltam a lábammal az ütemet, mert szerintem nagyon jól eltalálták a hangulatot, és valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva nem sikerült megunnom.
14. If It's Love, Train
A Train egyike azon együtteseknek, akiktől szeretek három dalt, és ennyi. Nem vágyom rá, hogy szorosabb ismeretséget kössünk, de arról a pár dalról képtelen vagyok leállni. Patrick Monahan jó munkát végzett a Trainnel idén is.
13. Shame, Robbie Williams (ft. Gary Barlow)
Nem feltétlenül tetszik Robbie Williams "Nagy Visszatérése", a homoszexuális utalások a videóban sem különösebben keltették fel a figyelmem, egyszerűen kedvelem, hogy ilyen könnyed, fülbemászó és vidám. Nyárra tökéletes volt.
12. Gravity, Pixie Lott
Ha van brit női előadó, akit tiszta szívemből képes vagyok gyűlölni, akkor az Pixie Lott. Visszataszít az, ahogyan énekel, visszataszít az, amit énekel, visszataszít a természete, a megjelenése, ez a szám viszont hihetetlenül fülbemászó. Nem volt képem feljebb tenni a listán de a tizenkettedik helyet megérdemli.
11. Not Afraid, Eminem
Nem vagyok rap rajongó. Nem vagyok Eminem rajongó sem. Különösebben nem vagyok híve a visszatéréseknek, melyeknek túl nagy feneket kerítenek (*khm Take That*), mégis, nem fosztom meg magam egy ilyen ritmusos, ütős szövegű dal élményétől.
A Train egyike azon együtteseknek, akiktől szeretek három dalt, és ennyi. Nem vágyom rá, hogy szorosabb ismeretséget kössünk, de arról a pár dalról képtelen vagyok leállni. Patrick Monahan jó munkát végzett a Trainnel idén is.
13. Shame, Robbie Williams (ft. Gary Barlow)
Nem feltétlenül tetszik Robbie Williams "Nagy Visszatérése", a homoszexuális utalások a videóban sem különösebben keltették fel a figyelmem, egyszerűen kedvelem, hogy ilyen könnyed, fülbemászó és vidám. Nyárra tökéletes volt.
12. Gravity, Pixie Lott
Ha van brit női előadó, akit tiszta szívemből képes vagyok gyűlölni, akkor az Pixie Lott. Visszataszít az, ahogyan énekel, visszataszít az, amit énekel, visszataszít a természete, a megjelenése, ez a szám viszont hihetetlenül fülbemászó. Nem volt képem feljebb tenni a listán de a tizenkettedik helyet megérdemli.
11. Not Afraid, Eminem
Nem vagyok rap rajongó. Nem vagyok Eminem rajongó sem. Különösebben nem vagyok híve a visszatéréseknek, melyeknek túl nagy feneket kerítenek (*khm Take That*), mégis, nem fosztom meg magam egy ilyen ritmusos, ütős szövegű dal élményétől.
Még Pixie Lottnál is jobban meglepett, mikor Nelly egyik dala megtetszett. Általában nem rajongom a Nelly/Ne-Yo/Akon/Jason Derülo-féle "nagyon keménynek tűnök, de a hangom mint egy kiherélt antilopé, és csak a szerelemről tudok nyávogni" énekesekért, ez a dal viszont az alapjával fogott meg. Annyira jól hangzik a refrénnel, nem tehetek róla, de mozgásba lendül minden tagom, mikor meghallom.
9. What If, Jason Derülo
Miután az amerikai fiatalember megszentségtelenítette Imogen Heap "Hide and Seek"-jét, nem hittem volna, hogy tudok még tőle bármit is szeretni, azonban melyik (kicsit is elnéző) zenerajongó tudná türtőztetni magát, és nem együtténekelni legalább a "tüttütürű" résszel? ;)
8. The Flood, Take That
Húúúha, gyerekek, a Take That teljes egészében visszatért! Habár nem csináltam össze magam, és a lemezről is csak rosszakat hallottam, a The Flood igenis egy ígéretes próbálkozás, a videójával együtt igazi "reuniting" érzése lesz az embernek, mert nagyszerű a hangzása, már a címe is valami hatalmasat ígér. Egyszer talán be is jön.
7. Poison, Nicole Scherzinger
Tartom a véleményem, miszerint jobb neki a Pussycat Dolls nélkül, és nagyon, nagyon jó hangja van. Szinte sajnálom, de mégsem.
6. I Don't Wanna Dance, Hey Monday
De! De, igenis, I wanna dance, ha erre a számra. Már kifejtettem a Hey Mondayjel kapcsolatos érzéseimet, egyszerűen túl fülbemászó, hogy szó nélkül elmenjünk mellette, és habár a végtelenségig egyszerű, miért tagadna meg magától egy kis örömöt az ember?
5. This Ain't A Love Song, Scouting for Girls
9. What If, Jason Derülo
Miután az amerikai fiatalember megszentségtelenítette Imogen Heap "Hide and Seek"-jét, nem hittem volna, hogy tudok még tőle bármit is szeretni, azonban melyik (kicsit is elnéző) zenerajongó tudná türtőztetni magát, és nem együtténekelni legalább a "tüttütürű" résszel? ;)
8. The Flood, Take That
Húúúha, gyerekek, a Take That teljes egészében visszatért! Habár nem csináltam össze magam, és a lemezről is csak rosszakat hallottam, a The Flood igenis egy ígéretes próbálkozás, a videójával együtt igazi "reuniting" érzése lesz az embernek, mert nagyszerű a hangzása, már a címe is valami hatalmasat ígér. Egyszer talán be is jön.
7. Poison, Nicole Scherzinger
Tartom a véleményem, miszerint jobb neki a Pussycat Dolls nélkül, és nagyon, nagyon jó hangja van. Szinte sajnálom, de mégsem.
6. I Don't Wanna Dance, Hey Monday
De! De, igenis, I wanna dance, ha erre a számra. Már kifejtettem a Hey Mondayjel kapcsolatos érzéseimet, egyszerűen túl fülbemászó, hogy szó nélkül elmenjünk mellette, és habár a végtelenségig egyszerű, miért tagadna meg magától egy kis örömöt az ember?
5. This Ain't A Love Song, Scouting for Girls
Sokáig harcoltam ellene, hogy én márpedig nem fogok Scouting for Girlst hallgatni és szeretni. Az első fele meg is valósult, nem hallgatok Scouting for Girlst, ez a dal viszont megtette a hatását. Nem tartozik a brit könnyűzene kiválóságai közé, de a toplistákon megteszi.
4. Brand New Day, Joshua Radin
Nem tudom, miért nem tűnt fel nekem eddig Joshua Radin, teljesen megfogott ezzel a "feelgood" dallal, a hozzávaló klip pedig azt sugallja (pontosabban ordítja), hogy lehet akármilyen rossz, legyünk mindig készek egy új napra, mert az bizony akkor is eljön, ha nem akarjuk, legjobb tehát, ha emelt fővel tekintünk elébe. Ilyen dalok kellenek a toplisták élére, nem Lady Gaga.
3. I Got You, Leona Lewis
Most veszem csak észre, de ez a lista tele van emberekkel, akiket igazából nem is kedvelek. Leona Lewis is ezen emberek közé tartozik, ugyanakkor elismerem, hogy hatalmas hangja van. Legnagyobb sikerdalait természetesen nem ő írta, ez az I Got Youval sincs másképp. Ennek ellenére (vagy éppen ezért) nagyon megkedveltem. Tetszik a megkapó refrén, Leona kivételesen érthetően ejti ki a szavakat, jár a harmadik hely.
2. Get Outta My Way, Kylie Minogue
Kylie Minogue-ban azt kedvelem, hogy akármennyire is próbál majmolni mai popsztárokat, még mindig lehet érezni a zenéjén a nyolcvanas évek hangzása, és így listavezető dalokat írni nem kis teljesítmény. Negyvenkét évesen is úgy nyomja, mint húsz éve, ez a dal pedig egy igazán jó popdal.
1. Raise Your Glass, P!nk
Éppen ideje volt, hogy P!nk is kiadjon egy ilyen greatest hits-szerűséget, hiszen megérdemli. Sikerült megújulnia, de még mindig ugyanolyan jó, amilyen mindig is volt. Megérdemli az első helyet.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése