A kislemezborítók fontosságáról már tartottam kiselőadást, szükségtelennek tartom elismételni, hogy ugyanaz miért fontos az albumok esetében. Ez a "real deal", amiért az ember egyáltalán a kezébe vesz egy számára addig ismeretlen lemezt egy üzletben. Lehet, hogy nagyon hipszter észrevétlennek és minimalistának lenni a polcokon, de egyáltalán nem jövedelmező. 

15. Monkey Do, Uncle Deadly
Az album tartalmától megintcsak nem vágtam magam hanyatt, az viszont tetszik, hogy teljesen abszurd, ragaszkodik a maffia-témához, erőszakos és feltűnő.









14. Fixed at Zero, VersaEmerge
A lemez címadó dalának refrénje így kezdődik: "There's a vulture on my shoulder..." Ezek után nem nehéz kitalálni, miért van a keselyű a borítón. Okosabb húzás viszont a világos háttér, hiszen nem egy depresszív lemezről beszélünk, és a madár már eleve hátborzongató, felesleges lett volna egy sötét alappal tovább nyomasztani a hangulatot. A bizarr kontraszt csak ad a hatásnak.






13. Hight Violet, The National
Egészen hihetetlen, hogy ennyire megtetszett ez a borító, míg az ősfanok többsége tajtékzik a dühtől, amiért ilyen jellegtelen lett kedvenceik legújabb művének albumartja. Magam sem tudom megmagyarázni, egyszerűen tetszik, hogy komolyan tudom őket venni egy ilyen borítóval.









12. The Place We Ran From, Tired Pony
Úgy tűnhet, a Tired Pony szupergroup tagjai éppen a borítón látható helyről menekültek, én mégis azzal a raktárszerű helyiséggel azonosítom a képen lévő épületet, ahol az albumot mindössze egy hét leforgása alatt vették fel. Így viszont egy egészen érdekes helyzet állt elő, ami akár az együttes ars poeticáját is jelentheti. Ki érti Lightbodyt? Én ugyan nem.








11. Feeding the Wolves, 10 Years
A 10 Years legutóbbi kiadásának borítója azon egyszerű oknál fogva került fel a listára, hogy csupán a látvány már elragadó, a másik pedig hogy igenis egy éhes farkas van a képen, aki hamarosan felfalja a feliratot, és egyszerűen rohadtjól néz ki.








10. Lights, Ellie Goulding
Ellie lassan, de magabiztosan majdnem minden listára becsordogál a végén. Ellie már magában gyönyörű, ha csak állna és nézne, már akkor 10/10-et kapna, viszont így, hogy köztudottan rajongok a csillogós dolgokért, egyszerű dolga volt ezzel a borítóval előkelő helyet kapnia a listán.








9. Throw Yourself&Back Again, Thriving Ivory
Nem vagyok Thriving Ivory rajongó, viszont hazudnék, ha azt mondanám, nem lett kedvem belépni a képbe és végigsétálni ezen a gyönyörű tájon.











8. Nobody's Daughter, Hole
Hole-rajongó még kevésbé vagyok, de szeretem az elegáns ruhákat és albumartokat. Ami még bejön, hogy a cím jelentést ad a képnek, és az ember lánya (hehe) rögtön gondolkodni kezd a történeten az album és a kép mögött.








7. Go, Jónsi
Ismét Jónsi. De miért ez a kedves fiatalember? Sigur Rósszal végzett kifogástalan munkája után szólóban is szórja ránk csodás tehetségét, amivel megáldották. A borító talán egyszerű, de az a kis színes rész is élettel tölti meg az egész képet, lenyűgöző.










6. Smoke&Mirrors (deluxe edition), Lifehouse
Mert miért is ne nyűgözne el egy ilyen egyszerű koncepció? Füst és tükrök egy "Füst és Tükrök" című lemezen. Sokkal jobban tetszik, mint az alap változat, ott túlzásba vitték a füstöt, itt viszont még a színek is remekül passzolnak. Akárki döntött a kék-fekete mellett, érdemel egy hátbaveregetést.


  


5. Sky at Night, I Am Kloot
Nem sikerült rájönnöm, miért van mindenki oda ezért a lemezért, a borítót viszont megjegyeztem magamnak az első alkalommal, mikor láttam. Ismételten nincs szó többről, mint amit az album címében is elmondtak, mégis kíváncsiak lennénk, mi van a fa mögött. Ugye nem hittétek, hogy a Hold? ;)








4. The Orchard, Ra Ra Riot
Ismételten egy lemez, minek tartalmával sokkal kevésbé vagyok megelégedve, mint a borítójával - az viszont kifogástalan. A gyümölcsöskertet nem látjuk, és nem igazán tudom, mire a nagy kivilágítás, abban viszont biztos vagyok, hogy nem mennék el a polc mellett szótlanul, ha ez a lemez is ott lenne.










3. Acolyte, Delphic
Megint a Delphic és a gyönyörű borítója, aminek fogalmunk sincs, mi a jelentése, de ugyan kinek ne tetszene egy ilyen világos, szép, fodros, hullámos összeállítás?










2. Till We See The Sun, The Heyday
2010 legészrevétlenebb együttese lazán bezsebeli a második legjobb albumborítónak járó díjat egy ilyen abszurd képpel, amin az órák egy fán nőnek. Ki vagyok én, hogy ellenkezzek Randy Ramirez elképzelésével, egyszerűen tetszik a várakozás megjelenése a borítón.









1. Science&Faith, The Script
Lássuk csak, mit is jelenthet, ha egy "Tudomány és Hit" című lemezen két kéz éppen összefog (vagy éppen harcol, mindenki képzeljen bele azt, amit akar)? Nem is tudom, nem is tudooom... Egyszerűen képtelen vagyok napirendre térni az egyszerűsége és az ötletessége felett, valamint én egy "Ádám teremtése" hangulatot is simán belelátok, ami illene az együttes vallásosságához.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése