A rádióban hallottam egy nagyon jó számot, melyről kiderült, hogy hoppá, ez a Westlife új dala. Persze sokaknak eszébe juthat, hogy "ez valami régi boyband, nem?" - igen, 1998-as ír együttesről van szó, és most adták ki a 10. (!) lemezüket. A bandában az éneket általában vagy Mark Feehily vagy Shane Filan (borítón a két középső egyén) viszi, a többiek csak az "imidzs" részei, illetve háttérvokalistáknak kellettek.
Maga az album kissé egysíkú, olyan Westlife-os. Ismerem pár korábbi számukat, és ahhoz képest nem történt nagy változás a stílusukban. Sokban építenek a lassú balladákra, és bár teljes lemezt még nem hallottam tőlük, itt most a zongora az uralkodó hangszer, szinte mindegyik dalban megtalálható. És mivel ilyen melankolikusak, nem hiányozhat a tarsolyukból a vonószenekar sem, mert hát az jól passzol az ilyen szomorkás dalokhoz. Ami feltűnt a track list elemezgetésénél, hogy a srácok nem igazán (mondhatni semennyire sem) vettek részt a dalszerzésben, hanem sok-sok emberke hozta össze a számokat. Közülük a legismertebb egyértelműen Ryan Tedder, a OneRepublic frontembere, aki két nótánál volt aktívan jelen.Akkor jöjjenek a számok:
Nálam nagyon hatásos volt az első single, a "What about now", amelynek hatására felcsillant a szemem, hogy micsoda jó dalt rittyentettek már ezek a fiúk. Kiragadtak egy igazán erős számot a lemezről, hiszen nagyon fülbemászó, szép és magával ragadó, kiemelkedik az album többi száma közül. A "How to break a heart" nem az a tipikusan siránkozós szerelmes dal, erőteljesen jeleníti meg az érzelmeket, ezzel szemben az utána következő "Leaving" átmegy a lassan-kesergő-és-nagyon-szívfacsaró stílusba, de a szép refrén miatt mégis kedvelhető. Ezután jön Ryan dala, a "Shadows", amely marad ebben a balladaritmusban, de azért meglátszik az ütemén és a hangszerelésén, hogy ki írta, de ugyanez mondható el másik daláról, a "Where we are"-ról is.
Igazából úgy érzem, hogy az album fent boncolgatott első fele marandóbb, a többi dal kissé egybefolyt. Esetleg a "No more heroes" és a "Reach out" emelhető ki. Az előbbi egy ballada ("változatosak"..) egy nem olyan unalmas refrénnek köszönhetően érdemelte ki, hogy még emlékszem rá, utóbbi pedig a második kislemez, szóval még meg lehet vele barátkozni, hiszen stílusában a "What about now"-ra emlékeztet.
Ajánlatként a "What about now", magasan a legjobb dal a lemezről:
Összegezve: 10/5, mert fele-fele arányban állnak a jó és a felejthető számok az albumon, örültem volna, ha kicsit újítanak, és nem ragadtak volna le a balladáknál. Persze szépek, csak ennyi lassú dal egy korongra kicsit sok, de talán majd lesz ez még másképp.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése