Kråkesølv - Trådnøsting (2009)

(éljen, megint lehet Operában használni a bloggert)

Ha valaki spoilert akarna a posztról, akkor íme: Ha ilyen a norvég indie, akkor én imádom a norvég indie-t.

  Már írtam egyszer egy hasonló együttesről, a The Reindeer Section-ről, nagyjából itt is arról lenne szó, csak sokkal változatosabban, sokkal érzelmesebben, elragadóbban és érdekesebben. A norvég banda 2007-ben alakult, műfajuk nemes egyszerűséggel indie-nek van besorolva, de én inkább úgy írnám körbe őket, hogy némi post-rock, pop és némi emo (NEM a tokiohotelnothanx emo, hanem az eredeti értelemben vett emocionális zene). A dalok felépítésükben elég összetettek, melankólikus dallamok és alternatív ritmusok jellemzik. 

  

  Az énekesek Kristoffer Magnus Nohr Unstad és Fredrik William Olsen, ők is norvégül énekelnek, mint a Kaizers Orchestra, bár teljesen más dialektussal, ami az északi területeken elterjedt Norvégiában. Egyikük hangja sem kifejezetten férfias, viszont a hangjukhoz tökéletesen illő elragadó dallamokat úgy éneklik fel, hogy az időnként megszólaló vonósokkal egyfajta folk-keretet adjanak a zenéjüknek. Elsőre az olyan dalok, mint a Skredder (ami személyes kedvencem), a Vagoyvannet Rundt és a Privat Regn egynek tűnhetnek a többi norvég popdalok közül, de ha az ember több időt szán a megismerésükre, rájön, hogy minden hallgatással jobbak a dalok, a megszállot, grandiózus dobtémákkal és a kaotikus instrumentális résszel, ahogy a gitárok teljesen együtt szólnak a hegedűkkel/csellókkal. 

  Tény viszont, hogy fogékonynak kell lenni a műfajra ahhoz, hogy valaki úgy döntsön, veszi a "fáradtságot", hogy megismerkedjen velük, és elfogadja a stílusukat.
Egy debütáló albumnak tökéletes, 10/8-at kap, egy-két dalban vannak hiányosságok, amik nem tűnnének fel, ha nem kaptak volna helyet a lemezen olyan dalok, mint a Kalde Fotter vagy a Hjornebrikke.

  Ezúttal kedves barátomnak, Linn-nek köszönhetően tudok letöltési linkkel is szolgálni. :)

>>letöltés<<