"...shadows are what's left of all the noise..."
North című lemezüket csúnyán lehúztam (ötödik hallgatásra az sem rossz), most viszont adtam egy esélyt egy koraibb albumuknak, melynek a borítóját speciel utálom. Mindegy is. A Weezer-hez és a Better Than Ezra-hoz hasonlóan ők is olyan együttes voltak, akikért a legtöbb nyugati parti tinédzser rajongott a 2000-es évek elején. A Something Corporate '98-ben alakult, és mialatt hűek maradtak a műfajukhoz (pop punk és zongora kombinációja), különböznek a többi hasonló zenekarhoz. Andrew McMahon, énekes és zongorista olyan csengést ad a zenéjükhöz, ami ellenállhatatlanná teszi ezt a lemezt.
A Something Corporate azokkal az elemekkel dolgozik, amit mindenki utál a mainstream zenében, értem ezalatt a semleges gitár-riffeket, meg a semmilyen dobot, ráadásul hiába voltak emo-nak kikiáltva, igenis boldog, lelkesítő zenét játszanak.
Talán ez a lemez csak egy átlagos pop punk tákolmány lett, mégis a személyes szövegek kiemelik őket a tömegből. Ha változatosságot keresel, ezt a lemezt nem neked teremtették, viszont amennyiben egy kellemes, vidám zenére vágysz, ami felvidít, ha éppen botrányosan rossz a kedved, azonnal ugorj rá erre.
Talán sokaknak nem tetszik Andrew McMahon éneke (például nekem), a lemez személyessége és érzelmessége akkor is elsöprő, és a szövegeket mindenki egy kicsit magáénak érezheti.
Az ilyenekkel kezdeném a hallgatást, mint Straw Dog, Punk Rock Princess, The Astronaut vagy a Hurricane, szép zongora alapok, megkapó vokál, egy kis kikapcsolódás a megerőltető, végtelenségig komplex zenék világából.
10/7 Számomra is furcsa, de akkor is egy klassz kis lemez, amit bármikor szívesen meghallgatnék.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése