"...gud lar meg bli evig pint..."

Mivel most nyílvánvaló okoknál fogva nincs kedvem új zenét hallgatni, ezért olyan albumot választottam, amit már kívülről-belülről ismerek. 
 Két EP és egy rakat csak később, a Vare Demoner-en kiadásra kerülő demó után, amit egyszer ha játszottak élőben, elkészült az Evig Pint című lemez is , ami - mint ahogy a címe is mutatja - az örök kínszenvedésről szól. (ígéretes) 
  Az Evig Pint az utolsó egységesen folk-hangzású lemeze a norvég együttesnek, ezután már nyitnak a bővülő rajongótábor igényeinek. Itt viszont még sokkal egyénibb dalokról van szó, melyben a zenekar saját gondolataikat önti nem mindennapi szavakba a magányról, a lélek kínjairól, pokolról és mennyről, s ez eredményezi, hogy ez a legsötétebb hangzású album is, amit a banda eddig kiadott. 

  Itt még az orgona és a tangóharmonika is egyárant jelentős szerepet kap (Evig PintDjevelens Orkester), és sokszor találkozunk erős gipsy-rock hangzással is (HevnervalsVeterans Klage). Találkozunk a későbbi daloknak alapul szolgáló ötletekkel (Di Grind), de az együttes ismét használ elvétve angol kifejezéseket is (Salt&Pepper). 
  Geir Zahl a debütáló album és a Mann Not Mann EP kiadása közt megkomponált egy hosszabb darabot (Dromt Hardt (Requiem Part I)), ami habár nem lett különösebben sikeres, még tovább színesítette a banda repertoárját.
  Személyes kedvencemként a Veterans Klage-ot ajánlanám, ha valaki elsőre hallgatná őket, viszonylag idegbeteg dallama és eszméletlen jó lüktetése van a dalnak.  

10/7. Egy ideje még a legrosszabb albumként tartottam számon a lemezt, de igazság szerint nem dobnám a kukába, ha valaki hozzámvágná.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése