Most egy még számomra is alig ismert banda legújabb anyagáról fogok írni, egyik barátnőm ajánlására hallgattam meg őket, mikor éppen valami új zenére vágytam, és hát egész jó dolog sült ki belőle. Szerinte - mármint a barátnőm szerint - nincs két egyforma albuma az egyébként amerikai illetőségű együttesnek, ami 2000 óta létezik, erről egyelőre még nem tudok nyilatkozni, talán majd eljön az ideje, hogy a többi lemezüket is csekkolom.
Amit tudok róluk mondani (kicsit a last.fm és a wikipédia segítségét is igénybe véve), hogy alternatív rockot nyomnak, kicsit kiabálósat, de még nem vészes számomra, az énekes Jesse Lacey hangja bizony jó ehhez a stílushoz, zenéjük sötét, a szövegeik nemkülönben.
Amit tudok róluk mondani (kicsit a last.fm és a wikipédia segítségét is igénybe véve), hogy alternatív rockot nyomnak, kicsit kiabálósat, de még nem vészes számomra, az énekes Jesse Lacey hangja bizony jó ehhez a stílushoz, zenéjük sötét, a szövegeik nemkülönben.
A Daisy egy ijesztő dallal indul, a Vices egy régi nóta közepébe vágva indul el elég dühösen, kicsit meg is rémültem, mit keresek én itt, de aztán az album többi része már nem volt ilyen. Ami jó, hogy a nagy ordítozás közé azért dallamot is be tudnak csempészni, meg hát nem mindegy, hogy az ember átérzi-e az érzelmeket avagy sem.
A Bed már lassabb dal, szinte suttogó énekléssel, kicsit olyan elmélkedősen, a különböző gitáralapok szép egymásba kapcsolódásával. Az At the Bottom sem gyorsít be különösebben, viszont a vokál nagyon jó az énekesnek ezzel a kicsit szenvedős hangvételével, és a kötelező zúzást is megkapjuk a bridge-ben. A Gasoline nem a kedvencem, pedig egész jól indít, jók a dobok meg minden, félelmetes és kiabálós, aztán körülbelül összesen ennyit is tud nyújtani, de a szövege jó. Majdnem minden dalnak nagyon jó a szövege amúgy. A You stole is egy jó kis alappal indít, viszont ez tetszik egész végig, pedig hat perces dalról beszélünk. Lassú építkezés után bontakozik ki, aztán újra visszalassul (és nagyon jók a dobok).
A Be Gone másfél perces közjátéka után (az alap nagyon jó, és valami szellemvárosos fílinget ad a torzított éneklés, amiből viszont egy szót sem értettem elsőre) a Sink következik, feszült, menetelős ritmussal, szerintem az egyik legjobb dal a lemezen, pedig a refrént végigkiabálja a hapi. Mindegy, valamiért tetszik. :) Aztán a felénél van egy váltás, utána még jobb lesz, "sajna" szeretem az ilyen dalokat.
Bought a Bride folytatja a jó hagyományt, lassan indul, alattomos dallammal, refrénnel, egy kevés kiabálással, jó kis gitárfuttatásokkal. Aztán jön a címadó dal, újra a banda lassúdal-író képességei kerülnek előtérbe - hát, vannak nekik. Nagyon átjön a sötét, keserves érzés.
Az In a Jar nagyjából egy Sink II, legalábbis az én megítélésemben, ugyanolyan jó, ugyanúgy végigkiabálós refrén, ha lehet, még jobban is. Ha lehet, még jobban is tetszik. Olyan jó kis dühös zúzás, teljesen bejön.
Az abszolút kedvencem mégis a Noro, az utolsó, hat és fél perces opusz, ami úgy jó, ahogy van. Depressziósoknak azért nem ajánlanám.
Azt bírom ebben az albumban, hogy nagyon egyben van, lehet tudni, hogy mit várj az első (na jó, második) dal után. Mondjuk nem csoda, az együttesnek van már gyakorlata, a negyedik nagylemezük ez a sorban.
10/7, de csak amiatt, mert igazából tutira nem ez az én stílusom, sose fogok igazán beleérezni, de ahhoz képest ez egy baromi jó lemez.
Itthagyok egy dalt emlékbe, mindenki hallgassa meg. :)
2 megjegyzés:
A szerzőnek üzenem... Az írásodból az jött át, hogy nem vagy valami nagy HC arc :D:D. Én kifejezetten örülök a kiabálós témáknak, de azt ajánlom neked, ha még nem tetted (nemtom mikori az írásod) az előző albumukat mindenképpen hallgasd végig. Szerintem neked az jobban fog tetszeni. Én kb 4 hónapja ismerem ezt a bandát, de már a top3-ban vannak nálam XD.
Amúgy ez az új lemez szerintem a 2009-es év legjobb anyaga. Nem zárható semmilyen műfaji korlátok közé, nem emo, nem screamo, nem hardcore, nem progressive, hanem valami teljesen egyedi zene. Minden undergroundot szerető embernek ajánlom!!!!!!!!
Igen, azt hiszem, jól vetted le, hogy nem vagyok nagy hardcore arc. xD Tervezem az előző albumok meghallgatását is, de az említett ok miatt is nem ez az elsődleges tenni/hallgatnivalóm manapság. Nagyon bejött a Daisy sötét világa, de tényleg nem ez a stílusom (ezt írtam is).
Örülök a kommentednek, én is csak ajánlani tudom az albumot - saját példámból még olyanoknak is, akik nem ilyesmit hallgatnak. :))
Megjegyzés küldése