Hiába sírtok, még egy albumuk hátravan ezen kívül, de a "legrosszabb", és a legjobb közül most az utóbbit szeretném "billentyűzetvégre" tűzni, ha úgy tetszik.
 
  Talán már videóklipes- és koncertes befolyásoltság alatt állok, de ha nekem valaki azt mondja, "Maestro", akaratlanul is egy kalapos, idősödő (bajuszos, őszülő) hapek jut eszembe, akit mindenki tisztel, estébé, estébé. Az album esetében ez úgy érvényesül, hogy Janove Ottesen profin vezeti a "császár zenekarát", rohadtjól kihasználja, hogy oda mászkál a stílusán belül, ahova akar, szóval a funky-tól kezdve a tangón át a klasszikus "ompa"-ig minden megtalálható a lemezen.

  Ezen az albumon sokat találkozunk Dieter Meyer nevével, akinek kétlem, hogy köze lenne a svájci (svéd?) festőhöz, de a tagok elmondása szerint az album minden dala a Dieter Meyer által vezetett elmegyógyintézetben "játszódik" (Dieter Meyers Inst.Auksjon (i Dieter Meyers Hall), hogy a legegyértelműbbeket említsem), és habár a szövegeket még mindig nem egészen értem (webfordítás ide, vagy oda), azt lehet érzékelni, hogy kicsit infantilis, megszállott, és az olyan hangszereket, amik idáig csak elvétve voltak megtalálhatók (tangóharmonika, trombita a Maestro-ban vagy a Papa Har Lov-ban, a basszeros fütyörészése a Seňor Flamingos Adieu-ben, de visszatérnek megint az olajoshordók a Pa Ditt Skift-ben (is)). Meg például tökjó, hogy az Auksjon-ban Janove Ottesen kipróbálja a torokból éneklést (inkább beszédet mondjuk, mindegy), remekül áll neki.
  Szóval az egész nagyon hangulatos, teljesen megvan a balansz a lassú (Christiania, komolyan, nem bírom a langyi Kaizers-t, de ez a szám gyönyörű) és a gyorsabb dalok között, mindegyik erős valamiben (Delikatessen nem volt még említve, éljen a vokál), és persze mégis megmarad a régi Ompa Til Du Dor Kaizers, akiket oly' nagyon szeretünk.
  Teljesen 10/9, már-már zavarbaejtően profi lemez.

  (Knekker Deg Til Sist-tel (aka Knekkerdekker) kezdeném mindenki helyében, hallgatóbarát, könnyű dal)


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése