"...ask a man in a French coat about directions..."
Mivel az együttes minden tagjának van másik bandája, vagy szóló projektje, gondoltam, hogy a Kaizers Orchestra énekese sem kivétel ezalól, és mikor megbizonyosodtam róla, hogy rendelkezik legalább egy önálló lemezzel, habzó szájjal és rángatózó arcizmokkal indítottam utána hajtóvadászatot. Ezután kellett arról értesülnöm, hogy ez bizony nem az a Janove Ottesen, aki teljesen szétújította a norvég indie-t, viszont egy sokkal érzékenyebb, popperebb fiatalember. Én csak hálás vagyok neki, hogy ezt a gitárpop-ot egy saját, nem is olyan sikeres albumra tartogatta. A gitárpop nem egy összetett műfaj, akár akusztikus pop-nak is nevezhetném, de gondolom, mindegy. A Kaizers legutóbbi lemezén is azt nem kedveltem, hogy túl popos volt, túl langyi az előző anyagokhoz képest, ezért van az, hogy ez sem különösebben jön be, ráadásul Ottesen végig angolul énekel, ezzel az elképesztően borzasztó akcentusával.
Vannak persze a dallamilag erősebb dalok, amik mégiscsak belemásznak az ember tudatalattijába, és ott kísértik napokig (már kezdtem unni, hogy a Go Tell Her-re keltem vagy egy hétig, pedig előtte egy hónapig nem hallgattam, de ilyen például a Black and White Movie is).
Azt mondanám összegzésként, hogy én végig az ilyen számok alatt, hogy Forget About Me, Neighbour Boy, vagy Garbage Man, egy kicsit egy Juno 2 soundtrack-ben éreztem magam.
Janove Ottesen persze még mindig egy zseni amiatt, amiket a Kaizers-zel művel, de a szóló projektje inkább maradjon csak egy egyalbumos csoda.
10/7, mert műfajában egy igazán kellemes, elmélázó, érzelmes album, és mert nagyon kedves vagyok.
A Go Tell Her, a Neighbour Boy, meg a Black and White Movie pedig mindenféleképpen tökéletes reprezentációja annak, ami általában ez a lemezen folyik.
A Go Tell Her, a Neighbour Boy, meg a Black and White Movie pedig mindenféleképpen tökéletes reprezentációja annak, ami általában ez a lemezen folyik.
2 megjegyzés:
Hmm... én pedig imádom ezt az albumot=)) Valami gyönyörűség, ahogy Janove egy tökmás oldalát is megismerhettem a szövegeken keresztül (Her face, Tickets, Wonderful show). Egész télen ezt a lemezt hallgattam, és tény, hogy néhány számot sokszor kellett végighallgatni, hogy végre megtetsszen, de mostmár szinte mindegyik valamiért különleges számomra:)) Asszem különösen imádom a Julietet, a Neighbour boyt és a Tickets-t.
Talán túl erős volt elsőre a Kaizers, túl lendületes, és azért lombozott le, hogy itt ilyen kis lírai, de elismerem, hogy ezt is jól csinálja. :)
Megjegyzés küldése