Rengetegszer hallgattam a "Polaris"-t, és egy ilyen szám után egészen mást vártam az albumtól, és így óriásit csalódtam. A "Polaris" könnyedsége, remek hangszerelése, gitárok és vonósok dallamos együttműködése szép és jó, de nyoma sincs ennek az irányvonalnak a többi számban. Egyszerűen tucatrockká, egybefolyó dallamtengerré válnak a számok, ezzel együtt pedig hiányzik az egyediség, nincsenek kiemelkedő, megjegyezhető motívumok. Még most is alig tudom elhinni, hogy a "Polaris"-t is ez az együttes csinálta, mert olyan szinten elüt a lemez anyagától, hogy az már hihetetlen.
Ha megbökdösnének villával, akkor azért tudnék ajánlani talán még három számot az albumról. Az egyik a "Twilight of the innocents", amely szintén kakukktojás, mert hogy köze nincs az alapstílusukhoz, az biztos (legalábbis szerintem). Előkerültek a vonósok, és kicsit erősebb rocknak érzem az itt folyó ritmusokat. Valahogy mélyebben szól, és az egyébként nem túl egyedi hanggal rendelkező Tim Wheeler is mutat valamit. Kicsit hosszú szám, több az instrumentális rész, mint a szöveges, de ez legalább értékelhető.
Közben meghallgattam párszor azokat a dalokat, amelyeket még ajánlani akartam de meggondoltam magam, mert két hallgatás után unalmassá váltak.
Álljon itt a "Polaris", mert az tényleg jó:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése