Kábé egy hete rágom magam azon, hogy melyik Mew-albumról írjak review-t, mert hiába vannak gondolataim, nem igazán érzem, hogy érzékletesen át tudnám adni őket. Végül aztán az együttes legelső, 1997-es albuma mellett döntöttem. Jó ég, de régi. Sebaj.
A lemez egy rettentő egyszerű felépítésű valami, egységes hangzásvilággal, játékos, de leginkább nyugis, kicsit borús, elgondolkodó dalokkal. Ez nem azt jelenti, hogy a számok nagyon lassúak lennének, épp ellenkezőleg. Egyelőre még csak nyomai vannak itt a bandát később jellemző komplexitásnak, de azért lehet hallani, ahogy az egész elkezdődik.
Főként a szövegeknél jelenik ez meg, másrészt pedig az egész dallamkezelésben, ami megadja a kissé misztikus, elmélázó, másvilági hangulatot. Nem mellesleg pedig az azóta jócskán megváltozott stílusuk ellenére máig is híres dalok vannak a lemezen, mint a Panda, a Beautiful Balloon és a több újrahangszerelést/feldolgozást is megért She Came Home For Christmas.
Dob (Silas Utke Graae Jørgensen) ,gitár (Bo Madsen, Johan Wohlert), hegedű (néhol), félénk énekhang (Jonas Bjerre). A Wheels Over Me, amellyel a lemez kezdődik, az egyik legkarakteresebb szám, és az első négy dal lépést is tart vele. A Beautiful Balloon az elképesztő szövegével, a Wherever és Panda pedig újabb két külön történet. Aztán következik a Then I Run, személyes kedvencem, egyrészt már egy fokkal komplexebb, mint az addigiak, másrészt rémesen bizarr hangulatvilágot teremt.
Rövid átvezetés után (Life is Not Distant) jön a No Shadow Kick, halandzsa szöveggel, kicsit vidámabb dallammal. Utána a Snowflake, amelyben a hegedű jelenléte koronázza meg az egész dalt. Aztán a már említett She Came For Christmas, talán a leglassabb verzió az összes közül, nekem nem a legütősebb, de egyértelműen fantasztikus.
Utána három dal erejéig eldobjuk az agyunkat, Pink Monster, I Should Have Been a Tsin-Tsi (For You) és How Things Turn Out To Be. Egyáltalán nem illenek bele az album vonulatába, mégis nagyon jó, hogy vannak, annyira feldobják az egészet.
Az utolsó két dalt sokáig nem tudtam hová tenni, főleg ilyen előzmények után, de mind a Web-nek, mind a Coffee Break-nek megvan a maga szépsége. Utóbbi amellett, hogy gyönyörű, még egy tökéletes lezáró szám is.
Körülbelül olyan hatást kelt az album, mintha a tagok leültek volna és csak úgy elzenélgették volna, ami épp eszükbe jutott. Későbbi munkáikkal szinte összehasonlíthatatlan az anyag, de nagyon helyén van ott, ahová tartozni akart.
Nálam 10/8, csakis az olyan kisebb gyengeségek miatt, mint a Wherever vagy a Web, amikor kicsit leülni éreztem az albumot. Aki ismerkedik az együttessel, annak nagyon ajánlatos (egyfajta before-after képet kap az ember), de aki csak az esőt bámulva szeretne valami jót hallgatni, annak is. :)
A lemez egy rettentő egyszerű felépítésű valami, egységes hangzásvilággal, játékos, de leginkább nyugis, kicsit borús, elgondolkodó dalokkal. Ez nem azt jelenti, hogy a számok nagyon lassúak lennének, épp ellenkezőleg. Egyelőre még csak nyomai vannak itt a bandát később jellemző komplexitásnak, de azért lehet hallani, ahogy az egész elkezdődik.
Főként a szövegeknél jelenik ez meg, másrészt pedig az egész dallamkezelésben, ami megadja a kissé misztikus, elmélázó, másvilági hangulatot. Nem mellesleg pedig az azóta jócskán megváltozott stílusuk ellenére máig is híres dalok vannak a lemezen, mint a Panda, a Beautiful Balloon és a több újrahangszerelést/feldolgozást is megért She Came Home For Christmas.
Dob (Silas Utke Graae Jørgensen) ,gitár (Bo Madsen, Johan Wohlert), hegedű (néhol), félénk énekhang (Jonas Bjerre). A Wheels Over Me, amellyel a lemez kezdődik, az egyik legkarakteresebb szám, és az első négy dal lépést is tart vele. A Beautiful Balloon az elképesztő szövegével, a Wherever és Panda pedig újabb két külön történet. Aztán következik a Then I Run, személyes kedvencem, egyrészt már egy fokkal komplexebb, mint az addigiak, másrészt rémesen bizarr hangulatvilágot teremt.
Rövid átvezetés után (Life is Not Distant) jön a No Shadow Kick, halandzsa szöveggel, kicsit vidámabb dallammal. Utána a Snowflake, amelyben a hegedű jelenléte koronázza meg az egész dalt. Aztán a már említett She Came For Christmas, talán a leglassabb verzió az összes közül, nekem nem a legütősebb, de egyértelműen fantasztikus.
Utána három dal erejéig eldobjuk az agyunkat, Pink Monster, I Should Have Been a Tsin-Tsi (For You) és How Things Turn Out To Be. Egyáltalán nem illenek bele az album vonulatába, mégis nagyon jó, hogy vannak, annyira feldobják az egészet.
Az utolsó két dalt sokáig nem tudtam hová tenni, főleg ilyen előzmények után, de mind a Web-nek, mind a Coffee Break-nek megvan a maga szépsége. Utóbbi amellett, hogy gyönyörű, még egy tökéletes lezáró szám is.
Körülbelül olyan hatást kelt az album, mintha a tagok leültek volna és csak úgy elzenélgették volna, ami épp eszükbe jutott. Későbbi munkáikkal szinte összehasonlíthatatlan az anyag, de nagyon helyén van ott, ahová tartozni akart.
Nálam 10/8, csakis az olyan kisebb gyengeségek miatt, mint a Wherever vagy a Web, amikor kicsit leülni éreztem az albumot. Aki ismerkedik az együttessel, annak nagyon ajánlatos (egyfajta before-after képet kap az ember), de aki csak az esőt bámulva szeretne valami jót hallgatni, annak is. :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése