Az Elbow megint csak csúszik. Valahogy nem tudom rávenni magam, hogy meghallgassam. Próbálom nem rossz ómennek venni, de lassan már mindenfélét letöltök, csak ne kelljen rákényszerülnöm, hogy meg kelljen hallgatnom. Dehogymiért? Gary Lightbody szereti, rossz nem lehet :D
De akkor most a Travis-ről.
Első élményem a bandával az volt, mikor láttam a Turn videóklipjét a VH1-en. Csak kicsit rémültem meg, mondom, milyen elvont cucc ez :D De az győzött meg, hogy láttam last.fm-en Starsailor similar közt a banda nevét, és amúgy is terveztem, hogy beszerzem a legutóbbi albumukat, szóval itt lészen.
Képeztem magam Travis-ből, mielőtt nekiálltam megírni ezt, meg meghallgatni az albumot. Azt mondják, ez az album egyfajta stílusváltás, és a hardcore, old Travis-fanoknak első hallgatásra fura lehet. Persze már szidom magam, hogy miért mindig az újabb albumokat kell nekem lecsekkolnom, de ilyen vagyok, mindenkinek megvan a maga gógyija.
Szóval hiba ide vagy oda, attól még lehet véleményem erről az albumról akkor is, ha nincsen viszonyítási alapom.
Amit én kaptam ettől az albumtól, az leginkább ilyen kis... bripop... kicsit pattogós, néha beordítozós, jó kis gitárriffek. A dob ad neki ilyen... funky-s alapot talán... Az énekes hangja remek, nagyon kedvelem. Nem annyira egyedi és karakteres, mint amennyire a régi számokból emlékeztem rá, de mindenféleképpen az ő hangszínével lesz egész a Travis, így alkot egységet a banda. :)
A lemeznek vannak sötétebb, mélyebb, komorabb részei (Broken Mirror, szerintem elüt az egész album hangulatától), ilyen kis nagyonhepi balalajkázós dalai (Last Words) és ilyen jó kis dalai, amiktől jó album lesz az album (J. Smith és Get Up).
Egyik szám sem túl hosszú, tudjátok, az a vesszőparipám, vagy mim. Egy szám ne legyen túl hosszú, ha képtelenek izgalmassá tenni az egészet. Travis eddig jól csinálja, mert a rövid daloknál is az az érzésem, hogy tök hosszúak, mégis élvezem őket. Ez mindenféleképpen egy olyan előny, ami nem sok bandának van meg :)
Kicsit country-s beütése is van pár dalnak (Friends), vagy inkább melankólikus, elvont britpop, most meg nem mondom, de nagyon érdekes :)
Még az albumzáró dalról ejtenék pár szót, és ezzel egyidőben fel szeretném hívni valamire mindenki figyelmét. Attól, hogy egy-két dalban van zongora, még NEM LESZ piano rock az említett együttes. Szóval ne hívják a Travis-t önök jogtalanul piano-rocknak, mert ez nem az.
Ettől függetlenül a "Before You Were Young"-ban remekül hangzik a zongora, az album egyik legjobb dala az üstdobbal, vagy mi az. Kicsit úgy hangzik ebben az énekes, mint Brandon Flowers, és a dal is jobban hasonlít egy óvodás mondókára, de remek dal, minden hallgatással jobban szeretem :)
Azért jó ez, mert szerintem kellenek az ilyen bandák, amik kicsit kitűnnek a tömegből, de mégis minden hétköznapi ember számára bevehető dalokkal rendelkezik, és a Travis pont ilyen.
Azért rossz ez, mert aki elvontabb cuccra számít csak hír alapján, az nagyot fog csalódni. Ez ilyen kis délutáni sétához illő album, semmi elborulás, vagy világmegváltás, de mégis nagyon szép zene.
Hallgass az, akinek bejön a kicsit Coldplay-es, kicsit Keane-es hangzásvilág :)
A legjobb számja a Zalbumnak a "Before You Were Young". Nincs menekvés, beleestem. Fantasztikus dal. Tessék csekkolni :)
A nem legjobb, hanem inkább legrosszabb számja öhhh... A Something Anything nem igazán jött be második hallgatásra sem :S
Szerintem ez 10/7. Mondom, jó ez. Idő kell neki, meg türelem, de nekem speciel mindkettőből van elég :)
Különben meg annyira csekkolni fogom az ezelőtti albumukat. Rögtön, miután meghallgattam az Elbow-t.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése