De addig is itt van ez a gyöngyszem ;)
Írtam már erről az albumról is, de az sem tetszik, úgyhogy most megint írok róla...
Szóval The Fray. Az biztos, hogy az első albumot túlszárnyalni lehetetlen küldetésnek ígérkezett. Nem is jött nekik össze. :)
Azt hiszem a The Fray a legborzasztóbb banda, ha arról beszélünk, ki mennyire tudja megállítani a dalok kiszivárgását. Hiszen ezek a lökött denveri srácok már hónapokkal az album kiadása előtt már koncerteket nyomtak végig csak az új dalokkal, szóval jómagam is hallottam nem is egyet, még mielőtt híre lett volna a február harmadikán napvilágot látó self-titled albumnak.
Nem csalódtam. Annyit kaptam, amennyit vártam. Voltak szép számok, amik az életben minden második házban fellelhető állapotokat boncolgatják (Enough For Now - elhagyott szülő, Where The Story Ends - életüket összekötni készülő fiatalok, Happiness - bölcs nagypapa bölcs szavai), voltak kicsit sötétebb dalok (We Build Then We Break, Absolute), viszont volta dalok is, melyek annyira a zongorára épültek, hogy csuda volt hallgatni (Syndicate, Never Say Never - utóbbi egyszerűen gyönyörű).
Helyett kapott az albumon a vokalista, Joe King egy dala is, az Uncertainty, ami nem hozott sok újat. Mindenki tudja, hogy Mr. King fantasztikus dalszövegírói képességekkel van megáldva, és nagyon muzikális... tényleg, minden dala különleges, és néha elgondolkodom, tényleg ember e, mert ilyen dallamokat nem is tudom, ki tud még írni... senki... Joe rocks...
A végére a You Found Me-t hagytam, meg a Say When-t, de előbb a You Found Me-ről. Nagy hiba, hogy mindenki az első single-t tartja a legjobb dalnak, az kerül a legtöbbet a rádiókba, azt ismeri minden második ember... holott ha tényleg mondanom kéne valamit (mondtam, nem teketóriázok, elmondom, amit gondolok, még ha fáj is a lelkem), csak egy "rosszabb" dalt tudnék mondani a You Found Me-nél.
Nem rosszabb, mert ezek jó dalok, nagyszerű dalok, de közel sem a legjobbak.
Szóval a You Found Me-vel sincsen semmi baj, de sajnálom, hogy ez lett a "második How To Save A Life", sokan tartják annak, pedig nem nagyon érdemli meg... elégszer hallgattam meg, hogy tudjam, melyik dal érdemelné meg, de az az életben nem kerül a rádiókba.
Az pedig a Say When. Nem is tudom, írt e Isaac Slade ennél csodálatosabb dalt. Szövegileg is messze a legjobb, dallamában pedig valószínűleg a legegyszerűbb felépítésű, de mégis izgalmas, és hát egyszerű, de nagyszerű. Ez van :D De mivel közel öt perces, soha de soha nem fogom én ezt hallani rádióban :(
Még a Never Say Never-ről mondanék két szót. Ez pedig úgy viszonyul a You Found Me-hez, mint annó a Cable Car a How To Save A Life-hoz. Ez már megérdemli, csodálatos dal, egyszerűen imádom :D
Azért jó ez, mert megmarad az összetéveszthetetlen The Fray-stílus, és minden számban egy kicsit benne van maga a hallgató is. Ezért szeretem én őket :)
Azért rossz ez, mert türelem kell a lemezhez. Elsőre csak azok a fanatikus állatok szerethetik meg, mint amilyen én vagyok. Ajánlott az ilyenekkel kezdeni, hogy Absolute, meg Where The Story Ends. Szerethető dalok, és inkább jellemzik az albumot, mint a kezdő dal, a Syndicate.
Hallgassa az, akinek már hiányzott a The Fray a négy éves csönd után x] Mert ez is jó kis anyag :D Isaac hangja sokat változott, Dave lett a domináns gitáros, és teljesen összeállt egy állati csapattá az egész banda :)
A legjobb számja a Zalbumnak a Say When. Nem taglalom. Nincsen nála jobb az egész világon :D
A nem legjobb, hanem inkább legrosszabb számja a Syndicate. Igen, sajnálom. Jó szám, de egyáltalán nem Isaac-ékre vall. Összecsapottnak tartom így fél évvel az album kijövetele után... Őszintén sajnálom x]
Szerintem ez 10/8. Volt rá elég idejük, mégis sok hiányosság van benne. Nem baj, az első sem volt tökéletes :D
Különben meg ha hamarosan nem jön ki az EP, megőrülök :D
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése