Sajnálom a postböjtöt xD Koncert után kicsit el voltam varázsolva, (még mindig, egy hete volt, omg) meg rákattantam a már >>kielemzett Meese-albumra<<, de igen, már vasárnap meghallgattam az új Three Days Grace albumot. A blog büszke rá, hogy az 50. bejegyzés erről a lemezről szól ;)
Nem mondanám, hogy melyik albumra hasonlít jobban, a One-X-re, vagy a Three Days Grace-re. A kettő keveréke, szerintem, ráadásul adjunk hozzá akkor némi kísérletezőkedvet az együttes részéről, és egy adag Nickelback-féle Silver Side Up-os zúzást, és remekül jellemeztük az új TDG lemezt.
A kezdőszám nem kicsit vagány, olyan pasis rock, erre nem lehet mást mondani. A dallam fülbemászó, a gitárok nagyon jól szólnak, a dob viszont nem kapott különösebb szerepet, amiért szomorú vagyok, mert a banda dobosa különösen a szívemhez nőtt a Live At The Palace koncert óta. :)
A Break-et már ismerjük egy ideje, mint első single. Ahhoz képest, hogy mennyire sztárolják ugye, hogy első single, nem különösebben hoz újdonságot, nem az, hogy nem tetszik, de nem tudom hová tenni. Jó dal és ennyi.
A World So Cold az első olyan dal, ami jobban hajaz az első, self-titled albumra, mint a többiek. Kicsit olyan Drown-os, Wake Up-os és Let You Down-os. Hibridecske, a dallamát nem kedvelem, túl... egyszerű ahhoz képest, amit Adam Gontier általában írni szokott.
Lost In You. Nem tetszik. Adam-nek nem erőssége a szerelmes dalok írása. o.O" Az első dal, ami még négy csillagot sem kapna. Még a gitár sem tetszik benne. Amikor a vonaton hallgattam, meg is ijedtem, hogy omg, a Three Days Grace most kiad egy rossz albumot? Nebazz.
De nem. A The Good Life megint egy olyan szám, amit ha először hallanék az együttestől, teszem azt a kórházban fekve, bele tudnék szeretni az együttesbe. Ezzel kívántam jelezni, hogy ez bizony olyan "I hate everything about you"-s dal. Ami jó. Mert azzal kezdődött minden. :) Back To The Basics, szokás mondani, ez tetszett nagyon :)
A No More már címéből adódóan is kizár minden olyan lehetőséget, miszerint ez NEM egy szerelmes-lázadós dal lesz. Mert ez az. Nincsen vele különösebb kapcsolatom, Adam sír, és mégis olyanokat rekeszt be, hogy belehalok. Ez is kicsit keverék dal.
Last To Know. Zongora. És Adam hangja. Remekül összehozták a kettőt. A szövegének titka abban rejlik, hogy egyszerű. És az egyszerűség gyönyörködtet, erre remek példa a dal. Akkor jöjjön Adam hangja. Kétlem, hogy albumos zúzós számokban bárki hallotta volna már ilyen gyönyörűen szólni. Adam mindig kiénekli a hangokat, de it ugye olyan magasan van, hogy nem nagyon tudja, és ha ez direkt is volt, azért, hogy jól hangozzon, én elpityeregtem magam a vonaton :) És persze a végére bejönnek a gitárok is, a zúzás, meg a berekesztés. Tipikusan NEM-Three Days Grace-es dal.
A Someone Who Cares volt az a dal, ami a Last To Know után megragadt bennem. A szövege, a hangulata, a dallama, minden. Nem is szeretnék erről többet beszélni xD
Bully... A dal, amitől rémálmaim lesznek. Kezdődik ugye ott, hogy a gyerekek kiabálásával kezdődik, ami hát jólvan, Bully, arról szól, és akkor a kisgyerek megszólal, hogy "bust his head". Nemtom, nekem ez eléggé... durva volt elsőre, rögtön utána egy olyan gitár intróval, hogy omg. A szövege elég egyszerű, főleg a refréné, de a dallam elég fülbemászó. Ha jól emlékszem, bridge nagyon nincs is, csak gitárszóló.
Sok együttes írt már dalokat a témában, meg ki is állnak és hangukat adják ... ellene, persze. Ami mind becsülnivaló dolog, és örülünk neki, hogy a Three Days Grace is aktivizálta magát.
A Without You megint egy olyan dal, ami nem fog embereket ölni, de hatásban odateszi magát a Bully után és a kicsit szokatlan, mégis megragadó stílusú Goin' Down elé.
A Goin' Down jön akkor :D Az egyik legérdekesebb dal szerintem, dallamilag ugye először is újabbfajta lendületet hoz, ez tényleg kicsit Silver Side Up-os.
Life Starts Now, mint címadó dal. Érdekes választásnak tartom, hogy az album végére tették be. Mondjuk jó, a One X is a One-X végén volt (bocs, ha keverem a kötőjeleket). Ebben a dalban visszajön minden, ami ezen az albumon jó volt, a klasszikus és összetéveszthetetlen dallamkezelés, a szövegekben rejlő nagyszerű egyszerűség, a gitárok, a dobok, ezek mind így együtt idézik fel az album hangulatát.
Amit hiányolok a dalból, az az, ami a One X-ben nagyon szépen megvolt. Az, hogy miközben hallgattam, tudatosult bennem, hogy ez az utolsó dal, és máris többet akartam (ebben a Meese is jó, a Margottól azóta is libabőrös leszek :D).
Szóval a drámai dallam ellenére nem lett az az érzésem, hogy máris új albumot akarnék...
Azért jó ez, mert Three Days Grace. Se több, se kevesebb ;)
Azért rossz ez, mert nehéz elsőre beleszeretni a lemezbe, és aki nem vevő a "kivárom, míg megtetszik" féle felállásra, annál a TDG most rohadtul bebukta az albumot.
Hallgassa az, aki feltétel nélkül bír mindent, amit a TDG csinál.
A legjobb számja a Zalbumnak a Last To Know. Teljesen el voltam én varázsolva, teljesen új volt a stílus.
A nem legjobb, hanem inkább legrosszabb számja aaaa... aaaa.... Lost In You. Olyan semmilyen.
Szerintem ez 10/7. Nem jobb, mint az eddigi albumok, de elég jó, és... és na, megérte várni. :)
Különben meg mi a rákért nem jönnek ezek Magyarországra? :D
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése