Na, erről én már írtam egyszer (>>itten<<), de az mostmár nem tetszik, úgyhogy írok újat. Szóval... mikor először meghallgattam, alig emlékeztem a számokra, elfelejtettem őket rögtön azután, hogy meghallgattam. Kicsit wétéef érzés volt, hiszen a második album, az An End Has A Start azonnal elvarázsolt, szóval nem tudtam, mi történik.
Nyilván másabb az első album, nem is tudom, miben... kicsit erőszakosabb, kicsit sötétebb (már ha lehet ilyen mondani az Editors kapcsán, hogy "sötétebb", mert ezek nagyon darker dalokat írnak :D), nehezebb megemészteni, ez inspirált arra, hogy 10/7-et adjak én. Sokkal feljebb most sem fog menni, mert vannak elég nagy hiányosságai, de az elmúlt héten volt időm több figyelmet fordítani egyes kérdéses track-ekre, és értem már, hogy ezt nem lehet így elsőre.
Amit az Editors kapcsán mindig gyengeségként említek, az a hosszú számok. Ilyen a The Back Room-on a Fall, a Camera és az Open Your Arms. A Fall-al már sikerült megbarátkoznom, de egyáltalán nem került a kedvenceim közé.
Az Open Your Arms érdekes gyakorlat, mert tulajdonképpen nincsen benne semmi rossz, ha az ember kedveli a lassúságot és a monotonitást. xD Értitek e. Nekem nem jött be, nagyon ritkán hallgatom, nem is különösebben emlékszem rá.
A Camera-nál már sikerült elérni, hogy a hangszereket fokozatosan egymásra pakolják, és nem tudom, az utolsó "Look at us"-oknál mit művelt ez a gyerek, de nagyon elragadó a dal, minden alkalommal kis híján leviszi a fejemet, tényleg.
A jó dolog, hogy elég hallgatás után majdnem minden szám állati, és mindegyik köré egész kis világok építhetőek. Például élvezem az "All Sparks"-ban, hogy kicsit "vontatott", és a dobok valami isteniek. x] Jól össze van rakva a setlist, van benne pattogós dal (Fingers in Factories), van benne fura dal (Someone Says - még mindig nem tudom, mit gondolok róla), vannak az olyanok, mint a Bullets meg a Blood, amiket nem lehet nem szeretni, annyira elkap a dallamviláguk :)
Azért jó ez, mert élvezhető lemez, Tom Smith képtelen egynél több unalmas dalt tenni egy albumra, miközben megtartja a sajátos stílusát, mint énekes, mint dalszövegíró, és mint banda vezér. (mert azért valljuk be, nehéz lehet egy ilyen albumot összehozni)
Azért rossz ez, mert a hosszú számok nem kicsit vesznek el az élményből. Ennyi hibát látok benne, tényleg.
Hallgassa az, aki a második albumot is szereti, és bejön ez a kicsit egyéni látásmód, amit AtomSmith produkál állandóan.
A legjobb számja a Zalbumnak az All Sparks. Ez persze mindig változik, pénteken a Camera volt, de úgy emlékszem az All Sparks jön vissza legtöbbször. x]
A nem legjobb, hanem inkább legrosszabb számja a Distance. Nem is tudom, miért is hallgatom. Várjál, nem is hallgatom.
Szerintem ez 10/8, mert lehetne jobb is, de összességében szeretem ezt az albumot. Nem is lenne benne semmi izgalmas, ha nem lennének hibái :D
Különben meg nagyon fog hiányozni az Editors alter-rocker stílusa, most, hogy átmennek electro-ba... :( Remélem, nem szúrják el :(
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése