1. Bocs, hogy csak most írok róla, pedig már 9 napja kijött, most jutottam el odáig a sok hallgatnivaló mellett.
2. Kicserélem majd a borítót is, ha találok végre egy normálisat jó felbontásban.
Annyira nem csalódtam :D Hallgatom az első pár másodpercet, mondom: "wtf o.O" Biztos jót töltöttem le?" Aztán meghallom a jellegzetes zúzást, és máris vigyorognom kell :D Egyszerűen imádom minden másodpercét a dalnak. Ha hasonlítgatnom kéne, azt mondanám, dallamvezetésileg kicsit olyan, mint az első lemezről az "Are You Ready?"
Különben minden teljesen oké, a megszokott zúzás Adam Gontier-módra, mint említettem, az első self-titled albumra emlékesztet, miután Adam kisírta magát a nem éppen könnyű múltjáról a One X-ben, visszatér a menőzésre a gitárral, és a menő csapattal.
Ami nekem nagyon tetszik a TDG-ben, az az, hogy mindig arra emlékeztet, amikor a kórházban voltam, és ugye én sem éppen csak egy vérvétel miatt, ezért személyes dolgok is kötnek az albumokhoz, ezért nehéz nekem nem szeretnem valamit, amit csinálnak :D
Ha ilyen lesz az egész album, akkor jóban leszünk (csak legyen már 22-e :D). Amire a single alapján számítok, az megállás nélküli TDG-zúzás. Amit sajnálok viszont, az az, hogy a single alapján nem úgy látom, hogy Adam-ék most döntötték volna el, hogy újítanak, és új dolgokkal pakolják tele a zenéjüket, persze ezt még nem tudhatom, csak gondolkodom.
Szóval ha mérges vagy, és össze szeretnél törni valamit, akkor "Break". Se több, se kevesebb :)
Nálam ez a stratégia 10/7-ig volt elég :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése