Harlem - Hippies (2010)

  Ha egy albumnak a Pitchfork 8.1-et ad, az nekem a legrosszabbat jelenti, de mivel a Harlem Hippies című lemeze egyelőre messze viszi a "2010 legrosszabb albuma" díjat, úgy gondoltam, legyen review is róla.
   Ez már nem az első lemez ma, amihez sokat kéne innom, hogy hallgathatóvá váljon, mert egyszerűen képtelen bevenni a gyomrom ezt a hangzavart. Szeretem a kaotikus, darálós zenét, ha arról van szó, de a Harlem egyszerűen nem veszi komolyan, amit csinál. Első hallgatásra egy részeg The Beatles-revival együttesnek tűnnek, majd az énekesek kinyitják a szájukat, és minden botfülű hallhatja, hogy ezzel nincs rendben gyakorlatilag semmi. Már negyedszerre hallgattam meg a lemezt, még mindig nem tudom felidézni, mi a különbség egyes dalok között, a közös pontot viszont tudom. Félrehangolt gitárok, ritmusból kieső dobos, hamis ének és itt fel is teszem a kérdést, hogy a Matador mégis mit gondolt, mikor olyan nagyszerű előadók után, mint az Interpol, a Spoon, Julian Plenti és anno Liz Phair, hogyan volt képes a Harlem agymenéseit is kiadni. 

10/2 - Egy szónak is száz a vége, ebben az évben a legnagyobb csalódás címét magasan viszi a Harlem második lemeze.
Az albumartról: Tökéletesen felvázolja, mit is várhatunk a lemeztől.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése