"...so let the games begin..."

Nem túlzok, ha azt mondom, az Anarbor egy nagyon jó tinipunk együttes. Első hallgatásra nem is hittem el, hogy rajongótáboruk ugyanazokból a tizenéves, önmagukat kereső kislányokból áll, akik a The Maine, az All Time Low és a hasonló fiúbandák tagjairól álmodoznak esténként, hiszen az Anarbor egy jóval kiforrottabb és érettebb együttes, mint a fent említett példák. 
  Az énekes, Slade Echevaria hangja nem tűnik ki a tömegből, de mintha többéves tapasztalattal rendelkezne, úgy játszik a vokállal. Legtöbbször mindent belead, és még hörögni is hallhatjuk (Gipsy Woman), máskor viszont érzékenyen és elegánsan kezeli saját hangját, legyen az magasan vagy mélyen (Mr. Big Shot). A hangszerelésben nem történik semmi új az albumon, de nem tépik eszetlenül a húrokat, az akkordoknak itt történesen közük van a hangnemhez, és egyértelműen a gitárok vezetik a dalokat, ők adják az intenzitást, és biztos alapul szolgálnak Echevaria olykor bizonytalan dallamvezetésének. 
  A dalok többsége nem fog elsőre megragadni az emlékezetünkben, de akkor is újra meghallgatnánk az albumot az olyan számokért, mint a Contagious, a This Can't Be Healthy vagy a Going to Jail. A legtöbbjük lányoknak szól vagy lányokról, nem merül el vallásos vagy politikai témákban, viszont az életről, mint olyanról, a maga átlagos stílusában.
  A The Words You Don't Swallow azért jó, mert összegyűjt néhány remek slágert az együttestől, de egy debütáló lemez nem lehet teljes hibák nélkül, az Anarbor pedig ezzel is tud szolgálni. Míg a legtöbben nem fogunk kettőnél többször nekifutni, szerintem hagyjuk az igazi célközönséget örülni, nekik biztosan tökéletes élmény lesz. 

10/7 - Ezen a lemezen van sok jó, és sok rossz is, de egy fejlődőképes és szerethető együttes első LP-jéről beszélünk, ahhoz képest pedig le a kalappal.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése