Emlékszem, hogy mikor a My Chemical Romance igazán nagy sikert aratott, akkor még a Tokio Hotel is menő volt az akkori tizenkét évesek közt, én pedig akkor még Mariah Careyt hallgattam, tehát megítélni nagyon nem tudom, hogyan éreztem volna az úgynevezett "emo" zenekar iránt. Azt viszont tudom, hogy mostanában élvezem a Teenagers című dalukat, és véleményem szerint Gerard Way sosem volt teljesen normális. Ennyiben ki is merült a viszonyunk.
Most azonban nem tudtam elkerülni a nagy találkozást legújabb kislemezükkel, mely a (könyörgöm, csak egyszer hadd írjam ki teljes egészében) Na Na Na (Na Na Na Na Na Na Na Na Na) címet kapta. Eleinte nehezemre esett megbarátkozni a határozottabban "felnőtt rockos" stílussal. Nincs benne I Don't Love You-féle nyávogás, szerelmes rizsázás, de ahhoz elég erős, hogy a mára remélhetőleg zenei ízlésben is megért rajongóikat maguk mellett tartsák, és meghódítsanak még pár ezer embert.
Új lemezük, a Danger Days: The True Lives of the Fabulous Killjoys a négy törvényen kívül álló harcosról szól, akik be akarják szüntetni a gonoszságot, amit a történetben az ún. Better Living Industries képvisel. Konceptalbumról lesz tehát szó, a videó pedig tökéletes kezdésnek, habár az ember egyértelműen nem a történetre fog figyelni, hanem a szédületes öltözékekre és a dalra magára, amivel könnyű együtténekelni, és olyan alattomosan mászik át hallójáratainkon, hogy nem is szabadulunk tőle jó sokáig.
10/8-at kap a dal, 10/6-ot a videó. A klip cselekményes, de folytasásos, tehát le kéne kötnie, emlékeznem kéne arra, mi is történt, ez nem sikerült, pedig nem először látom. A szám maga viszont ügyes és ütős, olyan szerzemény, amire bólintok, és azt mondom: ez egy nagy visszatérés lesz.
10/8-at kap a dal, 10/6-ot a videó. A klip cselekményes, de folytasásos, tehát le kéne kötnie, emlékeznem kéne arra, mi is történt, ez nem sikerült, pedig nem először látom. A szám maga viszont ügyes és ütős, olyan szerzemény, amire bólintok, és azt mondom: ez egy nagy visszatérés lesz.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése