"...I will sit back then and wait for a chance I will create..."

  A The Charlatans több okból is túlélőnek mondható. Túlélték a britpop végső haláltusáját, a madchester korszakot, pedig a karrierjük sosem volt zökkenőmentes. Első turnéjuk során a The Charlatans nevű amerikai együttessel keveredtek vitába a névazonosságot illetően, az elkövetkező két évben Martin Blunt, az együttes basszusgitárosa küzdött komoly depresszióval, majd a billentyűs Rob Collins került börtönbe egy rablási ügy miatt (négy évvel később Collins meghalt egy autóbalesetben). 
  Ha ez eddig nem lett volna elég, a Collins helyére érkező Tony Rogerst hererákkal diagnosztizálták - ő később sikeresen felépült -, 1999-ben pedig a zenekar könyvelője került börtönbe, amiért elsikkasztott háromszázezer fontot az együttestől - ez az első négy albumuk teljes bevétele volt. Most a dobos Jon Brookeson van a sor. A zenész egy szeptemberi koncertjükön ájult el, és egy rajongónak kellett újraélesztenie. Nem sokkal ezután diagnosztizálták agytumorral, a felépülés pedig csodával lenne határos.  
  Nem kérdés tehát, hogy az albumon érezhető melankólia a zenekar balszerencsés múltjának (és jelenjének) köszönhető. Habár senki sem érdemli meg a szenvedést, nem ez az első példa, mikor a balsors teszi az embert jobb zenésszé. 
  A hosszúra nyúlt háttértörténet után jöjjön maga az album. Az első szám, a Love is Ending inkább korai, nagyon korai Foo Fighters-felvételekre emlékeztet, (azok közül sem a jobbakra), rögtön utána pedig lelassulunk, és egy nyugodtabb, túl sok figyelmet nem igénylő indie-vonalat követünk egészen a lemez végéig.
  Nagyon hiányoznak az igazán jó dalok, amik igazán megmozgatják az embert, de vannak erőteljes slágerek, ahol helyet kap az együtténeklés (Sincerity), a figyelemreméltó riffek (Smash the System) és a Tim Burgess által szolgáltatott lágy énekhang (Your Pure Soul, aminek hosszúsága sem megy az élvezhetőség rovására). A Trust in Desire magasan viszi a legjobb dal díját, de sok hasonlóan jó felépítésű, okosan megszerkesztett és a britpop műfajában is megálló dalt találunk még a lemezen. 
  Ahelyett, hogy az együttes húszéves közös múltját ünnepelné, most is folyamatos nehézségekkel küzd, de ez is csak hitelt ad meggyötört melódiáiknak és szövegeiknek. 

10/7 - Látszik, hogy nem ma kezdték a zenélést. Előző albumaikhoz képest sokat nem fejlődtek, csak tökéletesítették a már meglévő stílusukat, ami a mai igények mellett tiszteletre méltó eredmény.
Kezdésnek: Your Pure SoulTrust in Desire


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése