Jó pár másodpercig kellett néznem már az albumborítót is, hogy felfogjam, mi is zajlik rajta. (Mindenki figyelmébe ajánlanám ezt a kivételes műalkotást, elemezzétek legjobb tudásotok szerint.) Magáról a hallgatás élményéről már konkrétabban beszélnék.
Nálam az elektronikus rock fogalmát a Does It Offend You, Yeah? és a The Big Pink merítik ki, a kanadai Woodhands pedig egy olyan ágát képviseli, amitől csak a fejem fájdul meg, és már csak a számcímeket elnézve felteszem magamnak a kérdést: "ez most komoly?" Semmi kohézió, semmi tudatos hangulatkeltés nem érezhető negyven percen keresztül, csak ezek a szédítő elektronikus effektek, és a vokalista hanghatásai, melyek keltéséhez tehetség nem kell sok (alkohol viszont annál több).
Nálam az elektronikus rock fogalmát a Does It Offend You, Yeah? és a The Big Pink merítik ki, a kanadai Woodhands pedig egy olyan ágát képviseli, amitől csak a fejem fájdul meg, és már csak a számcímeket elnézve felteszem magamnak a kérdést: "ez most komoly?" Semmi kohézió, semmi tudatos hangulatkeltés nem érezhető negyven percen keresztül, csak ezek a szédítő elektronikus effektek, és a vokalista hanghatásai, melyek keltéséhez tehetség nem kell sok (alkohol viszont annál több).
Ugyanakkor ez progresszív is, tehát legyünk elnézők a jövő zenei műfajainak úttörőivel, és mondjuk, hogy kellő mennyiségű tudatmódosító szer hatása alatt élvezhető. Akár így van, akár nem, ez a se eleje, se vége darálás nem hangzik jól stúdiófelvételen. Az együttes sokkal inkább arról híres, hogy élőben eszméletlen showt raknak össze, és ezt nem is kétlem. Ezzel véget is vetnék futó kapcsolatomnak a zenekarral, és meghagynám őket és a koncertjeiket az elektronikus rock ezen alfajának kedvelőinek.
10/2 - Állagtalan, élvezhetetlen, rendszertelen és hosszú távon idegesítő. Történet vége. Pár albumra egyszerűen kár több időt fordítani.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése