Yeasayer - Odd Blood (2010)

"...nothing is wrong, what are you scared of?"

  A New York-i banda második lemezén egyszerre keveri a világzenét kreatív, progresszív elektronikus effektekkel és viszi el ugyanezt az elektronikus hangzást a mainstream műfajok világába.
  A nyitó dal, a The Children kelt egy hátborzongató, titokzatos légkört, amit az első single, az Ambling Alp azonnal meg is tör. Míg a The Childrenben ötletesen játszanak a vokállal, és igazi koncertkezdős hangulatot teremtenek, addig az Ambling Alp már egy tempósabb, természetesebb dal, ami inkább megragad a hallgató emlékezetében, mint a hosszadalmasabb számok. Habár a Madder Red is fülbemászó, az I Rememberrel egymás mellett állva egyértelművé válik, hogy a Yeasayer a gyorsabb daloknak kiemelkedő művelője, és nem kell erőltetni a rockballadákat. A ONE-t ugyan agyondicsérték, én mégis kitartok azon véleményem mellett, miszerint ez egy "grower", tehát ha első hallgatásra nem fogott meg, túl kell rajta lépni, és később visszatérni hozzá, mert ezzel a 80-as évek hangulattal úgyis visszacsábít magához.
  A Love Me Girllel pedig le is zárul az album erőteljes, lendületes része. A The Children óta először halljuk megint a torzított vokálokat, de a nyolcvanas évekből visszatérünk a jelen pszichedelikus rockjába, mint amilyen a Surfer Blood és a Broken Bells is (utóbbi inkább kilóg a sorból), és amit még mindig elbír az átlagos hallgató. Az album innentől egy síkon folytatja az experimental műfajában tett kalandozásait, de a lemez emlékezetes része még mindig a hetedik számig tart. 

10/7 - Többszöri nekifutás után lehet csak igazán megismerni, miket is rejteget ez az album. Érdemes megfigyelni az apró részleteket, főleg a hangszerelésben, és hogy milyen egyedien kalandozik a pop műfajától egészen a már említett pszichedelikus rockig.

Kezdésnek: Ambling AlpONELove Me Girl


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése