"...you better take some time to figure it out..."
Miután a Yeasayer kapcsán említettem a Broken Bellst és a Surfer Bloodot, úgy éreztem, nem halogatom tovább a reviewt a floridai együttes debütáló lemezéről sem.
A Surfer Blood már közelebb áll a pszichedelikus rockhoz, mint a Broken Bells, ugyanakkor az album beszerzése közben vagy tucatszor az arcomba villogott a "surf rock" kifejezés, aminek kénytelen voltam utánanézni, hiszen még életemben nem hallottam róla. Nem állítom, hogy érteném a lényegét, elméletileg úgy kell értelmezni, ahogy le van írva. Szörf és rock. Olyan rock, ami a szörfkultúra köré épül.
Rövid kalandozásainkat az ismeretlen és teljesen hasznavehetetlen műfajok világában ennyivel le is zárnám, és rátérnék a lemezre. Nem vagyok híve az eredetiséget és tehetséget minden szinten hiányoló zenélésnek, főleg mivel a Surfer Blood ezt egy igazán visszataszító módon teszi.
Túl indie, hogy pszichedelikus legyen, de az öt zenész biztosan nem is normális, hogy ilyen albumot rakjon össze, úgyhogy a nagy kérdőjel a műfaj felett még ott lebeg. Második szempont: hangszerelés. Monoton, unalmas, fantáziátlan és minden komplexitást nélkülöz. Az énekest felmentheti az, hogy biztosan az összkép számít, de nálam az sincs rendben.
Az Astro Coast címtől és egy ilyen borítótól némi fejbekólintó meglepetést vártam, de az egyetlen dolog, ami fejbekólintott most, az az asztallap volt, ahogy lassan álomra szenderültem a lemez felett.
10/2 - Ahogy 10/10-et sem adok, 10/1-et sem szokásom. De miközben a tehetség apró szikráját vártam, az unalom tüzében égtem vagy negyven percen át, aminek egy magamfajta zenekedvelő nem örül túlzottan.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése