Asszem, kijózanodtam a koncertből mostmár (éppen ideje volt, két és fél hete volt már), Meese sem zavarja olyan erőteljesen a jeleket, úgyhogy a Heyday-ről is hamarosan olvashattok (asszem még ma), de előbb gyüjjön egy régebb óta tervezett együttes, A. Waking. Ashland.
Meg nem mondom, melyik számokat hallgattam tőlük még annó, amiért megharagudtam rájuk. Jól van, a Snow Patrol-hoz sok közük nincsen (talán csak annyi, hogy mindkét énekesnek hagynám, hogy lekapjon xD), deeeeee na. Nem rossz ez. A We Shot The Moon munkásságával már megismerkedtem, és nem győzöm elégszer elmondani, hogy a WSTM Jonathan Jones új bandája, miután feloszlott a Waking Ashland.
Stílusbelileg annyi az eltérés, hogy a Waking Ashland kicsit light-osabban nyomja, de ugyanaz a lelkes, fiatalos, lendületes zene, ami miatt a WSTM-t is szeretem (az új album digitálisan egy hét múlva jön ki, figyeljetek! :)).
Az első dal nekem tetszik, semmi extra, de az a dal, amit egy kifejezett dallamfordulat miatt fogok hallgatni, mert tökre megtetszett. (Y)
A Handful of names is állat, hozza a bevált stílust. A Your Intentions már csak azért sem lehet rossz szám, mert ez "Intensions" szótól vihogógörcs jön rám, másodszor simán el tudom magam képzelni egy koncerten, ahol ha felhangoznak az első dalak, mindenki őrjöngeni kezd. Persze már nem lesz Waking Ashland koncert, de nem baj. Álmodni azt lehet :)
A Diamonds in the hillside nekem az azért jó, mert itt megmutatkoz' Jonathan Jones szép zongorája, meg az is, hogy tud ő, ha akar :) A WSTM és a Waking Ashland sem arról híresek, hogy emós sarokbansírós dalokat játszanak, de a jazz zongorás, funk-gitáros felállás itt nagyon bejött, és amire számítana az ember, annak az ellenkezőjét kapja, ettől a daltól (is) tökjól fel lehet vidulni :)
A Change is egy ilyen alterrock-os dal. Jonathan Jones még mindig nem jó magas C-ben, de szerethető dallamok kreálásában annál inkább.
Sinking Is Swimming. Nem igazán figyeltem a szövegre, sokkal inkább azon gondolkodom, hol hallottam én ezt már ezelőtt, de fogalmam sincs. Most csak zongora van, meg Jonnyfiú, aztán némi gitár is, szerintem nagyon jól szólnak együtt.
Lehet, hogy kinevettek, de a Mark Like Mine engem a The Fray-re emlékeztet :D Fogalmam sincs, miért, de így van x) És nagyon szép :)
A Let It Ring egy jó kis rockerszám, tökre örültem, mikor meghallottam a hangnemét, nagyon tetszik :) A Looking Alive is hasonlóan dinamikusan indul, közben meg arra is rájövök, hogy a Waking Ashland zenéjében a zongora nem játszik nagy szerepet, de még mindig fontosabb, mint a WSTM dalokban. Wtf. Ez a dalszöveggel fogott meg teljesen, megvett kilóra, hogy mondjam még, baromijó :D
Drought of 2001. Két ilyen erős dal után ez elég gyengus, nem is tetszik, el is kapcsoltam.
A Money nekem kicsit dallamilag a The Heyday-t idézi, ami szintén nem a depresszióról híres. Nincs ezzel semmi baj, megint a klasszikus bárzongorás hangulat, nemrossz :)
Take me with you, mint albumzáró dal. Hogyismondjam. Nem jön be. Elég lagymatag. Legalább egy ilyen Salt Lake Jam féle pörgős dalt betehettek volna. Thumbsdown.
Azért jó ez, mert tökjó, buszonülős, vonatonülős bambulós zene :)
Azért rossz ez, mert hajlamossá tesz a túlbambulásra. Nem az atomháborúkat és a gazdasági válságot boncolgatja, na.
Hallgassa az, akinek tetszik a WSTM, vagy tetszik a WSTM, de kicsit enyhébb indi-alterrock-ot akar.
A legjobb számja a Zalbumnak a Looking Alive. Nagy harcban volt a Let It Ring-gel, de végül nyert :)
A nem legjobb, hanem legrosszabb számja Take me with you. Teljesen lelombozott, mázli, hogy az album végén van.
Szerintem ez 10/7, mert alacsony az ingerküszöböm az Editors miatt, különben nagyon rendben van a saját műfajában (Y)
Különben meg az albumborító egy wtf.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése