Műfaj: Alternatív rock
Nos... ez lenne az első postom ezen a blogon. :) Daughtry-val akartam volna kezdeni az írást, de megtaláltam a gépemen ezt az albumot, és úgy gondoltam muszáj írnom róla.
Sound of Madness az album címe... nos illik is rá meg nem is. Vannak őrültebb, meg langyosabb számok is, de erre bővebben kitérek most.
1. Devour: Remek ötlet volt ezzel a számmal kezdeni az albumot. Egyszerűen úgy felpörgeti az embert, hogy muszáj tovább hallgatnia... vagy esetleg leragad ennél a számnál és meghallgatja még egyszer. Szvsz a legjobb dal az albumon, de ez teljesen szubjektív kinek mi a legjobb. Az énekes nagyon adja a hangját, és ezt nagyon bírom.
2. Sound of Madness: Ez a szám már kicsit lassabb, mint a Devour, viszont zúzni erre is lehet. Az énekes hangja ebben kicsit elvont, ez egy olyan dal ami nem tartozik a kedvenceim közé, de hallgatható. Teljesen illik a szám címe a track-re. :D
3. Second Chance: Akinek melankólikus a hangulata, annak ajánlom. A leglangyosabb dal az albumon, nem igazán illik a többi szám közé, mégis zseniális, a dalszöveggel együtt. Btw ez volt az a dal, amivel megismertem a Shinedown-t, és most itt tartok. :)
4. Cry for Help: Megint egy felpörgető dögös szám következik. :D Személy szerint ez a másik kedvencem. Nem tudom milyen hangulatban lehetett a dalszerző amikor ezt szerezte, de remek munkát végzett. Lehet elsőre könnyű sima kis rockzenének tűnhet, de szerintem több van ebben azért. :D
5. The Crow & The Butterfly: Újra egy lassabb szám, de nem annyira mint a Second Chance. Viszont a gitárszóló üt benne nagyon. :) Nem is tudom milyen stílusba soroljam be. Ez a szám egyszerűen csak... jó. :)
6. If You Only Knew: Kicsit akusztikus-ra vették itt a formát. Slágergyanús számnak elmenne, mert nagyon kellemes dallama van, rám legalábbis nyugtató hatással van, mégis megtalálható benne a dög. Ez sem tartozik a kedvenceim közé, szimplán csak jó, mint az előző.
7. Sin with a Grin: Ez a dal kicsit durvább hangulatú, mint az eddigiek. Akinek elvont zene kell, az hallgassa. :D A refrén viszont nagyon üt benne. Az egyetlen rész ami tetszik benne igazán. Mindenesetre ez is jó és hallgatható, nem olyan amitől kifutok a világból (jó, mondjuk a Shinedown eleve nem olyan nálam :D).
8. What a Shame: A What a Shame is melankólikus dal, mondjuk még mindig a Second Chance a leglangyosabb. Viszont a gitár ebben is nagyon nagy. Amiket levágnak ebben a számban... még ha egyszerűnek is tűnik, nem az. O.o A szövege is jó, kicsit szomorkás.
9. Cyanide Sweet Tooth Suicide: Megint egyik kedvencem jön. Erről nem tudok mit írni. Ez úgy jó, ahogy van. Sokaknak nem tetszik, mert olyan fura, de nekem pont, hogy ez jön be rajta. XD Zúzásra ajánlott, gondolom a szám címéből is ki lehet következtetni.
10. Breaking Inside: Ebben a számban kicsit magasabb a hangja az énekesnek, de mélyen hülyén hangzana. Jó a dallama és kicsit szomorkás a hangulata ennek is, de az albumon nem igen van vidám track. ^^
11. Call Me: Rosszul emlékeztem amikor azt írtam, hogy a Second Chance a leglangyosabb dal. A Call Me-ben még dob sincs, de elrontaná a hangulatát. Ez a szám mondhatni tökéletes úgy ahogy van. Az énekes magas hangját sajnálom csak benne, itt lehetett volna mélyebb is, szvsz. Az egyetlen dal az albumon amiben van zongora. Kicsit elüt a többitől, de egy befejező track-nek tökéletes, mert visszasírjuk az albumot, és meg akarjuk hallgatni újra, meg újra.
Összességében szerintem a legjobb album eddig a Shinedown-tól (a többibe is belehallgattam, de azok csak számomra olyan "hallgatható" dalok voltak), ez az album pedig bekerült a kedvenceim közé. 10/9-et adok neki. :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése