Ugyan már augusztus végén megjelent a brit hölgyemény harmadik szólóalbuma, valahogy elfeledkeztem róla, és csak most jutottam el odáig, hogy jól meghallgassam. Imogen-t általában akkor hallgatom, ha elgondolkodós, szelíd, hangulatban vagyok, mert nagyon kedves, bár néhol kissé szomorkás zene ez, a lány hangja maga is lenyűgöző, szerintem nagyon szép. Ötletes, vokálokra és elektronikus alapra épülő zenét csinál, zongorával meg hárfával, vonósokkal, ilyenekkel. Speak for yourself albuma egyértelműen a legjobban összerakott lemeznek számít nálam, nagyon szeretem, szóval kíváncsi voltam, mit hozott most össze.
Most, hogy már majdnem harmadszor ugrom neki az elemzésnek, legalább összeszedettebb leszek, és az album is jobban összeállt (nézzük a jó oldalát annak, hogy rendszeresen lefagy a laptopom-rovatunkat olvashattátok). Tehát, az biztos, hogy kevésbé fogtak meg a dalok elsőre, mint a Speak for yourself-en, több a lassabb, kevésbé ritmusos, jobban álmodozóbb dal, de bizonyára meg fogom mindet szeretni idővel, mert Imogen ilyen. :)
Ami rögtön feltűnt, hogy milyen hosszúnak érzem az albumot, aztán megnéztem, hogy ugyanannyi a dal rajta, mint az előzőn, ráadásul rövidebb is, szóval ezt a lassabb dalok számlájára írom. :)
Másodszor: van az egész albumban valami hullámzás, váltogatják egymást a ritmusosabb és kevésbé karakteres dalok, valamint a lezárás sem olyan konkrét.
Ezt még nem tudom, hogy baj-e.^^
First Train Home az első dal, amitől legelőször megijedtem, mert nem tűnt különösebben ötletesnek elsőre, de aztán bejött a megszokott Imogen-éneklés, és akkor megnyugodtam, mostanra meg már nagyon szeretem a dalt (annak ellenére, hogy ahhoz képest tényleg egyszerű.. de a dalszövege állat).
A Wait it Out-ot is beletelt három-négy hallgatásba, míg igazán hozzászoktam, nem tetszett, ahogy kezdődik. Aztán a szöveg meg a cselló, vagy mi az.. meggyőztek. És a vége is nagyon szép. :')
Az Earth-öt már korábban hallgattam többször, elsőre megszerettem, nagyon fülbemászó dal, szintén szuper szöveggel (ezt nem mondom majd mindig, de azt tudni kell, hogy a csaj nagyon különleges és jó dalszövegeket ír). És nagyon imádom, amit művel a hangjával, hogy sokszor vokállal adja a ritmust meg az "effekteket", ez az egyik, amit nagyon bírok a zenéjében.
A következő dal a Little Bird, ami lassú és engem kicsit a Hide and Seek-re emlékeztet. A felvezető effektek után szinte végig csak egyetlen hang van aláfestésnek az ének alá, csak a végén teljesedik ki a dal, olyan kis titokzatos az egész. Tetszős, feltétlenül. :)
Jön az egyik kedvencem a Swoon, pedig ahogy látom, ez egy jó kis fura szerelmes szám. :) Különösen tetszik a kissé földönkívüli hatást keltő szintihang. Na meg az alapritmus. Jó ez, na.
A Tidal-t is eltartott egy ideig, mire megszerettem, meg úgy kivált a dalok tömegéből, de most már oké vagyok vele. Refrén annyira nem jelentőségteljes, pedig szeretem, hogy ha már van, akkor váljon el a többi résztől. Aztán lehet, hogy később ez is megváltozik. :) Alapritmus ilyen kis kedves, a vokál meg főleg a vége felé király. :) Meg jön egy kicsike zúzás is, ami luw.
Between Sheets. Bocs, ez még nem jön be. Annyira. Szép meg minden, de nem fogott meg. :)
Másik kedvencem jön, a 2-1. Jó fura cím. :) Szövege állat, imádom, bár persze nem értem egészen. Olyan vontatott, katartikus dal. Cselló vagy egyéb nagy vonós hangszer rulz.
Következő is nagy kedvencem, Bad Body Double, játékos, vidám dal nagyon, Imogen kiénekli magát, ahogy ő szokta. ^^ Nagyon szeretni én, mindenki hallgassa Meg.
Újabb fura cím: Aha! :) Valahogy Emilie Autumn ugrott be a dalról. :) De nagyon jó az egész, fogalmam sincs, miről szólhat, de a hegedű nagyon ott van. És olyan jól énekel benne a csaj, hogy ihaj.. mondja is a végén, hogy "haj!" xD
Sorry. The Fire jön, zongorás dal, nagyon szép és hangulatos, kábé ennyit tudok róla mondani. Szomorú. Tűzropogás a háttérben. És elég rövid is.
Canvas. Na ezt még nem sikerült befogadni. Pedig jó ritmusa van meg minden, olyan libegős-táncolós, és az ének is szép. És a szöveg is. Idő kell még hozzá, asszem.
Utolsó dal pedig a Half Life, ami szép és aranyos kis dal. Nekem kicsit lagymatag befejezés, pedig tényleg szép. Kicsit olyan Enyás. :D Van benne széphangú fúvóshangszer is.
Hát. Konkrét hiba az nincs az albumon, hozza a megszokott stílust, maximum nekem nem jön be annyira a túl sok elrévedés. A jó számok nagyon felhúzzák, a "rosszabbak" kicsit húzzák csak le, ráadásul hülye lennék rossz pontszámot adni, szeretem én ezt, na. Szóval 10/7.5 xD Nem elég nekem a tízes skála. :P Mert hétnél simán jobb, de egyelőre még nem nyolc.
Majd lesz.
Mindenki hallgassa meg, aki valami szépre vágyik. ^^
Most, hogy már majdnem harmadszor ugrom neki az elemzésnek, legalább összeszedettebb leszek, és az album is jobban összeállt (nézzük a jó oldalát annak, hogy rendszeresen lefagy a laptopom-rovatunkat olvashattátok). Tehát, az biztos, hogy kevésbé fogtak meg a dalok elsőre, mint a Speak for yourself-en, több a lassabb, kevésbé ritmusos, jobban álmodozóbb dal, de bizonyára meg fogom mindet szeretni idővel, mert Imogen ilyen. :)
Ami rögtön feltűnt, hogy milyen hosszúnak érzem az albumot, aztán megnéztem, hogy ugyanannyi a dal rajta, mint az előzőn, ráadásul rövidebb is, szóval ezt a lassabb dalok számlájára írom. :)
Másodszor: van az egész albumban valami hullámzás, váltogatják egymást a ritmusosabb és kevésbé karakteres dalok, valamint a lezárás sem olyan konkrét.
Ezt még nem tudom, hogy baj-e.^^
First Train Home az első dal, amitől legelőször megijedtem, mert nem tűnt különösebben ötletesnek elsőre, de aztán bejött a megszokott Imogen-éneklés, és akkor megnyugodtam, mostanra meg már nagyon szeretem a dalt (annak ellenére, hogy ahhoz képest tényleg egyszerű.. de a dalszövege állat).
A Wait it Out-ot is beletelt három-négy hallgatásba, míg igazán hozzászoktam, nem tetszett, ahogy kezdődik. Aztán a szöveg meg a cselló, vagy mi az.. meggyőztek. És a vége is nagyon szép. :')
Az Earth-öt már korábban hallgattam többször, elsőre megszerettem, nagyon fülbemászó dal, szintén szuper szöveggel (ezt nem mondom majd mindig, de azt tudni kell, hogy a csaj nagyon különleges és jó dalszövegeket ír). És nagyon imádom, amit művel a hangjával, hogy sokszor vokállal adja a ritmust meg az "effekteket", ez az egyik, amit nagyon bírok a zenéjében.
A következő dal a Little Bird, ami lassú és engem kicsit a Hide and Seek-re emlékeztet. A felvezető effektek után szinte végig csak egyetlen hang van aláfestésnek az ének alá, csak a végén teljesedik ki a dal, olyan kis titokzatos az egész. Tetszős, feltétlenül. :)
Jön az egyik kedvencem a Swoon, pedig ahogy látom, ez egy jó kis fura szerelmes szám. :) Különösen tetszik a kissé földönkívüli hatást keltő szintihang. Na meg az alapritmus. Jó ez, na.
A Tidal-t is eltartott egy ideig, mire megszerettem, meg úgy kivált a dalok tömegéből, de most már oké vagyok vele. Refrén annyira nem jelentőségteljes, pedig szeretem, hogy ha már van, akkor váljon el a többi résztől. Aztán lehet, hogy később ez is megváltozik. :) Alapritmus ilyen kis kedves, a vokál meg főleg a vége felé király. :) Meg jön egy kicsike zúzás is, ami luw.
Between Sheets. Bocs, ez még nem jön be. Annyira. Szép meg minden, de nem fogott meg. :)
Másik kedvencem jön, a 2-1. Jó fura cím. :) Szövege állat, imádom, bár persze nem értem egészen. Olyan vontatott, katartikus dal. Cselló vagy egyéb nagy vonós hangszer rulz.
Következő is nagy kedvencem, Bad Body Double, játékos, vidám dal nagyon, Imogen kiénekli magát, ahogy ő szokta. ^^ Nagyon szeretni én, mindenki hallgassa Meg.
Újabb fura cím: Aha! :) Valahogy Emilie Autumn ugrott be a dalról. :) De nagyon jó az egész, fogalmam sincs, miről szólhat, de a hegedű nagyon ott van. És olyan jól énekel benne a csaj, hogy ihaj.. mondja is a végén, hogy "haj!" xD
Sorry. The Fire jön, zongorás dal, nagyon szép és hangulatos, kábé ennyit tudok róla mondani. Szomorú. Tűzropogás a háttérben. És elég rövid is.
Canvas. Na ezt még nem sikerült befogadni. Pedig jó ritmusa van meg minden, olyan libegős-táncolós, és az ének is szép. És a szöveg is. Idő kell még hozzá, asszem.
Utolsó dal pedig a Half Life, ami szép és aranyos kis dal. Nekem kicsit lagymatag befejezés, pedig tényleg szép. Kicsit olyan Enyás. :D Van benne széphangú fúvóshangszer is.
Hát. Konkrét hiba az nincs az albumon, hozza a megszokott stílust, maximum nekem nem jön be annyira a túl sok elrévedés. A jó számok nagyon felhúzzák, a "rosszabbak" kicsit húzzák csak le, ráadásul hülye lennék rossz pontszámot adni, szeretem én ezt, na. Szóval 10/7.5 xD Nem elég nekem a tízes skála. :P Mert hétnél simán jobb, de egyelőre még nem nyolc.
Majd lesz.
Mindenki hallgassa meg, aki valami szépre vágyik. ^^
1 megjegyzés:
nagyon.bírom:))
mert jó ez:D
Megjegyzés küldése